Nem elég, hogy itt rohad mellettünk, a Cséry-telepen Budapest több évtizedes szemétproblémája, nem elég, hogy a közelben van az FKF hulladéktelepe, nem elég, hogy az erdő tele van illegálisan kiszórt szeméttel, nem elég, hogy az önkormányzat tele van… na mindegy, szóval mindezek mellé a volt darugyár telepét kiadták valami cégnek, akik műanyaghulladékot tárolnak az udvaron. Az erdő közepén. Másfél méteres kerítés. 2,5 méter magas szeméthegy.
Aztán micsoda meglepetés, jön a szél és szanaszét fújja az egészet az erdőben.
PS
A fényképek szombaton készültek, csak éppen vasárnap volt egy rendkívül erős szélvihar, szóval most még durvább a helyzet.
Eh. Az a hülye hübrisz. Mintha egy vírus foglalkozna azzal, hogy ki mit tett le az asztalra az életében.
Már évek óta kettesben szilveszterezünk Nejjel, méghozzá úgy, hogy készülök egy műsorral, azt nézzük, közben borozgatunk, beszélgetünk, a végén pedig rendszerint elalszok a fotelben. Most is pontosan így történt. Voltak vidám filmek, voltak komolyabbak, voltak vicces videók, volt koncert és készültem előadásokkal is. Az egyik egyórás előadás egy Meat Loaf számról szólt. Igen, egy számról. Egy órán keresztül. (Nagy kedvencem volt a pacák.)
Ez a szám a ‘Paradise by the Dashboard Light’, azaz a ‘Mennyország a Műszerfal Fényénél’.
Legyen az a megemlékezésem, hogy – némileg kibővítve – ezt az előadást írásban is bemutatom.
1. A szöveg
Nem rövid szám, ráadásul nagyon fontos a szöveg. Mármint az, hogy mikor, ki, mit mond és miért. Az egész ugyanis egy több idősíkon játszódó történet.
Magát a szöveget itt lehet elolvasni.
Ha nem megy annyira az angol, használd a Google Translate, vagy a DeepL szolgáltatásokat.
“Paradise by the Dashboard Light,” a junk-opera epic of teenage lust from the album’s second side. Here, “paradise” — uh, spoiler — is a woman’s naked body; over some nine minutes, Meat Loaf delivers an appropriately hysterical performance of Steinman’s perfervid story, which involves the woman stopping a makeout session and extracting a promise from the singer to love her till the end of time if they have sex.
Maga a történet két idősikon játszódik. Egy hapsi emlékszik vissza egy fiatalkori élményére. Kamaszkorában üldögélt estefelé egy autóban valahol a világ végén, kint a természetben. Mellette üldögélt a középsuli legjobb nője. A dal első részében a szereplők ezt a helyzetet bontják ki. Hogy mennyire romantikus, hogy mennyire fiatalok, hogy mennyire jól érzik magukat a műszerfal fényénél, dacára a hűvös időnek. Érezhető, hogy nem fognak megállni a beszélgetésnél.
Aztán a hapsi a lényegre tér. A dalban _ebből_ nem hallatszik semmi, diszkréten a rádióban közben menő baseball közvetítés hangosodik fel. Majd amikor valami olyasmit mond a szpíker, hogy ‘is about to score via the suicide squeeze’, a hapsi is szkórolni akar.
Meglepő ellenállásba ütközik. Az addig készséges leányzóból fúria lesz. Közli, hogy csak akkor mehetnek tovább, ha a pasi előre megigéri neki, hogy az idők végezetéig szeretni fogja, gondoskodik róla, elveszi feleségül. A srác kiakad, ugye már a mennyezetvilágítást sturcolja a farka és ebben a helyzetben kellene használnia az eszét arra, hogy megkerülje ezt a kínos kérdést. Zavarában azt hajtogatja, hogy aludjanak rá egyet és majd holnap reggel megbeszélik. A csaj nyilván nem hagyja ennyiben, végül kierőszakolja, hogy a hapsi mindent megígér.
A harmadik részben visszatérünk a jelenbe. Az időközben megöregedett fiú betartotta a szavát, elvette feleségül a lányt. De nagyon el van keseredve. Könyörög az idők végezetéhez, hogy jöjjön már el minél hamarabb, hogy megszabadulhasson a nőtől. Majd a szám végén énekelnek egy melankolikus (később veszekedéssé fajuló) duettet, ahol a hapsi azt hajtogatja, miszerint soha nem volt olyan jó, mint akkor az autóban, a csaj meg az első részből idézget romantikus mondatokat.
Óriási figura volt. (Tavaly áprilisban hunyt el agyvérzésben.) Írhatnék róla egy csomót, de mások már megtették.
Személyes tragédiája, hogy habár nem volt rossz hangja, de nagyon messze állt attól, ami a saját számaihoz kellett volna. (Wágneriánus rock, vagy mi a szösz.) Jellemző, hogy a legnagyobb slágereit Meat Loafnak és Bonnie Tylernek, két, erősen drámai hangnak írta. (Felemás duett Bonnie Tylerrel. Steinman csak tátog.)
Egy felvétel a Dream Engine színdarabból, hogy halljuk, hogyan énekelt szólóban. (Szerintem nem rossz. Az pedig kifejezetten érdekes, hogy a meglehetősen egyszerűke Total Eclipse of the Heart dal eredetileg mennyire komplex, mennyire sötét és mennyire erős dal volt 69-ben a szinpadon. Hogy mennyire nem volt még benne egy csepp Total Eclipse of the Heart sem.)
A különbséget legjobban az 1981-es Bad for Good lemezen lehet megfigyelni. Ez elméletileg Meat Loaf lemez lett volna, de a hapsi ekkor éppen szétitta, szétdrogozta a hangját, képtelen volt énekelni. Emiatt lett ez Steinman szóló lemez. Itt meg lehet hallgatni. Egyáltalán nem rossz, de képzeld mögé Meat Loaf hangját. Tapintható a különbség.
Végül egy a röpke performansz, amelyben egyszerre van benne Steinman zsenije: wágneri pátosz, a végén egy vigyorral.
Interjúkat nem igazán adott, ezért is különleges ez a közel 4 órás beszélgetés vele:
– Első rész
– Második rész
Nagyon nehéz szülés volt. Senki nem akarta kiadni. Közel 3 évig házaltak vele. (Jelenleg egyike a legnagyobb példányszámban eladott lemezeknek.)
A Paradise a B oldal első száma.
Ha már eddig írtam Meat Loaf-ról, illetve Steinman-ről, említtessék meg Todd Rundgren neve is, aki a producer volt. Ő hitt először ebben a lemezben (bár meg volt győződve róla, hogy ez egy Bruce Springsteen paródia) és miután senki nem akarta kiadni, ő tette bele a szükséges pénzt. Nem mellékesen ő volt az, aki a Paradise veszekedési jelenetének koreográfiáját kitalálta. (Mondjuk, az abszurd produkciók terén ő sem egyszerű ember.)
A Bat Out of Hell lemez elődje egy rockopera volt, Neverland címmel. Igen, egyfajta Peter Pan, de nagyon sötét.
A teljes musical itt hallgatható meg. Illetve a musicalből tervezett film 1997-es előtanulmánya, melyből később 2017-ben nagysikerű újabb musical lett, szóval az a demó meg itt van. Nekem kellemes meglepetés volt, hogy a Meat Loaf (Steinman) univerzum jelentős darabjai egészen jól hangzottak korai változatban is.
Ebben a darabban Ellen Foley játszotta Wendy szerepét, így adta magát, hogy amikor Steinman úgy döntött, hogy Meat Loaf lemez lesz a színdarab menőbb dalaiból, akkor Foley kisasszony vokálozott rajta. Egyben ő énekelte lemezre a Paradise női szólamát, illetve a lemez megjelenése előtti turnén is ő énekelt.
Sajnos ezekről nem maradt fent videófelvétel.
Hogy megsaccolhassuk, milyen lehetett, ide teszek egy másik Meat Loaf koncertrészletet. A szőke háttérénekes Ellen Foley, a fekete hajú pedig Karla DeVito.
Igen, ez egy meglehetősen ritka felvétel. Amikor a két vetélytárs egyszerre énekel a színpadon.
Amikor a Bat Out of Hell még Neverland néven létezett, a darabban Steinman mögött egy Orchestra Luna nevű zenekar dübörgött. (Nem tévesztendő össze Kamondy Ágnes Orkesztra Luna nevű zenekarával.) Ebben – mármint az amerikai – zenekarban énekelt Karla DeVito, aki később csatlakozott Meat Loaf koncertzenekarához. (The Neverland Express.)
Amikor megjelent a Bat Out of Hell, elindult egy lemezbemutató turné is. Ezt Ellen Foley valamiért lemondta,
I didn’t want to go on the road with them, you know you’re singing backgrounds and then you go up and he sticks his tongue down your throat you know for 12 minutes and be using this incredible solo and that said and you have a lot of drama to contend with and at the time I was playing the lead in Hair on Broadway, I was in the movie of Hair you know working I was working all the time so I had my own stuff to do…
– Ellen Foley interjú –
így Karla ugrott be helyette. Erről a koncertről sajnálatosan csak két videó maradt fent: a Paradise és a címadó Bat Out of Hell.
Két érdekesség a felvételekkel kapcsolatban:
– Habár Karlának is jó hangja van (lásd itt: New Year’s Rockin’ Eve 1981 – Karla DeVito szilveszteri koncertje), de valamiért Ellen hangját favorizálták. Emiatt lett az, hogy a koncert videófelvételén Karla produkciója alá Ellen hangját vágták, ajakszinkronizációval.
– A koncerten a zongorán Jim Steinman játszik, aki ekkor még tagja volt a Neverland Express csapatnak.
És akkor magáról a videóról.
Isteni.
Karla… habár itt van a legkevesebb színpadi játszadozás, de ebben van a legtöbb erő. A csaj elképesztően temperamentumos, egyszerre tud elolvadóan kedves és drámaian erőszakos lenni… na meg Meat Loaf-ot sem kell félteni.
Energikus, robbanékony előadás.
Azt írtam volna, hogy nem maradt fenn koncertfelvétel? De, maradt. Nagyon bravúros találat. 1978-as darab, a frankfurti Rockpalastban előadott koncert, gyakorlatilag ugyanazzal a garnitúrával. Csak éppen Karla itt már magát adja, a saját hangján énekel. (Külön felhívnám a figyelmet a Neverland-ból átemelt drámai részletekre.)
Ez pedig itt alul a Paradise erről a koncentről. Itt már elkezdik kijátszani a jelenetben rejlő potenciált, sőt, itt hangzik el a végén Karla egykori improvizációja, miszerint ‘és viszem a gyereket is’, amitől Meat Loaf először konkrétan lefagyott, később beépítették a jelenetbe.
7. Amit nem lehet kihagyni
‘Örülök, hogy itt lehetek’ – énekli együtt Karla és Ellen. Mi is.
8. Kati Mac
1985, Bad Attitude koncertsorozat. Az aktuális csaj Kati Mac. Fekete bőrszerkó, fekete fehérnemű, szőke haj. Üres tekintet. Meat Loaf pedig agresszív kismalac.
A szexjelenet előtt hosszú, dzsesszes bevezetés… aztán valahogy félremegy a dolog. A lány egy ideig passzív, majd kezdeményez, konkrétan lenyom egy sztriptízt, Meat Loaf meg próbálja visszaöltöztetni, a csaj közben szedi le róla is a ruhát, mászik rá, bújik. Ezzel nem is lenne baj, csak éppen kifutnak az időből és elérnek ahhoz a részhez, amikor a lánynak rá kellene ordítania a fiúra, hogy most már hagyja abba. Miközben éppen ő erőszakoskodik.
Egy kicsit olyan a szituáció, mint amikor katonakoromban őrségben elaludtam az őrbódétól száz méterre lévő bokorban, aztán arra ébredtem, hogy a váltás már ott tanakodik a bódénál, hogy merre lehetek, természetesen pont most jött velük ellenőrző előljáró is, azaz tök szabályosan kellett volna lebonyolítani a váltást, aztán a vége az lett, hogy futottam feléjük és kiabáltam, hogy ‘álljkivagy?’. Azok meg csak néztek bambán, majd P. zászlós visszakiabált, hogy ennél jobban már nem tudnak állni.
9. Amy Goff
1986-92 között a Goff testvérek vokáloztak a koncertzenekarban. Az alábbi felvétel ebben az időben (1991) készült. Elaine Goff a háttérben énekel, Amy Goff pedig a nő az autóban. A műszerfal fényénél. Klasszikus ‘lány a szomszédból’ karaktert játszik. (Dauerolt hajzuhatag… ahogy Pásztor Anna is énekelte, ma már némi magyarázatot igényel.)
Sorra jelennek meg az új elemek:
– Az egyszerű dalból 17 perces miniopera lett.
– Beindul a tényleges vetkőztetés. Meg a tapizás. (A poén az, hogy a csaj hapsija, későbbi férje, Chuck Burgi, ott veri a dobokat mögöttük.)
– Huh, Meat Loaf párosodásra hívó násztánca…
– A végén pedig repkednek a bitch és a dick kifejezések, a ‘fuck you too’ számolással pedig felmennek nyolcig.
[Utólagos belegányolás, azaz egyet fizet, kettőt kap]
Itt van egy 1987-es Paradise egy holland koncertről. (Két részletben van fent a neten.) Na, itt már igazán dögösek a Goff nővérek, fekete bőrszerkó, és hajzuhatag, de az egész szinpadon, még Meat Loaf is csinos fogantyút visel a fején.
10. Aspen Miller (Aspen Vincent)
1993-2013 között Meat Loaf állandó szinpadi partnere Patti Russo volt. 2006 körül valamiért szétmentek. Ekkor jött be – mint később kiderült, ideiglenesen – Aspen Miller, Patti helyére.
