Month: December 2021

Eltekintve attól, hogy december 31, egészen normális napnak indult. Ébredés reggel kilenckor (éjjel ugye Darts VB), reggeli, kávé. Napi sajtó átnézése. Olvasgatás közben tűnt fel egy szokatlan, csilingelő zaj. Hátranéztem. A két nas között volt egy kristály hamutartóban némi kimaradt szerelési anyag – fémlapok, csavarok – melyeket megtaláltak a macskák. Mire észbekaptam, szétfocizták az egészet a nappaliban. Sóhaj. Négykézláb végigmásztam a nappalit és összeszedtem mindent. Remélem. Közben telefonált a lányom, hogy a hétfői költözéssel likviditási gondjaik lettek, léccilécci utaljak már át némi pénzt, lehetőleg sürgősen. Már kezdtem volna utalni (Nejnek is volt valami hátraléka, melyet még idén rendeznünk kellett volna), amikor bejelentkezett a reggeli kávé és figyelmeztetett, hogy be kellene néznem a mosdóba, de azonnal. Az összegyűjtött csavarokat sietősen behajítottam egy szivaros fémdobozba, majd fürdőszoba. Zuhanyzás közben vettem észre, hogy az ablakban lévő két műanyag kupak közül az egyik hiányzik. Bolond macskákkal együtt élve minden gyanús, neki is álltam keresni. Megtaláltam. A kád lefolyójában. (Van műanyag szűrőnk, de az az első, melyet a macskák kifociznak.) Megpróbáltam késsel kihalászni, de nem sikerült, sőt, a kupak átesett a az első szűrőkön. Remek. Csuromvizesen kimásztam, szétszedtem a lefolyót és fullra megnyitottam a kád csapját. A kupak nem jelent meg. Még remekebb. Valószínűleg beleragadt a megbonthatatlan kád megbonthatatlan szifonjába. Morogva megtörülköztem, morogva jeleztem Nejnek, hogy vagy nem hagyunk szét semmit, vagy nem engedjük be a macskákat a helyiségbe, majd visszaültem a gép mellé. Eredetileg utalni, de ekkor vettem észre, hogy amíg a fürdőszobában piszmogtam, ez a két dög megtalálta a bringás szerelőállvány csavarjait. (Vettem állványt, de úgy voltam vele, hogy majd akkor szerelem össze, amikor kell. Az alkatrészeit – csavarok, mindenféle műanyag bizbaszok – addig is az íróasztalon tároltam egy műanyag tálcában.) Na, ezt találták meg a macskák és mindent szétfociztak belőle a nappaliban. Sóhaj. Partfis. Nekiugrottam a nappalinak. Meglepő dolgokat találtam. Lányom egyik csícsás fülbevalóját. (Lehozták, szétfocizták.) Egy kibontott Lindt csokigolyót. (A golyó nem érdekelte őket, csak a csomagolása.) Egy alkatrész híján össze is vadásztam mindent, de az nagyon nem lett meg. Közben jött le Nej, aki messziről kiszúrta, hogy lassan a hiszti határán vagyok, átvállalta a takarítással kevert nyomozást, én pedig végre átutaltam mindenkinek mindent. Ránéztem az órámra, látszott, hogy a délelőttre tervezett bringázásból már semmi nem lesz (pedig olyan szépen sütött a nap, az a nap, melyet már egy hete nem láttunk), így javasoltam Nejnek, hogy bontsunk egy üveg moseli rizlinget, ő pedig semmi jót nem szeret elrontani, bár jelezte, hogy még csak a reggeli kávéjánál tart. Ekkor hívott a fiam, aki a haverjaival vonult el szilveszterezni, vitte a Fiatot és éppen nem találta a tempomat kapcsolóját, de közösen megoldottuk, aztán Nej hangos ujjongással jelezte, hogy – a porszívő szűkítőjével, műegérrel, két karácsonyfadísszel és egy csomó mindenféle fémpénzzel egyetemben – megtalálta a hiányzó műanyag bizbaszt, de a két macska pont ekkor sprintelt neki teljes lendülettel a vizes tányérjuknak, pillanatok alatt úszott a parkettás nappali, nyilván takarítani kellett, aztán persze örültünk annak, hogy minden meglett, újabb szivaros doboz, majd töltöttünk még egy pohár bort, én pedig határozottan ránéztem a macskákra, miszerint nem kellene lassan már csendes pihenőt tartani, de azt mondták, hogy nem, na mindegy, végülis visszaülhettem végre a gépem mellé, hogy befejezzem a napi sajtó átolvasását.