Ez a videó más, mint a többi.
Kezdjük ott, hogy Lisszabonban majdnem minden boltban lehet zöld bort kapni. Én pedig nagyon szeretem ezt a műfajt. Sajnálatosan csak 3 napra mentünk. Ebbe az időtartamba kellett annyi zöld bort belepréselnem, amennyit csak lehetett.
Három napig végig spicces voltam.
Eleve már a nap is úgy kezdődött, hogy a reggelihez bontottam három üveg zöld bort. Másfelet megittak a csajok, másfelet én. Aztán végigvigyorogtam az egész napi csavargást. Amikor kezdett tisztulni a látásom, gyorsan utánatöltöttem. Az estékről meg jobb nem is beszélni. (Amikor reggel nem emlékeztem, hogy este sütöttek nekem egy pizzát én pedig megettem. Finom volt. Biztosan.)
Nos, ehhez add hozzá, hogy végig fejkamera volt rajtam. Nyomkodtam a gombját, mint a kisiskolás, amikor megkapja az első mobilját.
Kábé 7 órányi nyersanyag gyűlt össze.
Egy hónapig vágtam, mire 22 percnyi videó lett belőle.
Viszont… viszont volt miből dolgoznom. Korábban mindig az volt a bajom, hogy nincs nyersanyag, illetve ami van, az is olyan béna, naná, hogy bénák lettek a videók is. Ez most nem fenyegetett. Igen, sok olyan felvétel volt, melyeket vigyorogva néztem, aztán elsuppasztottam valahová. Nem publikus. De maradt még bőven. Ez már akkora anyagmennyiség, hogy csak az került egy hétbe, mire kétszer egymás után átnéztem a nyersanyagot és kijegyzeteltem, miből mennyi van. A koncepció összerakása is napokba tellett.

Na mindegy, száz szónak is egy a vége, ez egy kifejezetten jó videó lett. Legalábbis hozzám képest. Jelenleg ez a kedvenc.
És nem mellékesen megmutatta, hogy bár több vele a munka, de jó videó akkor lesz, ha rengeteg a nyersanyag. Ahhoz viszont fejkamera kell és állandó gombnyomogatás.