Month: February 2020

Térkő és Csubakka

Így legyen lottóötösöm, ahogy ezt megtippeltem. A Péterhalmi erdő Facebook oldalán sorra bújnak elő a házmesterlelkületűek, akik szerint ez egy szörnyű törvénysértés, gyakorlatilag lopás és azonnal állítódjon helyre a jog és az elvárt környezet. Mert hogy képzelik ezek?

Azt, hogy hogyan képzeljük, azt majd egy másik írásban írom meg. Most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy klasszikus Csubakka-védelem kezd körvonalazódni. Ugyanis az, hogy a jelenlegi kerítéshatárok és a jogi telekhatárok között van 2-3 méter eltérés, az egy dolog. Meg lehet vitatni, hogy mi legyen a helyzet megoldása. De ez a tény teljesen független a térkövezős projekttől. A nyomvonal végig figyelembeveszi a kerítéshatárokat, sehol nem ír elő bontást. A lakossági fórum is a burkolásról szól, pontosabban arról kellene szólnia, hogy az itt élők akarják-e ezt a térkövezést, vagy nem.
A telekhatárok feszegetése terelés. Olyan terelés, amelynek semmi köze sincs a projekthez. Az, hogy hirtelen feltűntek a kerület minden részéből arcok, akik nekiálltak tolvajozni és RENDET követelni, az nem más, mint az itt élők morális megbélyegzésére irányuló szándék. Ahogy ezek az alakok feltűntek az FB-n, biztos vagyok benne, hogy ott lesznek a lakossági fórumon is és megpróbálják parttalan vitába fullasztani azt. Miszerint ezeknek van bőr a pofájukon ellenszegülni, amikor közönséges tolvajok.

Hogy hirtelen magától jelent volna meg ennyi házmester? Nehéz elhinni. Hiszen ez az állapot már 30 éve létezik. Hogy hirtelen ennyi, nem a környéken élő embernek kezdett el fájni ez a kétméteres csík, itt a senkiföldjén? Ezt is nehéz. De ennél többet nem lehet állítani. Maximum gyanakodni. Cui prodest, ahogy anno már Seneca is megírta. Ha valami furcsát tapasztalsz és nem tudod, miért történik, akkor keresd azt, kinek az érdeke.

Egy dolgot nem vesz figyelembe az önkormányzat. Azzal, hogy vissza-visszatérően nekifut tűzzel-vassal, kiprovokált társadalmi nyomással (lsd 5 évvel ezelőtt, illetve ismét egész véletlenül reflektorfénybe került kerítéshatárokkal, na meg korábban a vízelvezetéstől szenvedők felhergelésével) az út leburkolásának, az itt élők határozott és erős tiltakozása ellenére, miközben arra mutogat, hogy csak és pusztán az itt élők érdekében teszik, nos, minden egyes nekifutás, minden egyes megbélyegzés csak egyre jobban összekovácsolja az ellenállást. Mert ha eddig nem is voltunk biztosak abban, hogy mi lehet a háttérben, de az, hogy ilyen makacsul, ennyire szembeszegülve az itt élőkkel, egyre erősebb rohamokkal újra és újra nekifutnak, egyre valószínűbbé teszi, hogy itt valami oltári nagy disznóságnak kell lennie a háttérben, melyet a helybenlévők rovására valósítanának meg. Ráadásul ez olyan gyanú, amely minden próbálkozással csak erősödik. És ez már a harmadik próbálkozás. Az első kettő nagy autóforgalmat hozott volna az utcába, leválasztva a kertvárost az erdőről. Akkor? Persze, hogy nem akarjuk.

Na mindegy. A magam részéről attól tartok, hogy hiába próbálkozik az önkormányzat, itt már nincs helye a párbeszédnek. A valós életben úgy vagyok vele, hogy ha alaposan, érvekkel alátámasztva elmagyaráztam valakinek, miért nem akarok megcsinálni valamit, majd az illető nem sokkal később megint bepróbálkozik és újra elmagyarázom neki, megint alaposan, hogy miért nem csinálom meg, majd az illető harmadjára is bepróbálkozik, akkor már nem magyarázkodok. Az illető szemmel láthatóan nem akarja megérteni, amit mondok. Abban reménykedik, hogy egyszer véletlenül azt fogom mondani, hogy igen. Ezért újabb magyarázat helyett ilyenkor már csak annyi jár, párbeszéd helyett, hogy NEM.

Most meg térkő

TLDR: Mi a francért térkövezik le az erdő szélét, ha senki nem akarja?

Erről van szó. Flór Ferenc utca.

Ez egy erdőszéli utca, hol sóderes, hol homokos, hol meg egyszerűen csak földút. Gyakorlatilag a Péterhalmi erdőt választja el a mellette húzódó kertvárostól. Mind a helyiek, mind a környékre kirándulók szerint ez már az erdő része. A széle. Innen indulnak mind a túraösvények, mind a sétálóutak az erdő belsejébe.

Ha esetleg nem tudtad volna, a pesti oldalon ez a legnagyobb egybefüggő erdőterület. Nem mintha ez bárkit is érdekelne, hivatalosan ipari erdőnek lett nyilvánítva, azaz szemérmetlen tempóban folyik az irtása.

Ezen a bukolikus földúton közelítik meg a túrázok, a hétvégente erdőben csavargók, a sportolók és a kutyasétáltatók az erdőt. Rendszeresen látok bicikliző családokat, ahol a lgkisebb gyerek még csak most tanulja a nyeregbenmaradást. Hétvégente meg különösen erős az élet, pláne, amióta idekerült a sarokra egy játszótér is.

Nekünk, helyieknek három fő ellenségünk van.

  1. A Pilisi Erdőgazdaság. Akik az elvártnál is szorgalmasabban – majdnem azt írtam, hogy túlzott mohósággal – irtják az erdőt. Állítólag az új polgármester megkérte őket, hogy ne csinálják. Állítólag megígérték, hogy nem fogják.
  2. Azok a kotorék, embernek alig nevezhető véglények, akik rendszeresen az erdő szélére szórják le a szemetet. Kis autókról, teherautókról, minden van. Majdhogynem reménytelen ellenük a küzdelem. Most szó van arról, hogy lesznek kamerák, de eleve esélytelen az ügy: nagy az erdő, a kamerák meg könnyen kijátszhatók. A rohadékok meg arra utaznak, hogy a környéken élők, akiket zavar a szemét, úgyis eltakarítják. Nem igazán tudom elképzelni, hogy embert öljek, de ezekre a férgekre ez nem áll.
  3. Az önkormányzat. Vicces, nem? Az az önkormányzat, melynek elvileg az itt élők érdekeit kellene képviselnie. Ehelyett KKK-t, azaz négysávos sztrádát vezetnének keresztül egy szűk kertvároson, csendes, erdőszéli utakat aszfaltoznának le és vezetnének rá erős forgalmat, telepítenének teherautóforgalommal járó komposztálógyárat a lakótelep mellé, építik ész nélkül a lakóparkokat, nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz a megnövekedett forgalommal (illetve dehogynem, hiszen erre pont jó lesz a kKK), szóval az az önkormányzat, amely – pártállástól függetlenül – annyiszor próbálta már átvágni az erdő közelében élőket, hogy mára semmi, azaz nulla szavahihetőségük maradt. És mégis próbálkoznak.