Meat Loaf hülye kinézete ne zavarjon meg senkit, itt ugye már idős fejjel játssza el a középiskolást: érettségi öltöny, hosszú haj. Aspen szintén virít: kigombolt forró nadrág, szűk top, szabadon hagyott has. Amikor először láttam, húztam is a számat. Mennyire megjátszós, mórikálós csaj már. Csak riszálva tud járni, a mellét felnyomja az egekbe, a stílusa meg… olyan ‘szép csaj, de buta, mint a tök’. Aztán megnéztem az egész koncertet és visszavontam. Ez a karakter a színjátszás része volt, a hölgy teljesen rendben van, mind mozgásban, mind énekben.
Meat Loaf viszont öregszik, már nyoma sincs a korábbi vehemenciának. A fakjúzás is sokkal visszafogottabb.
A lenti felvétel egy 2007-es koncertről van. (A teljes koncert – 3 Bats Live – is fent van a Youtube-on. A végén lenyomják a Gimme Shelter-t, Aspen nagyot alakít benne.)
Nem véletlenül kap a hölgy három bejegyzést. Közel 20 évig énekelt Meat Loaf-fal a szinpadon, magát a Paradise számot is számtalan formában adták elő.
1998. Az alábbi felvétel az első alkalom, amikor ezt a számot bemutatták a tévében, konkrétan valami Donny & Marie Osmond nevű showműsorban. Értelemszerűen rettenetesen visszafogták magukat, a szám is csak 6 perc körül lett.
Amit kiemelnék:
– Meat Loaf arcjátéka, amikor Patti odabiggyeszti a lista végére, hogy ja és vegyél el feleségül.
– A végén csak sikerül belerángatni a műsorvezetőket is a veszekedésbe.
– Patti még mennyire fiatal és lelkes.
Ez egy 2011-es koncert. Na, itt már nem finomkodnak. Kezdve ott, hogy az immár kissé molett Patricia kisasszony közelről vizsgálja meg, mekkora erekciója van Meat Loaf-nak (mammamia!), folytatva ott, hogy a szexjelenetben először nincsenek is a szinpadon, majd betáncol Alice és a Fehér Nyúl, később besétál teázgatva a Kalapos, közben a szexet finom áttétellel megjelenítő baseballmeccs helyett korábbi koncertfelvételeket vetítenek a háttérben terpeszkedő kövér guminő mellé, mely felvételeken Meat Loaf és Patti nyalják-falják egymást, fúj, a szpíker természetesen továbbra is Phil Rizzuto, utána bejönnek ők is, immár élőben megy a nyalás-falás, Meat Loaf letépi a csaj melltartóját, aki a veszekedésnél sírni kezd, Meat Loaf elmeséli a tanulságot, majd a végén Patti tökönrúgja, szóval semmi különös.
13. Patricia Russo 3
Ez pedig már a vég. 2001-es felvétel. Nagyzenekarral. Énekkarral. Patricia – vamp frizurával – hideg, kegyetlen, számító nőt alakít, Meat Loaf pedig ügyetlen balekot. Vesd össze ezt az első videóval, ahol Meat Loaf megállíthatatlanul nyomul. Itt már attól is összeszarja magát, ha a csaj közelébe kell mennie. Hiába járja el a továbbfejlesztett párosodási táncát, a nő kiröhögi. Elsőre nem is jön össze a dolog, majd amikor nagynehezen, kihasználva Patti féltékenységét, mégis, utána a veszekedésnél megint nyúl lesz belőle.
Nyilván nem Meat Loaf lett ennyire béna, ez egyszerűen csak színjáték és ezen a napon ezt a változatot adták elő, de valahol mégis szomorú látni, hogy a korábbi sistergő előadás ilyen tragikomikus hangulatú is lehet.
Ja, a szőke énekeslány Meat Loaf idősebbik lánya, Pearl.
14. Cian Coey
Habár az előző felvételre írtam, hogy az a vég, de ez csak az akkor előadott koncepcióra vonatkozott. Az igazi vég ezen a felvételen jelenik meg. 2016-os koncert, bár inkább hakni. Meat Loaf hirtelen nagyon megöregedett. Meghízott. Igen, magához képest is. A hangja eltűnt, hamisan énekel. Önmaga szánalmas paródiája lett. Én szégyelltem magam, amikor szenilis 69 évesen eljátszotta Cian kisasszonnyal a szenvedélyes szexjelenetet. Van még egy 2015-ös változat is, de az sem jobb. Sőt, már a 2013-as változatnál is erősen rezeg a léc.
Sic transit.
