Túlnőtt

Hát, igen. Ez van most.

És a bárpultban van még 4 gyertyatartó. Az összesen annyi, mint 13. Meg vagy 30 gyertya.

Elmesélem, hogyan jutottunk el idáig.
Úgy kezdődött, hogy az ünnepekhez – szokás szerint – átrendeztük a nappalit és az étkezőt. Idén viszont hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy felszabadítom az étkező végét. Eddig ugyanis egy ruhaszárító, egy papírszemetes és némi takarítóeszköz uralta ezt a részt. Volt ugyan egy bárpult, de nem használta senki semmire. A legnagyobb harc a szárítóval volt, végül kompromisszumként felkerült Barna szobájába, úgysem alszik már itthon. Én pedig lehoztam végre a padlásról a bárszékeket és berendeztük a sarkot úgy, hogy el lehessen ücsörögni akár hosszabb ideig is a bárpultnál egy-egy pohár whisky mellett.
Csak éppen nagyon kopár lett a sarok. A bárpult oké, Nej százéves családi tálalószekrénye oké, de a kettő között nem volt semmi.
Legyenek képek. Sajnos keskeny állóképek égen-földön nincsenek, még az Europostersnél is csak fekvőket találtunk. Jó, hát akkor állóban legyenek a legnagyobb, még beférő példányok. Rendeltünk kettőt. De nem kellett túl nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk, elég béna lesz így. Valami kell még alá.
Gyertyatartó! Jól mutat, a gyertya fénye meg megvilágítja a sötét tónusú képeket.
Nos, ne tudd meg, mennyire reménytelen dolog fali gyertyatartót találni. Valami kovácsoltvas jellegűt kerestem, de semmi. Maximum Vatera, Jófogás, de nem voltak túl jók, meg nem igazán voltak párban. Végül hosszas keresgélés után az Otto katalógusáruházban találtam egy párat. Nem, nem volt sem kovácsoltvas, sem antik, de még belefért a látványba. Meg egyáltalán, legalább volt.
Meghozta a postás. Nézegettem. Hümmögtem. Ebbe most milyen gyertyát tegyek? Nem volt itthon belevaló méret.
Mérőszalaggal a zsebemben kiugrottam az Ikeába. Ott sem volt pont belevaló gyertya. Vagy pár milliméterrel volt nagyobb, vagy centiméterekkel vékonyabb. A francba. Mi ez az inkompatibilitás? Na mindegy, megoldjuk. Vettem egy szatyornyi cuccot. Szűkítőket. Tágítókat. Olyan izét, mely a forgatástól függően szűkített/tágított. Vettem pár kiló gyertyát is. Kicsit. Nagyot. Szögleteset. Kereket. Lyukasat. Valami majd csak lesz.
Nem lett.
A legígéretesebb próbálkozás egy olyan talp volt, mely pont belefért a tartón kialakított körbe, a talp tetejébe belefért egy nagyobb gyertya is… csak éppen a talp teteje pár milliméterrel szélesebb volt, mint a tartó íve, így a talp megdőlt, ami nem túl szerencsés gyertyaégetésnél.
Na mindegy, legóztam, mint állat. Semmi. Túl vékony gyertya, eldőlt. Túl vastag gyertya, nem állt stabilan.
Ekkor néztem meg még egyszer a képet a boltban. Bakker! Teljesen rossz úton jártam. Ez nem gyertyatartó. Ez mécsestartó. Vacak kis mécses! Vacak kis fénnyel. Teljesen elbukott a koncepcióm. A mécses nem világítja meg a képeket. – Viszont nem is kormolja össze a falat – tette hozzá Nej, megforgatva a kést a tervező szívében.

Szóval ez lett. Újabb kör az Ikeában. Vettem mécseseket. A tömérdek cucchoz pedig, amelyeket a múltkor vásároltam, vettem mindenféle kiegészítőket, hogy önállóan is megálljanak. Egy újabb szatyor izé. A vége pedig ez a gyertyaarzenál lett.
Nej, amikor hazaérkezett, csak annyit jegyzett meg: – Oké. És papot mikor veszünk hozzá?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *