Ez a legelső és egyben a legutolsó is. Eltekintve a rögtön az akció után legyártott 5 darab arizonai videótól és a szintén 5 darab dunamenti bringás videótól. Meg attól a félvideónyi nyersanyagtól, mely itt figyel a diszken és vagy vágok belőle valamit, vagy nem.
Ilyesmi. Első azért, mert ezzel indult tavaly ősszel a nagy videóvágós menetelés, és utolsó azért, mert ahogy telt az idő, úgy kezdett egyre kevésbé tetszeni, végül itt, a februári finisben újravágtam. Jobb is lett, rövidebb is.

Maga a történet annyi, hogy jüliusban nekivágtunk Nejjel, hogy körbeevezzük a Balatont. Vacak, rosszindulatúan szeles időt fogtunk ki, három napot letoltunk, aztán amikor a negyedik nap reggelén a meteorológia sem tudta megmondani, milyen idő lesz (egyszer Armageddont mutatott a grafikus előrejelzés, utána nem sokkal meg tiszta napot, a végén esős, borongós nap lett belőle, nulla széllel, ami különösen az akkor elrajtoló Kék Szalag mezőnyét lombozta le, minket meg azért, mert dacára a szélcsendnek, elég sokáig kettes viharjelzés volt, azaz csak megütött volna a guta a parton), szóval 111 kilométernyi evezés után feladtuk.
Emellett van egy rövid bevágás a videóban arról, hogy összel miért adtam fel megint.
Ez ilyen feladós év volt.