Kicsit jobban utánanézve, úgy tűnik, hogy azokkal a 2014-16-os évekkel lehetett a gond. (Tudtommal volt egy asztma és egy Parkinson is.) Itt van egy 2021(!) szeptemberi élő felvétel. Meat Loaf egészen rendben van. A hangja egy kicsivel erőtlenebb, de nagyjából oké. Mászkálni már nem igazán tud, kicsit nagypapás, de egyáltalán nem tragikus.
(A folyamat nagyon jól követhető ezen az összeállításon.)
15. Akik kimaradtak
Egy MLBF nevű felhasználó összevágta egy videóba az összes csaj produkcióját, akik valamikor, valamilyen formában énekelték Meat Loaf-fal ezt a dalt. Csak audió, illetve a hölgyek fényképe, de így is érdekes összegzés.
Nézzük, kik maradtak ki az írásból.
Először azok, akik zenekari tagoknak számítanak, azaz szerepelnek a Neverland Express wikipedia oldalán:
– Pamela Moore: Nem találtam olyan videót, ahol a Paradise-t énekli. Találtam viszont egy 1981-es dortmundi koncertet. A többi Meatloaf koncerthez képest meglepő a műsor összeállítása, hogy mást ne mondjak, egy erős Steinman blokkal indítanak a korábbi musical-ekből: Skull Of Your Country, Let the Revels Begin, Come in the Night, Love and Death of an American Guitar, All Revved Up With No Place to Go. Mindezt úgy, hogy Steinman már nincs is a zenekarban. Férfi énekben durva erősítést kaptak: az a Ted Neely énekli a vezérszólamot, aki a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepét is énekelte a filmben. (Igen, elsőre én sem ismertem fel. A hangja ismerős volt, de a frizura nagyon megzavart.) Karla helyett pedig Pamela domborít a szinpadon. Kicsit sajnáltam a csajt, mert nem kapott saját egyéniséget: ugyanolyan ruha, ugyanolyan frizura, ugyanolyan drámaian túlfűtött mozgás, mint Karlánál. Egy klón.
– Stacy Michelle, Lyssa Lynne. Nem találtam róluk Paradise videót. Nem is törtem nagyon magam, ők már a végső fázisban léptek fel.
– Ezenkívül vannak még lányok, akikről sem én, sem MLBF nem talált semmit. Így jártak.
[Update]
Hoppá. Lyssa Lynne megvan, ezen a 2019-es koncerten. A színpadon a Neverland Express zenél, az énekes pedig… Meatloaf helyett Caleb Johnson.
Másodszor azok, akik rövid ideig, éppen csak egy apró bohóckodásra álltak össze Meat Loaf-fal. Ezek a különböző showműsorok vezetői:
– Megan Mullally, Megan Mullally Show (Tetszett, amikor a feliratozó gép a ‘sleep on it’ elhangzásakor azt írta ki, hogy ‘semen’.)
– Rosie O’Donnell, Rosie O’Donnell Show (Ezen konkrétan szétröhögtem az agyam.)
– Angela Groothuizen, Grand Gala Du Disc.
16. Bride & Groom
Bármennyire is fura, de ezt a dalt előszeretettel szokták énekelni esküvőkön is, dacára a negatív végkifejletnek. Bátrak.
Ezek közül emelném ki a szerintem legprofibbat. A szereplők nem árultak el sokat magukról: Menyasszony, Vőlegény. A hangminőség sajnos gyenge, ezen még dolgozhattak volna.
Nagyjából arról van szó, hogy a menyasszony fehér ruhában, a vőlegény szmokingban felpattantak a színpadra és élesben lenyomták a dalt. A leányzó basszusozott (de még milyen jól!), a hapsi szólógitárral tolta, mindketten énekeltek (naná), mögöttük meg volt még egy dobos. Amennyire az én béna szövegértésem engedte, úgy tűnt, hogy nagy bátran a végét is eredeti szöveggel énekelték.
17. WTF???!!??
Halványlila gőzöm sincs, hogy mi ez, de eszméletlenül jó. És Steve Martin.
Annyit sikerült kinyomoznom a felvételről, hogy a Leap op Faith (magyarul Páratlan Prédikátor) című filmhez készült és valamilyen, leginkább vicces formában annak a történetéhez kapcsolódik. A főszereplő Steve Martin volt, Meat Loaf a turnébusz sofőrjét alakította.
Végszó
Természetesen nem ez az összes felvétel erről a számról. Ha rákerestek, láthatjátok, tele van vele a Youtube. Különböző lányok, különböző verziók. Szőke Patricia, kombinéra vetkőzve, a végén kis híján visszacsábítva a hapsit. Duci Patricia mennyasszonyi ruhában, még ducibb Meat Loaf szmokingban. Egy vegytiszta tévés produkció, Patrícia bugyiján hatalmas matricával. Van, amikor a lány győz a végén, van, amikor a hapsi. Háziasszony énekel az autóban vezetés közben. Vagy ez, a minimalizmusában is tökéletes produkció. Vagy a Geek Banda az érdekes témabontásokkal. Meg ilyenek. Tényleg érdemes keresgélni.
