Aki nem ismeri a történelmet, arra itéltetett, hogy újra átélje.

Bármennyire is adja magát, de ez az írás _nem a mostani történések_ hatására íródott. Legalább fél éve porosodott már a vázlatok között, legalább ötven másik írással egyetemben.

A mostani évek nyomottsága, kvázi depressziója nálam úgy jelentkezik, hogy eszembe még eszembe jutnak ugyan gondolatok, valami vázlatfélét össze is tudok dobni, de megírni már nincs kedvem. Minek? Kinek?

Nos, ez az írás a szólásmagyarázatok vonulatába illeszkedik.

Ez egy népszerű szólás, senki nem is szokta vitatni, ráadásul tökéletesen illeszkedik abba a kedvelt mintába, miszerint mindenki más hülye, csak mi vagyunk a villamos.

Nyilván vitatni fogom.

1. Most komolyan. Ránézek a kocsmában a velem szemben ülő Ernőre, aki akkora tök, mint két másik, majd elégedetten közlöm vele, hogy te egy reménytelen, műveletlen tök vagy, veled meg fog ismétlődni a történelem, bezzeg én, nem csak az iskolában tanultam meg a törit, hanem azóta szét is olvastam az agyam, velem biztosan nem fog megismétlődni. Tényleg? Komoly? Az emberek ostobaságánál csak a műveletlenségük nagyobb. Hiába van tisztában a közösség 10-15%-a azzal, mi fog következni, ha a többinek fogalma sincs és ordítva, acsarogva sodródik az újabb társadalmi katasztrófa felé. Ebben a helyzetben csak Kasszandrának osztottak lapot.

2. És akkor gondolkodjunk el azon, mi is az a történelem? Létezik-e megfogható módon? Az események megtörténtek valahogy, ez egészen biztos, de minden más bizonytalan. A történelembe először az állam, az oktatáspolitika tenyerel bele,

én még emlékszem, a 70-es években mi minden szarságot tanultunk történelem címszó alatt, hogy a románoknál bevett dákó-román elméletről ne is beszéljek, meg a mostani struktúrákat múltba vetító ‘Mátyás, a nagy román király’ megjegyzésekről és mielőtt kiröhögnéd a románokat, elég csak annyit mondanom, hogy Kásler…

de maguk a történészek is úgy tűnnek nekem, mint alagútban, bekötött szemmel verekedő harcosok. Na jó, repkednek körülöttük szentjánosbogarak. Egyszerűen nem tudhatod, hogyan is történtek a dolgok, kinek, mikor volt hasfájása, ami miatt úgy döntött, ahogy, miközben mi meg már történelmi szükségszerűséggel magyarázzuk a döntését, ami persze megint lehetett, bár csak utólag magyarázva tűnik annak. Mint a legtöbb esemény. A történelemben, bármennyire is úgy tűnik néha, de nincs két teljesen egyforma szituáció. Egyszer így oldódott meg egy helyzet, máskor meg máshogy. Lehet, hogy pont egy hasfájás miatt.

Na most, félre ne értsd, tanultam fizikai-kémiát, anyagszerkezetet, matematikai modellezést, tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos magasságból nézve elmosódnak az egyedieskedések és más törvényszerűségek jelennek meg. Ebből a magasságból a történelem is logikus és magyarázható, mint ahogy így is tanuljuk. Csak éppen… mint ahogy a matematikában sem, ugyanúgy a történelemben sem szabad keverni a magasságokat. Mert vagy lentről nézzük és akkor számít az, hogy egy döntés előtt álló politikus éppen milyen hangulatban van, vagy a magasból, úgymond történelmi távlatból nézzük, akkor meg nem, hiszen a törvényszerűségek szerint a változásnak így is, úgy is meg kell történnie. Egy viszont biztos: egyik esetben sem függ semmi attól, hogy a népek éppen mennyire ismerik a történelmet.

3. Miután legyilkoltam a szólást, szeretnék írni pár szót a hasznosságáról. Mert attól, hogy nem igaz, még komoly szerepe lehet. Ugyanis figyelmeztet.
Hagy konkretizáljam a szomorú aktualitással. Putyin lerohanta Ukrajnát. Igazából még csak össze sem törte magát, tessék-lássék gyártott némi ürügyet, aztán már vágtáztak is a tankok Kijev felé. Ha most elsütöm a fenti szólást, majd pár szóban vázolom Hitler esetét a Szudétavidékkel, mindenki pontosan érteni fogja, miről van szó. Még akkor is, ha a történelemben agyilag zoknik.