Habár szoktam kertészkedni, de mivel közvetlenül erdő mellett lakok, vannak dolgok, amelyekkel már nem foglalkozom. A mezőgazdasági boltban anno hitetlenkedve nézett rám az eladó, amikor azt mondtam, hogy a gyapjaspille nem probléma.
– Mi az, hogy nem probléma? – húzta fel a szemöldökét – Felzabálnak mindent.
– Ja. Csak éppen ha gigantikus munkával szappanos vízzel le is mosom az összes növényemet, másnap már megint rajta vannak. Az egész erdőt meg nem tudom lemosni.

Ugyanez van a vakonddal is. Szépen, lassan, de kiépített egy hatalmas alagútrendszert az udvar alatt. Aztán egy idő után Gizi macska elunta a randalírozást és megfogta a vakondot. Pár hét béke, boldogság. De az alagútrendszer annyira csábító volt, hogy hamarosan beköltözött az új vakond. Eleinte még nézegettem, milyen módszerek vannak a vakondok ellen, de mára felhagytam vele. A kiépített rendszer annyira kényelmes, annyira vonzó, hogy ha el is pusztul az aktuális kedvezményezettje, rögtön a jön a következő gengszter vakond és boldogan vackolja be magát.