PS.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, az előadáson sem hangzott el, de ha már úgyis belemásztam a partnernők témába, legyen teljes a kép. Van ugye az a Meat Loaf szám, miszerint mindent megtennék a szerelemért… várj, mégse. A 90-es évek nagy slágere volt. Amikor először láttam a klippet, teljesen ledermedtem. Honnét szedték elő ezt a nőt? Valami elképesztően vonzó megjelenés és csodálatos hang. Hogy lehet, hogy ez a nő nemhogy nem világsztár, de sehol sincs jegyezve?
Aztán elkezdtem kombinálni. Várjunk csak. Van itt ez a Dead Ringer of Love videóklip. Cher mögött mintha ott vokálozna egy nagyon hasonló leányzó. Oké, a két klip között legalább 12 év van, de egy sminkesnek ez nem akadály. Lehet egy vokálos csajnak ilyen hangja? A fene tudja. De mi van, ha a leányzó csak tátog? Láttunk már ilyet. Ki lehet a donor? Ez se nehéz, Bonnie Tyler. Hiszen Jim Steinman neki is dolgozott, megvolt a kapcsolat.
Össze is állt a kép. Nem is foglalkoztam többet vele. Csodák nincsenek.
Aztán valamiért egyszer kellett a lány neve. Rákerestem. Lorraine Crosby. Aztán ha már megvolt, utána is olvastam egy kicsit.
Nyilván megint semmi nem úgy volt, ahogy kispekuláltam.
– Lorraine ugyan háttérénekesként dolgozott Meat Loaf-nál, de 1990-ben vette fel vele a kapcsolatot, a Dead Ringer viszont keményen a nyolcvanas évek. Ergo nem ő rázta a vállait, meg a köztük lévőket a klipben.
– Lorraine vokálozott, illetve énekelt Bonnie Tylerrel. Oké.
– Viszont tényleg ő énekelte a női szólamot a dalban. Mind lemezen, mind a videóban. Többek között pályázott rá Cher és Bonnie Tyler is, de Lorraine nyert. Valószínűleg azért, mert egy Sport szeletért is elvállalta. (Viccelek. Még ennyit sem kapott érte.)
– Akkor mégis volt a talonban egy ilyen minden téren szuper énekes? Nem. A tátogást legalább eltaláltam. A videón egy modell szerepel, Lorraine énekét rászinkronizálták.
És akkor mi mással is lehetne zárni ezt a hosszú írást?
Nem tudom mi ez, valami írási blokk lesz. A jegyzetfüzetem tele van feljegyzésekkel, linkekkel, elkezdett, de be nem fejezett írásokkal… csak éppen az első belelkesülés után nincs kedvem befejezni a gondolatokat. Pontosabban, egy csomószor befejeztem már ezeket futás, illetve bringázás közben, fejben… csak éppen leírni már nem akaródzott.
Talán így, részletekben menni fog.
Nej volt bent a Telekomnál, mert dolga akadt velük. Odabent azt mondták neki, hogy ha már úgyis itt van és úgyis üres a keze, vigyen már haza egy KAON CG3002 kábelmodemet, nem fogja megbánni. Hazahozta. Ideadta. Örültem neki. Mert éppen ráértem. (Várjunk… nem.)
(Azt mondták neki, hogy sokkal gyorsabb lesz a net. Csakhogy ahol mi lakunk, ott olyan nagyon nagy tempóra nem érdemes számítani. Eddig volt 500/25 mbps csatlakozásunk, hiába nyomják fel 1000/25-re, 300-nál jobbat még sohasem mértem a lakásban, azt is ritkán. Viszont duplázva is olcsóbb, mert újrakötés és mágenta.)
Na mindegy. Kicsomagoltam. Átnéztem a manuált. Rögtön azzal kezdte, hogy amíg meg nem kapjuk az aktiválást bejelentő sms-t, addig ne csináljunk semmit. Oké, kérdezzük meg Nejt. (Jó kérdés, hogy miért ő lett családon belül a telekomos ügyintéző, amikor ezekkel a dolgokkal általában én foglalkozok, a telekomos terület meg – lévén informatika – eleve az enyém. Volt. Groteszk sztori, egyszer majd megírom. Félig már megvan.) Nej kapott sms-t, de abban szó sem volt aktiválásról, csak annyiról, hogy ha 3 napon belül nem üzemeli be, akkor szétrúgják a seggét.
Jó, várjunk az aktiváló sms-re egy napot. Azzal nem vesztünk semmit.
Másnap kicsomagoltam a készüléket. Hm. Ez egy DOCSIS modem, egy switch és egy Wifi Access Point. Elméletileg működhetne is, de én egy routert fogok rádugni, amely mögött kábé 50, főleg virtuális host van. Mielőtt szétcseszném az internetcsatlakozásunkat, jó lenne egy bólintás a Telekom részéről. Hogy így is mehet. A manuálban szerencsére van egy telefonszám. Úgyis beszélnünk kell. Felhívtam.
Vanda.
A Telekom mesterséges (un)intelligenciája. Gyűlölöm. Életem egyik mélypontja volt, amikor ordítva csapkodtam az asztalt, hangosan üvöltve egy géppel, mert SOS helyzet volt és én ugyan tudtam, mit akarok, de azt a szerencsétlent nem készítették fel rá és még csak egy vészkijárat sem volt az algoritmusban, hogy ha ennyire nem megy, akkor átkapcsoljanak egy humánhoz. Határozott meggyőződésem, hogy ez az egész Vanda egy modernkedésbe csomagolt alibi a Telekomtól. Hogy ne mondhassuk, hogy nincs telefonos ügyfélszolgálatuk. Amikor valóban nincs.
A vohadék azzal kezdte, hogy kérte az MT azonosítót. Begépeltem. Erre közölte, hogy ezen az azonosítón nincs kint olyan készülék, amelyhez beüzemelési támogatás jár.
A készülék ott volt az orrom előtt. A telefonszámot a készülék névreszabott beüzemelési útmutatójából olvastam ki.
Aztán ezt ragoztuk. Próbálkoztam mindennel, hátha sikerül valahogy emberhez kerülnöm, de nem. Ez a vihevongy elállta az ajtót és nem engedett tovább. Egy emberrel meg lehetett volna beszélni, hogy csókolom, itt van előttem a kütyü, nézzen már utána, hogy mi ment félre az adminisztrációban és legfőképpen legyen kedves, válaszoljon már két kérdésre. Ehelyett az lett, hogy visszacsomagoltam a készüléket és odaadtam Nejnek. Hogy menjen be az üzletbe és bassza oda az asztalra. Hogy szórakozzanak az anyjukkal ezzel a 72 órás fenyegetőzéssel, meg a félreérthető sms-ükkel, meg ezzel az elkefélt adminisztrációval, amely miatt még kérdezni sem lehet.
Nej másnap bement. Ekkor ugye már eltelt a háromból két nap. Nem egy asztalborogatós típus, így feltette a két kérdést. Az előadó megvonta a vállát. Próbáljuk ki. Ha működik, hozzuk vissza a régi eszközt. Ha nem működik, hozzuk vissza az újat. Ami ránézésre egy gordiuszi válasz, csak éppen azt nem fogjuk tudni, hogy ha nem működik, akkor azért nem, mert még nincs aktiválva, vagy azért, mert a konfig nem támogatja a mi rendszerünket.
Oké. Harmadik nap. Ma már mindenképpen be kellett üzemelni. Kiástam a padláson lakó régi Sagem kütyüt a tömérdek pókháló alól. Első meglepi. Ez pont ugyanolyan eszköz, mint az új. Kábelmodem, switch és AP. Nem volt rajta router kimenet. Azaz valahol a Telekomnál lehet a vonal végén egy virtuális router, a switch port pedig valószínűleg tudja fogadni a routerünket. Sitty-sutty összedugtam, rácsatlakoztam a laptoppal. Működött. Speedtest. Érdekes. A laptoppal a padláson és az emeleten egyaránt 300, Nej emeleti desktop gépén – mely az én régi levetett gépem – 950(!!), az én földszinti gépemen 100. Hát, ja. Sajnos a padlásról kézzel krimpelt vezeték jön le a nappaliba, nem egy CAT6. De az a 950… határozottan lobogott tőle a hajam.
Nézzük a wifi AP-t. Ahhoz már be kellett lépni az admin felületre.
Induló jelszó a kütyüre nyomtatva. Lefényképeztem.
És itt ejtenék pár keresetlen szót a mobiltelcsimről. Ez egy Pocok3. Alapvetően jó cucc, de a giroszkóp nagyon nem megy neki. Be van állítva, hogy automatikusan adjusztálja a fekvő/álló formátumot, csinálja is, csak sajnálatosan semmi köze sincs ahhoz, hogy éppen hogyan tartom a telefont. A jelen esetben például a fekvő képet csak álló formátumban mutatta fekve, ekkor nyilván olvashatatlan volt. Azaz álló formában tettem az asztalra, majd a nyakamat forgattam el kilencven fokkal, hogy lássam a jelszót.
