Month: February 2022

Aki nem ismeri a történelmet, arra itéltetett, hogy újra átélje.

Bármennyire is adja magát, de ez az írás _nem a mostani történések_ hatására íródott. Legalább fél éve porosodott már a vázlatok között, legalább ötven másik írással egyetemben.

A mostani évek nyomottsága, kvázi depressziója nálam úgy jelentkezik, hogy eszembe még eszembe jutnak ugyan gondolatok, valami vázlatfélét össze is tudok dobni, de megírni már nincs kedvem. Minek? Kinek?

Nos, ez az írás a szólásmagyarázatok vonulatába illeszkedik.

Ez egy népszerű szólás, senki nem is szokta vitatni, ráadásul tökéletesen illeszkedik abba a kedvelt mintába, miszerint mindenki más hülye, csak mi vagyunk a villamos.

Nyilván vitatni fogom.

1. Most komolyan. Ránézek a kocsmában a velem szemben ülő Ernőre, aki akkora tök, mint két másik, majd elégedetten közlöm vele, hogy te egy reménytelen, műveletlen tök vagy, veled meg fog ismétlődni a történelem, bezzeg én, nem csak az iskolában tanultam meg a törit, hanem azóta szét is olvastam az agyam, velem biztosan nem fog megismétlődni. Tényleg? Komoly? Az emberek ostobaságánál csak a műveletlenségük nagyobb. Hiába van tisztában a közösség 10-15%-a azzal, mi fog következni, ha a többinek fogalma sincs és ordítva, acsarogva sodródik az újabb társadalmi katasztrófa felé. Ebben a helyzetben csak Kasszandrának osztottak lapot.

2. És akkor gondolkodjunk el azon, mi is az a történelem? Létezik-e megfogható módon? Az események megtörténtek valahogy, ez egészen biztos, de minden más bizonytalan. A történelembe először az állam, az oktatáspolitika tenyerel bele,

én még emlékszem, a 70-es években mi minden szarságot tanultunk történelem címszó alatt, hogy a románoknál bevett dákó-román elméletről ne is beszéljek, meg a mostani struktúrákat múltba vetító ‘Mátyás, a nagy román király’ megjegyzésekről és mielőtt kiröhögnéd a románokat, elég csak annyit mondanom, hogy Kásler…

de maguk a történészek is úgy tűnnek nekem, mint alagútban, bekötött szemmel verekedő harcosok. Na jó, repkednek körülöttük szentjánosbogarak. Egyszerűen nem tudhatod, hogyan is történtek a dolgok, kinek, mikor volt hasfájása, ami miatt úgy döntött, ahogy, miközben mi meg már történelmi szükségszerűséggel magyarázzuk a döntését, ami persze megint lehetett, bár csak utólag magyarázva tűnik annak. Mint a legtöbb esemény. A történelemben, bármennyire is úgy tűnik néha, de nincs két teljesen egyforma szituáció. Egyszer így oldódott meg egy helyzet, máskor meg máshogy. Lehet, hogy pont egy hasfájás miatt.

Na most, félre ne értsd, tanultam fizikai-kémiát, anyagszerkezetet, matematikai modellezést, tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos magasságból nézve elmosódnak az egyedieskedések és más törvényszerűségek jelennek meg. Ebből a magasságból a történelem is logikus és magyarázható, mint ahogy így is tanuljuk. Csak éppen… mint ahogy a matematikában sem, ugyanúgy a történelemben sem szabad keverni a magasságokat. Mert vagy lentről nézzük és akkor számít az, hogy egy döntés előtt álló politikus éppen milyen hangulatban van, vagy a magasból, úgymond történelmi távlatból nézzük, akkor meg nem, hiszen a törvényszerűségek szerint a változásnak így is, úgy is meg kell történnie. Egy viszont biztos: egyik esetben sem függ semmi attól, hogy a népek éppen mennyire ismerik a történelmet.

3. Miután legyilkoltam a szólást, szeretnék írni pár szót a hasznosságáról. Mert attól, hogy nem igaz, még komoly szerepe lehet. Ugyanis figyelmeztet.
Hagy konkretizáljam a szomorú aktualitással. Putyin lerohanta Ukrajnát. Igazából még csak össze sem törte magát, tessék-lássék gyártott némi ürügyet, aztán már vágtáztak is a tankok Kijev felé. Ha most elsütöm a fenti szólást, majd pár szóban vázolom Hitler esetét a Szudétavidékkel, mindenki pontosan érteni fogja, miről van szó. Még akkor is, ha a történelemben agyilag zoknik.

Elgondolkodtam, hogyan tudnak ekkora nyilvánvaló, tudománytalan baromságok virálisan terjedni, úgy, hogy rengeteg ember komolyan hisz is bennük. Meg úgy általában, miből táplálkozik ez a meglepően erős tudományellenesség?
A probléma gyökere ott lesz, hogy az emberek jelentős többsége semmilyen formában nem érintett: nem végez – és nem is végzett – tudományhoz kapcsolódó tevékenységet, nem követi, mi történik a tudományon belül. Leginkább azért, mert nem is érti. Akinek általános iskolában gondjai voltak a kétszerkettővel, az nem fog a legújabb matematikai konstrukciókról olvasgatni.
Márpedig ha nem értik, akkor vallásként tekintenek rá. Azt sem értik, de ott vannak a vallás tévedhetetlen papjai, akik mindent elmagyaráznak, szájbarágósan elmondják, hogyan kell élniük, hogy a végén majd jó legyen. Gyakorlatilag ilyen az összes: a kereszténység, az iszlám, vagy hogy egy viszonylag frisset mondjak, ilyen az orbánviktor vallás is. Mindegyikben közös, hogy az istenük – és ebből kifolyólag a papjaik – tévedhetetlenek. A tévedés a vallás alapjait kérdőjelezné meg, hiszen az emberek az életüket teszik rá, pusztán bizalmi alapon. Ebbe nagyon nem fér bele, hogy a végén ne legyen biztos, hogy ott lesz a gyöngyházkapu, vagy a harminc huri.

A tudomány viszont egyáltalán nem ilyen. A tévedés egyenesen az alapja. A tudomány a try&error módszerrel halad előre. Valaki felállít egy hipotézist, bebizonyítja. Rengetegen leellenőrzik. Végül azt mondják, hogy igen, ez így van. Aztán jön valaki, aki megkérdőjelezi a hipotézis egyes elemeit, majd bebizonyítja, hogy ez is oké. És nem, nem tagadják ki, nem kövezik meg, hanem ha bebizonyosodik az igaza, akkor Nobel-díjat kap. Kifelé pedig azt kommunikálják, hogy milyen fasza csávók vagyunk, látjátok, hogyan haladunk előre?
Nem, nem látják. Az a vallás, amelyik büszke arra, hogy téved, amelyik nem ad egyértelmű receptet arra, hogyan éljünk, hogyan gondolkozzunk, az bukott vallás. Mint jelenleg a tudomány.