Ajka helyett Veszprém
2021.07.12; hétfő

Az esti horgászbot-koncert elmaradt. Vagy mi aludtunk mélyen, vagy a halaknak nem volt kedvük zenélni.

A Tavihar szerint egész éjszaka váltogatták a viharjelzéseket, szóval ma sem lesz nyugodt nap. Akkor megint bringa, méghozzá a legkeményebb tervezett túrával. (Tényleg szerencsés, hogy bringázásra készültünk, a strandolásra számító népek eléggé morognak.)

Induláskor nyilallás a jobb térdemben. Nem a legjobb előjel, különösen nem ezen az erős túrán (1350 méter szint, 100 km.) Felkaptattunk az első nagyobb emelkedőn (200 méter szint) és ekkor javasoltam, hogy tervezzünk újra.

Valószínűleg végig tudtam volna tolni, de minek kockáztassak? Volt ugyanis egy erős dézsa vűm. 2006-ban terveztem egy ötnapos bringázást, ahol első nap nagyjából ezt a túrát nyomtam le, már induláskor fájós térddel. A túra meglett, de másnap mehettem is haza, mert járni is csak fájdalomcsillapítóval tudtam, bringázni meg sehogy.

Így végül Pécselynél jobbra fordultunk és tulajdonképpen egybeforgattunk két túrát: a mára tervezett ajkait és a valamikorra tervezett veszprémit. A nagy különbség az volt, hogy Ajka felé még öt nagy mászás várt volna ránk, Veszprém felé meg csak egy nagyobb és több kisebb. Mint a végén kiderült kábé 900 méter szinttel. (Kábé, mert az új és megbízhatónak tűnő sportóra szerint 880 méter volt, az írás végén berakott bikemap.net térkép szerint 790, a Garmin Basecamp szerint meg 980.)

Fent az a völgy az egyik kedvenc szakaszom. Sokat kell mászni érte, de megéri. Ahogy Vászolyról belezúgunk a völgybe és elevickélünk Pécselyig, majd a balatonszőlősi elágazóig, egy kicsit mindig Toszkánában érzem magam. Ritka az, hogy egy bringatúrán csak azért álljak meg, hogy legeltessem a szememet, de itt muszáj.
Balatonszőlősről bezúgás Füredre, aztán a felső út, Palóznakon egy sör, Lovastól mászás, Felsőőrs. A kerékpárút nem szarozott, úgy gondolták, ideadják azt a szintet egyben, szemből. Az Öreg Oroszlánnak sajnos kihullott az összes foga, bezárták, a vele szemben lévő Kisoroszlán cukrászdáról meg nem is tudom, mit gondoljak.

A 73-as út melletti kerékpárutat javítják, munkagépek dolgoznak rajta, tilos a ráhajtás. Erre egy sültparaszt oktató egy tanulóautóból nekiállt ordibálni, hogy takarodjunk le az útról a kerékpárútra. Utánakiabáltam és annyira, de annyira szerettem volna, ha kiszáll, én pedig bele tudom nyomni az orrát a munkagépek által frissen kiterített gőzölgő aszfaltba.

Várjál, ezt megmutatom részletesebben is.

Itt látható a fenti szituáció. Épülő kerékpárút, anyázó autós, hogy miért nem azon megyek. (A kék csík a már létező kerékpárút.)

A második szituáció némileg komplikáltabb. Kerékpárúton akartunk bemenni Veszprémbe, de letereltek róla, vissza a 73-as útra. A Füredi úton jöttünk be, megálltunk a lámpánál. A nagy kereszteződésben nem láttuk a négysávos út túloldalán húzódó, járdára vezetett, de még festéssel sem jelzett kerékpárutat. Mentünk kábé 100 métert, ekkor meglett a keresztbe menő kerékpárút. Megálltunk a zebrán, szerettünk volna átmenni az úton és a kerékpárúton haladni tovább. Na ekkor megint jött Igazságos Izom Tibor és közelről képenkurvaanyázott minket.
Az ábrán jól látható a történet.

Azaz összefoglalva: az első esetben egy olyan kerékpárút használatát kérte számon egy erősen kurvaanyázó autósoktató, mely nem létezett; a második esetben azért kurvaanyáztak le habzó szájjal, mert nem használtunk egy kerékpárutat, miközben szerettük volna használni, de pont a kurvaanyázó köcsög nem engedett át minket a zebrán, na meg még vagy húsz autó szintúgy.

Ebéd a Bakterház helyett (hétfőn zárva) a Fricskában, elsőre húzós árak, reflexből kisértékű rendelések, de mindenki maximálisan meg volt elégedve azzal, amit kapott, szóval lehet, hogy a magas árak mellett a minőség is magas. Le kell majd tesztelni.



Kerültünk egyet Nemesvámos felé, kicsit magyaráztam Balácáról (hja, az az öt hét múzeumi meló), lezúztunk a Nosztorin, majd hazafelé ebéd a Hatlépcsősben.

Füreden megint lekurvaanyáztak, mert a kanyarodó autós úgy érezte, túl lassan megyek át a zebrán. Majd később azért ajánlotta fel használatra a nemiszervét egy szembejövő autós, mert szerinte túl veszélyesen előztünk az egyébként balatoni kerékpárkörútnak számító mellékúton egy bizonytalankodó kerékpárost, miközben mi végig a saját sávunkban haladtunk.

Nem akarok túl sokat lovagolni a témán, inkább csak megjegyzem: piszkosul sok a hülye agresszív autós. Nincs igaza, nagyon nincs igaza, de meglátja, hogy ott van a bringás, elönti a fejét a vörös köd és már ablakon kihajolva kurvaanyázik. Veszprémben is, Füreden is. Én eddig azt hittem, hogy Pest van tele idióta egóbajnokokkal, de el kell ismernem, ezen a környéken erősebb a felhozatal.
Némileg olyan a helyzet, mint a Facebook kommenteknél. Érzi a paraszt, hogy következmények nélkül bármit beleokádhat… és meg is teszi.

Felfoghatatlan. Ezer éve használom a goprót, általában jól. Néha persze elbököm, de ritkán. Erre ma egyszer rosszul állítottam be, később meg nem húztam meg eléggé és lekonyult. Buktam egy csomó felvételt. Még viccelődtem is, hogy akkor majd vissza kell mennem, de amikor megláttam, hogy a legrosszabb felvétel pont a Nosztorin történő lefelé száguldás volt, nos nem mentem vissza.

Úgy döntöttünk, hogy nem pazaroljuk tovább ezt a nehezen beszerezhető Zöldikét. A hűtőtáska sem hűt túl acélosan, a műanyagpohár elnyomja az ízeket, vétek így inni ezt a bort. Azaz el kell menni megint a Fék ABC-be és venni olcsóbb, egyszerűbb bort. Vagy hat üveggel. Ehhez már kicsi a tornazsák, de szerencsére pakoltam túrahátizsákot is. Ja, meg vegyek már pár flakon ásványvizet is. Aha. A végén lett vagy húsz kilós a zsák, de az országúti bicó kibírta.

A horgász fürdőruhában hangolja a botokat, majd a tényleges horgászáshoz már átöltözik szövetnadrág-fehéringbe. Persze, mi is az, hogy tényleges horgászás? Fiatalkoromban igenis ott kellett ülni a bot mellett és figyelni. Lehetett beszélgetni a társsal, lehetett közben borozgatni, lehetett a végén, hajnalban már hagyni a botokat a picsába és a borra koncentrálni, de a lényeg, hogy fizikailag ott kellett lenni, ülni a parton az összecsukható kisszéken. A mostani horgászok meg beélesítik a riasztót, aztán elmennek. Otthagyják. Ha kapás van, akkor sikít a bot, ki lehet rohanni. Addig meg barbiparty, vagy tévénézés.

Meleg van. Nagyon meleg. Pedig reggel még fáztunk. Elmentem úszkálni, nem sokat, a lényeg a víz volt.

Este kármentés, Dóra a maradék zöldségekből és húsokból összedobott valami finomat, volt hozzá bor, tulajdonkáppen jól élünk. Eltekintve a rovaroktól, mert azok repkednek, csípnek és általában is sokan vannak.