Beléptem.
Igazából semmi különös. Kezelhető.
Írjuk át a jelszót. Erre a feladatra van is egy spéci jelszavam. Azt mondja, hogy először írjam be a régit. Ember, azzal léptem be. Na mindegy. Nyak kilencven fokkal kiteker. Beírtam. Kétszer az újat. Enter. Nem egyezik. Kezdjük előlről. Nyilván törlődött a régi jelszó is. Nyak kiteker. Most már egyforma lett a két új jelszó, de valami villant, mintha az lett volna, hogy nem jó a jelszó, de az ablak pillanatok alatt eltűnt. Jó. Kezdjük előlről. Legyen überszeku a jelszó, az egyik ‘i’ betűt kicseréltem egyesre. 10 karakter, van benne kisbetű, nagybetű, szám, speciális karakter. Nyak kiteker. Régi jelszó. Új jelszó. Kétszer. Villanás. Miazisten? Lehet, hogy megszokásból ‘i’ betűt nyomtam? Újból. Nyak kiteker. Jelszavak begépel. Villanás. Nem fogadta el. A felvillant ablak alapján mintha a jelszó komplexitása nem tetszene neki. Csak hát ennél nem tudok komplexebb jelszót adni, maximum hosszabbat. Újabb nekifutás. Nyak kiteker. Előző jelszavak. Majd amikor előugrott az ablak, gyors ctrl+printscreen. Ezt kaptam.
Ránézésre WTF. A jelszó hossza jó, van benne minden tipusból karakter. Akkor?
Vedd észre a részleteket. A köznapi informatikában beszélünk speciális karakterekről. Csakhogy itt nem a köznapi értelmezést választották. A speciális karakterek halmazát meglehetősen leszűkítették. Én konkrétan használtam pontot, illetve vesszőt, na azok a csodálatos switch értelmezésében nem számítanak speciális karaktereknek. Fasza. Ezt magyarázza el nekem valami secuguy, hogy miért lesz erősebb a jelszó, ha lekorlátozom a speciális karakterek körét? Na mindegy, kiválasztottam az egyiket, beleraktam. Egyből jó lett.
Innentől már csak a romok eltakarítása maradt. A régi eszközt becsomagoltam. Nej megkapta a gratuláló sms-t, pár órával a 72 óra letelése előtt, hurrá, életben maradtunk.
A következő határidő nyolc nap, amíg vissza kell juttatnunk a régi eszközt, ebből már eltelt három, de amilyen ügyesen megugrottuk az első határidőt, csak meglesz valahogy a második is.
Imhol a második kajakos videó az előző évről. (Négy lesz.) A haverommal ketten úgy döntöttünk, hogy két nap alatt megkerüljük a Csepel-szigetet. Nem kis munka volt, első nap 77, a második napon 42 kilométer volt a táv, az utóbbi már folyásnak felfelé. Ráadásul az első nap kellemetlenül feszített volt, mert nyáron mind a felső, mind az alsó zsilip négyszer nyit, percre pontosan kellett ott lennünk. Szerencsére arra azért jutott idő, hogy az RSD-n beletekeregjünk mindenféle hangulatos oldalágakba, a gopro képminősége pedig megtáltosodott.
(Egy nagyon korai videótól eltekintve a 2021-es példányok már mind 4K felbontásban készültek. Érdemes átkapcsolni rá, ég és föld.)
Habár szoktam kertészkedni, de mivel közvetlenül erdő mellett lakok, vannak dolgok, amelyekkel már nem foglalkozom. A mezőgazdasági boltban anno hitetlenkedve nézett rám az eladó, amikor azt mondtam, hogy a gyapjaspille nem probléma.
– Mi az, hogy nem probléma? – húzta fel a szemöldökét – Felzabálnak mindent.
– Ja. Csak éppen ha gigantikus munkával szappanos vízzel le is mosom az összes növényemet, másnap már megint rajta vannak. Az egész erdőt meg nem tudom lemosni.
Ugyanez van a vakonddal is. Szépen, lassan, de kiépített egy hatalmas alagútrendszert az udvar alatt. Aztán egy idő után Gizi macska elunta a randalírozást és megfogta a vakondot. Pár hét béke, boldogság. De az alagútrendszer annyira csábító volt, hogy hamarosan beköltözött az új vakond. Eleinte még nézegettem, milyen módszerek vannak a vakondok ellen, de mára felhagytam vele. A kiépített rendszer annyira kényelmes, annyira vonzó, hogy ha el is pusztul az aktuális kedvezményezettje, rögtön a jön a következő gengszter vakond és boldogan vackolja be magát.
Recent Comments