Nos, most az utóbbi pontról lesz szó.
KKK: A történet a 90-es évekre nyúlik vissza, amikor az M0-t akarták ezen a vonalon vezetni. Keresztül egy kertvároson, közvetlenül családi házak mellett. Végül győzött a lakossági ellenállás, az M0 Gyálon kívülre került. De valami vogonnál nagyon bekattant az útvonal, mert rendszeresen előszedik és csakazértis megpróbálják megépíteni. Eddig sikerült minden alkalommal megakadályozni, de folyamatosan megkapjuk, hogy a közlekedésszervezők nem adták fel, a mai napig benne van a megvalósítandó tervekben, maximum csak elhalasztották. Avagy hogyan stresszeljük emberek ezreit, ha momentán nincs annyi pénzünk, hogy közvetlenül is ki tudjunk baszni velük.
Cséry-telep: A XVIII. kerületi érdekességeket bemutató sorozatban terveztem részletesen is írni róla, most legyen elég annyi, hogy itt már a XIX. században szemétgyűjtéssel foglalkozó telep volt, mely elég rendesen kinőtte magát. A XX. század közepén jó ötven évig idehordták Budapest összes szemetét. Igen, jól olvastad. Jó nagy kupac is lett belőle. De a mi korunk sem szégyenkezhet. Igaz, hivatalosan le lett állítva a szeméthordás, de ez mikor érdekelte az illegális szemétlerakókat? Szoktam a kupac tetején sétálgatni (bakker, Sztrugackij Stalker-e kutyafasza ehhez a helyhez képest), láttam én már fáradtolaj-tavat, hatalmas hegyeket beazonosíthatatlan fehér porból és akkor még nem is beszéltem az évekig tevékenykedő szippantósmaffiáról.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy jelenleg ez a telep Budapest legnagyobb környezetszennyezési problémája. A közelben lakók még csak azért nem gyújtották fel magukat, mert senki nem tájékoztatta őket arról, hogy a házuk alatt a talaj erősen mérgezett, hasonlóan a fúrt kútjaikhoz. Amelyekkel a növényeiket öntözik. És nem, senki nem mer hozzányúlni a problémához. Szőnyeg alá söprés folyik, de az nagyon. Építsünk ide vidámparkot. (Tényleg volt ilyen.) Építsünk ide szemétégető erőművet. Építsünk mellé komposztálóüzemet. Igen, büdös. Igen, teherautóforgalom. De a komposzttal majd jól eltakarjuk a szemetet. A talaj? Az meg kit érdekel. Nem látszódik. Egy közepesnél kisebb stadion árából fel lehetne számolni ezt a szégyenfoltot, de hát a prioritások, ugye.
És akkor most mi is van? Hát lesz a szemétdomb mellett egy hulladéktömörítő üzem. A szemétdombot tömöríti? Ugyan már. Elkezdik ismét teherautókkal idehordani a szemetet, tömörítik, majd viszik tovább. Nagy mágia ez.

Huh. Nos, a környezet bemutatása után elértünk végre az írás fő témájához.
Annak a bizonyos vogonnak nem csak az erdő környéke akadhatott be, de a Flór Ferenc utca különösképpen. A – történetünk szempontjából – első önkormányzatnak, (igen, annak, ahol a jelenlegi polgármester alpolgármesterként tevékenykedett) volt az elképzelése a KKK (igen, a jelenlegi polgi kifejezetten lelkes híve volt az útnak), mely négysávos sztrádára felhordó utakat is terveztek. Az egyik lett volna a Flór Ferenc utca. Kiszélesítve, leaszfaltozva. Azon a bizonyos lakossági fórumon, melynek kis híján emberhalál lett a vége, a tervrajzon határozottan szerepelt is a Flór átalakítása, de magából a KKK-ból önmagában is akkora botrány lett, hogy ez kevés embernek tűnt fel, a kérdésünket pedig elsöpörték az indulatok. De láttuk, amit láttunk.
Aztán megbukott a KKK, megbukott az önkormányzat. Jött a fideszes.
Egy ideig nem történt semmi. Aztán meghirdettek egy lakossági fórumot, miszerint kiszélesítenék és leaszfaltoznák a Flór Ferenc utcát. Értelme nem sok volt, hiszen a KKK elsüllyedt. (Már amennyire ugye, mert folyamatosan a képünkbe tolták, hogy nincs elfelejtve, csak elhalasztva.) A lakossági ellenállást úgy tervezték megtörni, hogy egymásnak ugrasztották a népeket. Volt a környéken egy csatornázási probléma és az önkormányzat azt állította, hogy ezt csak és kizárólagosan akkor lehet megoldani, ha leaszfaltozzák a Flór Ferenc utcát. Szerencsére a fenti fórumon bejelentkezett egy mérnökember, hogy ő megnézte ezeket a terveket és egyáltalán nem erről volt szó bennük, a lényeg, hogy a végére kiderült, miszerint jé, tulajdonképpen ki lehet úgy is cserélni a csatornát egy szélesebbre, ha utána nem aszfaltozzák le fölötte az utat.
Aztán – ha nem is ezért – de ez az önkormányzat is megbukott.
Az újtól sokat vártunk. Legalábbis én. Belekerült az a Petrovai László, akit én korrekt embernek ismertem meg a blogja alapján. Ahogy a választások előtt reménykedett, Karácsony Gábor nyert is. Azaz számítani lehetett rá, hogy értelmes, ténylegesen zöld megoldások fognak születni a közlekedési problémákra. Beindultak a nyilatkozatok, mind kormányoldalról, mind az önkormányzati oldalról. Mindegyik szívet melengető volt. Talán. Talán öregkoromra végre élhetővé válik a város.
Ebbe az idillbe rondított bele egy újabb lakossági fórum. Még nem történt meg, majd csak lesz.

Március harmadikán, délután hatkor a Brassó utcai iskolában. Ha érint a dolog, feltétlenül gyere el.

Miért mondom, hogy rondít? Mert megint le akarják burkolni a Flór Ferenc utcát.
És ez a legabszurdabb a három közül.
Azt mondja a fényességes önkormi, hogy értjük emberek, nektek ez kikapcsolódási, kirándulási övezet. Sétálgatni akartok, kerékpározni, kutyát sétáltatni. Nem akartok autókat. Megértettük. Végre. Akkor nem leaszfaltozni fogjuk, hanem letérkövezni.
Normális?

Persze, az út nem lesz széles. Önmagában. De teszünk mellé egy futópályát is. Autó, az nem mehet rá. Rakunk ki dézsákat.

A múltkori esettől eltérően itt már nem indokolnak. Nincs semmi magyarázat, hogy miért csinálják. Miért ölnek bele pénzt abba, amire a környéken senkinek sincs szüksége. Nem áll ám olyan jól ez a kerület, hogy ilyen helyekre, ennyire értelmetlen és ekkora lakossági ellenállásba ütköző munkákra szórják el a pénzt.
Ha mégis megteszik, akkor ott valami nyomósabb érvnek kell lennie.
Valaminek, amiért mind a három utóbbi önkormányzat nekiállt ezt a szerencsétlen utcácskát leburkolni.

Ebben a kiemelt blokkban hangsúlyozottan a saját spekulációm szerepel. Nincs mögötte semmilyen kiszivárogtatás, semmilyen hivatalos információ. Nevezheted nyugodtan összeesküvés-elméletnek is. Egyszerűen csak arról van szó, hogy figyelek és megpróbálom összerakni a részleteket.
Ha az M0-n utazol, akkor látni fogsz egy olyat, hogy pestlőrinci lehajtó. Ez egy nagyon vicces lehajtó, ugyanis mindenhová visz, csak éppen Pestlőrincre nem. Komoly. Nagyíts bele a térképbe és kövesd a lehajtót. Jön egy fantom körforgalom, majd egy igazi. Ez balra kiágazik Gyál felé, jobbra Vecsés felé. Pestlőrinc felé van út, de nincs bekötve a körforgalomba. Nem is csoda, ez jelenleg még csak murvás út. De ott van. És a lehajtó neve alapján egyszer meg is csinálják és bekötik.
Menjünk tovább. Ez az út egyszer majd bele fog torkolni az Aratás utcába, onnan pedig természetes folytatása lesz az Alacskai út.
Az az Alacskai út, melyet nemrég szélesítettek ki.
Az Alacskai út folytatásának pedig a Flór Ferenc utca adódik. Melyet ismét le akarnak burkolni.
A Flór utca végéből pedig – egy rövid erdei úttal – el lehet érni a Gilice teret, mely Lőrinc egyik közlekedési csomópontja.
Meredek fantáziálás?
Nos, azt mondtam, nincs mögötte hivatalos információ. Majdnem hivatalos azért van. 2012-ben született egy tanulmány. A Budapest Airport rendelte meg és kiváncsiak voltak, milyen közlekedési fejlesztések várhatóak a környékükön. Az Alacskai út és az M0 összekötéséről azt írták, hogy azt a XVIII. kerület kifejezetten támogatja. Sőt. Mutatom. (60. oldal.)

1: Az M0 csomópontja, ahol kint van a Pestlőrinc tábla.
2: A körforgalom, amelybe még nincs bekötve a Gyál határával párhuzamosan futó, egyelőre murvás út. Egyelőre.
3: Az Alacskai út, melyet nemrég bővítettek ki.
6: A Gilice tér, mint megcélzott végpont.
4: Az ábrán egy olyan út szerepel, melynek már csak az elfogadása is emberhalállal járna, nemhogy a megépítése. Szabadidős tisztás, padokkal, tűzrakó helyekkel, esőbeállókkal, kiépített füves focipálya, erdei futópálya, erdei tornapálya tornaszerekkel. A két leglátogatottabb erdei helyszín egyike. Szerencsére az azóta eltelt időben nyoma sincs, hogy ide bárki is utat szeretne építeni.
5: Ezzel szemben a meglehetősen jelentéktelen Flór Ferenc utcát immár harmadjára szeretnék leburkolni. Minden tiltakozás ellenére.

Szerinted?

És tudod miért? A BA doksi szerint az Üllői út tehermentesítése érdekében. Ember! Az Üllői út forgalma, egy erdei kis út helyén! Mindez egy olyan időszakban, amikor mind Vitézy és Fürjes a BFK-nál, mind Karácsony a főpolgármesteri hivatalban és Varga Ivett a BKK-nál egyetértenek abban, hogy Budapest közlekedési problémáinak nagy része az agglomerációban keletkezik, és a problémák megoldásának kulcsa az autóforgalom kiváltása értelmes alternatívákkal. Itt meg szélesíteni szeretnék a csövet, hogy egy nyugodt kertvárosi környezet tönkretételével még több autó tudjon rázúdulni a városra. Normális?

Várjál! Van még csavar. Itt van Petrovai László tudósítása egy 2015-ös lakossági fórumról.

Lássuk, mik is a problémák:

– a terv szerint szilárd, aszfalt burkolatú út épülne szegéllyel és vízelvezető árokrendszerrel,
– a tervezett út gépjárműforgalomra igénybevehető szélessége 4,5 m, ami kétirányú forgalomnak szűk, egyirányú forgalom esetén – egyik oldalon a szegéllyel és járdával, másik oldalon az árokkal – nem teszi lehetővé a parkolást,
– a tervezett út nem gyalogosforgalom számára épül, hiszen erre a célra külön járda készül,
– a tervezett út helybiztosítását nem a Pilisi Parkerdő zRt. területén már meglevő földút helyén, hanem attól északra, az önkormányzat területén oldja meg a terv. Ezt a területet az itt élők szinte teljes hosszában sajátjukként kezelik immáron legalább két évtizede; oda fákat, bokrokat ültettek, gyepes felületű játszó-, pihenő-területeket alakítottak ki rajta. Tették ezt azért is, hogy a földút szorványos forgalából időnként adódó port távol tartsák lakásaiktól, azt e “védősávval” még időben megkössék. Ha a terv megvalósulna, ez a védősáv megszűnne, miatta számos értékes növényt kellene kivágni, kerítéseket, kerti építményeket is el kellene bontani.
– a tervezett út összeköttetést képezne egy régi elképzelés, a Külső Kerületi Körút (KKK) felé, miközben erről a kerület lakossága már véleményt mondott: nem szeretnék, ha megvalósulna. Minden olyan terv, mely az egykori Kis-Burma vasútvonal tengelyében húzódó sáv közlekedési potenciálját felértékelné egyúttal a KKK ismételt előtérbe kerülésével is járna, annak indokoltságát erősítené, ezért “veszélyes”.
– ha a KKK nem is valósulna meg, a tervezett út akkor is megnyitna egy, a Nemes utca és a Gilice tér közötti újabb kapcsolatot a Flór Ferenc utca – Bánfa utca – Mályinka utca nyomvonalon, melynek már csak a most terv alá vont része nem szilárd burkolatú, egyúttal két végén forgalom elől elzárt útszakasz.
– az M0 már megépült dél-keleti, Vecsést és Gyált elkerülő szegmensén kiépült egy csomópont, mely a régebbi tervek szerint az Alacskai úton keresztül válna elérhetővé kerületünk területéről. Az elképzelés ugyan az újabb tervekben már nem szerepel, de a helyzet ugyanaz, mint a KKK esetében: ha ennek az elméleti nyomvonalnak egy újabb része kap szilárd burkolatot, az később indokul szolgálhat a nagy nehezen megakadályozott, nem kívánatos fejlesztési elképzelések újbóli felelevenítésére.

Mindezek fényében – gondolok itt arra, hogy le akarnak nyomni a torkunkon valamit, amire nincs szükségünk és az összes indoklás annyi, hogy higgyétek el, ez valójában ártalmatlan – nos, nekem az a határozott véleményem, hogy nem az. Nem ártalmatlan.

Ez egy trójai faló.

Nem kicsit furcsa, hogy ez az önkormányzat jött elő egy ilyen trójai faló tervvel. Ahol, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a fenti sorokat is jegyző Petrovai László jelenleg alpolgármester. Ott van, az összes ellenérzés a soraiban. Az összes ellenérzés, amely miatt a környéken lakók megint keresztbe fognak feküdni az elképzelésnek. Köszönjük, de itt mi már nem hiszünk senkinek. Ez az újabb próbálkozás meg különösen büdös.

