Elgondolkodtam, hogyan tudnak ekkora nyilvánvaló, tudománytalan baromságok virálisan terjedni, úgy, hogy rengeteg ember komolyan hisz is bennük. Meg úgy általában, miből táplálkozik ez a meglepően erős tudományellenesség?
A probléma gyökere ott lesz, hogy az emberek jelentős többsége semmilyen formában nem érintett: nem végez – és nem is végzett – tudományhoz kapcsolódó tevékenységet, nem követi, mi történik a tudományon belül. Leginkább azért, mert nem is érti. Akinek általános iskolában gondjai voltak a kétszerkettővel, az nem fog a legújabb matematikai konstrukciókról olvasgatni.
Márpedig ha nem értik, akkor vallásként tekintenek rá. Azt sem értik, de ott vannak a vallás tévedhetetlen papjai, akik mindent elmagyaráznak, szájbarágósan elmondják, hogyan kell élniük, hogy a végén majd jó legyen. Gyakorlatilag ilyen az összes: a kereszténység, az iszlám, vagy hogy egy viszonylag frisset mondjak, ilyen az orbánviktor vallás is. Mindegyikben közös, hogy az istenük – és ebből kifolyólag a papjaik – tévedhetetlenek. A tévedés a vallás alapjait kérdőjelezné meg, hiszen az emberek az életüket teszik rá, pusztán bizalmi alapon. Ebbe nagyon nem fér bele, hogy a végén ne legyen biztos, hogy ott lesz a gyöngyházkapu, vagy a harminc huri.
A tudomány viszont egyáltalán nem ilyen. A tévedés egyenesen az alapja. A tudomány a try&error módszerrel halad előre. Valaki felállít egy hipotézist, bebizonyítja. Rengetegen leellenőrzik. Végül azt mondják, hogy igen, ez így van. Aztán jön valaki, aki megkérdőjelezi a hipotézis egyes elemeit, majd bebizonyítja, hogy ez is oké. És nem, nem tagadják ki, nem kövezik meg, hanem ha bebizonyosodik az igaza, akkor Nobel-díjat kap. Kifelé pedig azt kommunikálják, hogy milyen fasza csávók vagyunk, látjátok, hogyan haladunk előre?
Nem, nem látják. Az a vallás, amelyik büszke arra, hogy téved, amelyik nem ad egyértelmű receptet arra, hogyan éljünk, hogyan gondolkozzunk, az bukott vallás. Mint jelenleg a tudomány.
Recent Comments