Lehet vele vitatkozni? Nem. Hiszen nincs is érvelés mögötte. Hát hülye vagy, pógár? Egy csomó pénzért kapsz díszburkolatot a saras földutad helyére. Lesz futópályád, ember! Mert mi olyan jó arcok vagyunk. Adunk, akkor is, ha neked nem kell. Lehet ezzel vitatkozni?
Nem. Vitatkozni nem lehet. Gyanakodni annál inkább. Ingyenebéd nincs. Ha ennyire akarnak valamit, hogy önkormányzati ciklusokon keresztül rendre nekifutnak, bevállalva a népszerűségvesztést is, ott valami van a háttérben.
Szedjük szét. Térkő? Térkő. Keskeny út? Keskeny út. De a futópályával együtt már nem az.

Eleve futópálya? Mi a fészkes fenének? 100 méterre az erdőben ott van egy 1750 méter hosszú erdei futópálya. Puha, erdei talajjal. Jobb, mint bármilyen rekortán.

A lényeg, hogy végig le lesz alapozva, elő lesz készítve egy széles út. Ki lesznek vágva a szükséges fák, bokrok. Az emberek beletörődnek, megszokják. Mehet rajta autó? Nem. Ott vannak a dézsák. Na de… mennyi időbe telik elvinni a dézsákat és húzni egy aszfaltot a már előkészített útra? Semennyibe. Kérhetünk rá garanciát, hogy ilyen nem fog történni? Ádehogy. Hogyan? Kitől? Meg egyáltalán, nem olyan világban élünk, hogy akár a kimondott, akár a leírt szó kötelezne bárkit is bármire. Bazdmeg, nekem van bulldózerem. Neked mid van? Strassbourg? Leszarom. Mire azok döntenek, itt már a harmadik burkolat fog szétrohadni.

Csak gondolj bele. A felszínen az van, hogy mi jók vagyunk hozzád, látod, megajándékozunk. Miközben mi, megajándokozottak, tudjuk, hogy tudják, hogy nekünk ez az egész nem kell. És a nyájas mosoly mögött már ott van a megosztási stratégia. A múltkor a rossz csatornázástól szenvedőket ugrasztották neki a burkolást ellenzőknek, most viszont határozott jelei vannak, hogy akik nem akarják a burkolást, azokat közterület-tolvajoknak fogják minősíteni és erre ugrasztják rá a trollhadsereget.

Szólok, ez most hosszú lesz. De mivel itt lesz egy törésvonal, nem árt, ha tisztán látunk.

Ezek a sorházak nagyjából a rendszerváltás környékén épültek. Teljesen széteső jogi környezetben. Tényleg a város végén, két orosz laktanya között. Törvények? Errefelé? Tipikus vadkelet, pontosabban vad-dél volt. A mi blokkunk négy sornyi sorház, téglalap alakban. Ezt az építtető anno nem fejezte be, mert konkrétan csődbement. Mindenki magának keccsölte össze a maradékot. A végén jött volna a földhivatali bejegyzés, mely szintén az építtető dolga lett volna. Kifejezetten hatalmas mázlink volt, hogy az egyik lakó ügyvéd volt, aki foglalkozott ilyesmivel is és az ellenkező tulajdonosok ellenében is keresztülverte, hogy legalább társasháznak be legyünk jegyezve. Más sorházak nem voltak ilyen szerencsések. Mielőtt ezt megvettük volna, megnéztünk másokat is. Volt olyan, hogy a sorház földszintje társasház volt, az emelet meg már osztatlan közös tulajdon.
Vagy még egy durva példa. A Vízművek évekig nem is tudta, hogy ennek a 36 háznak van vízóraleágazása. Az egyik lakó ment be érdeklődni és akkor döbbentek meg.
Na, ez egy ilyen senkiföldje volt és még ma is sok tekintetben az.
Szerinted hányan kezdtek bele hónapokig tartó nyomozásba, hogy pontosan meddig is tart a telekhatár? Senki. A cég, amelynek ezt kezelnie kellett volna, tönkrement. Hivatalokkal szarakodni meg senkinek sem volt kedve helyettük. Volt más bajuk is. Végül az egész Flór Ferenc utca mentén – kábé 1 kilométer – egységesen mindenki kihúzta a kerítését a földút mellé 2-3 méterre. A kerítések nyílegyenes vonalat követnek ma is, az utca kanyarog.

Tavaly nyáron rengeteget dolgoztak itt földmérők. (Már akkor lehetett sejteni, hogy baj lesz.) Pár napja el is érhetők a tervek. Így, most 30 év után, végre megtudtuk, hol húzódnak a valós jogi határok. Nos, bentebb. Házaktól függően kábé 2-3 méterrel bentebb.
Azaz az építők, amikor abban a jogbizonytalanságban, kint az isten háta mögötti vidéken józan ész alapján leszúrták a kerítések cövekeit, 2-3 métert tévedtek.
Majd eltelt 30 év. A kialakult helyzet mindenkinek megfelelt. Az út és a kerítés között volt olyan 3 méter – de volt, ahol 10-20 is -, ide a legtöbb helyen vagy valami sövényt, vagy valami díszcserjét ültettek. Ezek mára szépen megnőttek, díszei az utcának. Odabent, arra az elorzott 2-3 méternyi csíkra szintén növények kerültek, na meg belelógtak a csíkba a fészerek. Mára kifejezetten szép lett az utca.
Lehet, hogy ez is a baj. Mert jár erre mindenféle ember, köztük mindenféle befolyásolható írigy is. Akiknek bele lehet ültetni a bogarat a fülükbe, hogy látod, az a gazember tőled lopta el azt a csíkot. Az akár a tiéd is lehetne, de ha nem, neki akkor is ki kellene vágnia azt a 30 éves japán birset, azokat a 25 éves, 8 méter magas tujákat, le kellene bontania a fészerét, amivel neked ugyan semmivel nem lenne jobb, de legalább neki szar lenne, hát mégis, mit gondol az a szemét? A törvény az törvény.

Nem, nem fantáziálok, a Facebook-on már markánsan jelen van ez a vélemény. Azzal a fizikai nonszensszel megspékelve, hogy az erdőből is lopjuk a területet. (Az erdő a túloldalon van, onnan lopni csak az út lekerítésével tudnánk. De aki nem ismeri a környéket, csak acsarogni akar, annak ez is nagyon jó muníció.)

És még egy csavar. Ha megnézed a terveket (erősen ajánlom), látható, hogy ez a felállás tulajdonképpen mindenkinek megfelelt. A közművek a meglévő kerítések alapján húzták ki a vezetékeket, sőt, ezt a bizonyos térkövezett utat is úgy tervezték, hogy békén hagyja a kerítéseket. Petrovai lászló szerint is az eltérés a jogi és a ténylegesen lekerített határ között elhanyagolhatóan kicsi.
De ahhoz éppen elég, hogy ellenünk hangolják a népeket. Ellenünk, akik nem szeretnék semmilyen formában sem leburkoltatni ezt az utcát.

Az a helyzet, hogy egy csomó téma, egy csomó jó mondat itt kóvályog még a fejemben, de szvsz már így is rohadtul hosszú lett ez az írás. Be kellene már fejeznem.

Álljon itt a végén egy idézet magamtól:

Halló… tisztelt városatyák, ott a fővárosnál meg a kerületnél: mi lenne, ha békén hagynának már minket végre? Mi a büdös lófasz van ezen a kertvárosi részen, amiért minden szart – négysávos főutat, komposztálóüzemet, szemétégetőt – ide akarnak telepíteni, bele a pofánkba? Őszintén, mivel érdemeltük ki a pöcegödör státuszt?

Jut eszembe, atomhulladék-temetőnk mikor lesz?

Egy valami viszont biztos. Az állandó, folyamatos támadások összetartó közösséget kovácsoltak össze az itt lakókból. Az acélt megedzik, ugye, Korcsagin elvtárs.

Közkeletű tévedések

Amikor a családfő úgy érzi, nem adott meg mindent a családjának. Például nem tudta eltalálni a lottószámokat

Ez a sor a korábbi írásban szerepelt, mint nagy megmondás. Évek óta tologattam a feljegyzős szövegfájlomban és már legalább egy éve elő is van készítve, hogy amikor éppen nagyon nem érek rá, akkor kitegyem élesbe.

Jó, hogy ennyit vártam. Ugyanis marhaság. Nem kicsit. Nagyon.

Ma már pont fordítva gondolom. Egy gyerek számára nem is történhet rosszabb, mint egy hirtelen lottóötös a családban. Kimarad az életéből a legfontosabb szakasz, az önálló életre nevelődés. Nem lesz értéke a hóvégi üvegbetétnek, nem tanulja meg, hogy nem kaphat meg mindent, hogy sok dolognak az adja meg az értékét, hogy megküzdünk érte. A párválasztásról már nem is beszélve. Lehet, hogy gazdag lesz, de boldog valószínűleg nem.

Az eleve gazdag családba születés más. Ott már vannak, illetve lenniük kell védekező mechanizmusoknak. Az nem váratlan változás, hanem várható élethelyzet.

Na szóval, ha lottóznék, és lenne egy ötösöm, valószínűleg még most sem mondanám meg a gyerekeknek, pedig a nagylány már erősen a 30 felé araszol.

Ha lottóznék.

Tudod, szokták mondani, hogy a lottózás azok adója, akik nem tanulták meg rendesen középiskolában a matekot. Tévedés. A lényeg ugyanis egyetemen hangzik el.

A lottózásnál – és bármilyen szerencsejátéknál – tök felesleges erőlködés valószínűségeket számolni. Egyszerűen nem érvényesek.

Vad?

Elmagyarázom.

Nézzük a jó öreg kockát. Hat oldal, egyenló valószínűség. Azaz 1/6 az esélye a hatos dobásnak. Szuper. Dobok hatot. Lesz benne 6-os? A fene tudja. Lehet, hogy lesz egy. Lehet, hogy kettő. Lehet akár hat is. Meg egy se.
Akkor mit is mond a valószínűség? Azt, hogy ha _jó sokszor_ elvégzem a kisérletet, akkor a relatív gyakoriság közelíteni fogja az elméleti valószínűséget.
Jó sokszor.
Mennyi is az?
Erre válaszol a nagy számok törvénye, illetve a centrális határeloszlás tétele.
Meg Rosencrantz és Guilderstein.

De ez már statisztika.

Azaz amikor szerencsejátékot játszol, nem a valószínűságszámítással kell foglalkoznod, hanem a statisztikával. Hiszen hiába 1:44000000000 az esélye az ötösnek, de még ha vettek is volna 44M szelvényt a héten, az sem garantálja, hogy lesz köztük ötös. Mit is mond a statisztika? Sajnos a konkrét levezetésekre már nem emlékszem – az egyetem után nekem is bőven elegendő volt az Excel-tábla – de valami olyasmi rémlik, hogy még a 90%-os esélyű egyezéshez (konfidencia intervallumhoz) is nagyságrendbéli különbségű kisérlet kell. Azaz a 44-nél jóval több millió szelvényre van szükség, hogy egészen biztosan legyen öttalálatos.
Ezért nincs. Pontosabban ezért van ritkán. Infónk nincs róla, de ha saccra azt mondom, hogy 10M szelvény fogy egy héten, akkor talán már érthető, hogy miért van csak két ötös egy évben. Hiszen a valószínűség alapján, ekkora szelvényszám mellett 1-2 havonta kellene lennie. De az a rohadék statisztika nem engedi.

Amit enged, azaz ahol tényleg működik a valószínűságszámítás, az a 4-es alatti találatok világa. Csakhogy ebben a zónában olyan alacsony a várható érték, hogy pusztán ezért nem érdemes játszani.

Hogyan tovább? Nos, ha ragaszkodsz a szerencsejátékokhoz, akkor dobd ki a francba a matekkönyvedet és ne foglalkozz az esélyek számolgatásával. Nézd meg a Szerencsejáték RT statisztikáit. Melyik játékformában milyen rendszerességgel vannak találatok és mennyit fizetnek. Ez alapján például ki fog ugrani, hogy a Luxorban – hiába csak 7-10M forint a nyeremény – de nagyjából hetente van és bár nincs róla infó, de valószínűleg jóval kevesebben játsszák, mint a lottót. Nem mondom, hogy ezzel halomra fogod nyerni magad, de a szabad szemmel láthatatlan nullából már látható nullaközeli várható nyereményed lesz.
Persze még mindig jobban jársz, ha egyszerűen csak eliszod.

Törmelék

  • Ismerőseink halála segít abban, hogy megbékéljünk a sajátunkkal.

  • Ha sziklára akarsz írni, keményebbnek kell lenned, mint a szikla. Gyengébb anyagra meg nincs értelme.

  • Odáig szeretnék eljutni egyszer, hogy elunjam a tétlenséget.