Ha már megemlítettem tegnap, legyen itt a fénykép is.
Szóval ilyen az, amikor a fiatalság sört főz.
Ez pedig itt lent… bor. Sok bor. Szóval az történt, hogy itt van az ősz, megrendeltem a Bortársaságtól 12 üveg bort, aztán szólt Nej, hogy az Auchanban ellőtték a szokásos őszi borfesztivált. Ez a 43 üveg bor csak az Auchanból jött.
Összeszámoltam, hány üveg bor is van itthon. A borhűtőben 36 üveg, a pálinkahűtőben vagy 5, a hűtő tetején 21, a konyhai hűtőben 3, a Bortársaságtól még érkezik 6 üveg. Az annyi, mint 70 üveg. Azannya.
1985 őszét írjuk. Veszprém, egyetemi kolesz. Eleve hárman kezdtük a négyszemélyes szobában, de aztán László kiköltözött a városi barátnőjéhez. Ketten maradtunk Attilával. Nyilván átrendeztük a szobát. Összelopkodtunk mindenféle extra bútort az asztalosműhely elől. Nekünk jó volt féllábasan is. Lett külön asztal a lemezjátszónak meg a lemezeknek. Ne röhögj, csináltunk még táncparkettet is. Sőt, időnként használtuk is. A társaságunk hamar ideszokott, hiszen ez egy remek buliszoba lett. Pár hónap együttlakás Zsolttal és az ember rászokott arra, hogy mindig legyenek színes izzók a fiókban. (Most is vannak.) A lényeg, hogy habár általában ketten aludtunk a szobában, de napközben mindig itt lébecolt egy csomó ember. Jó volt.
Aztán kitaláltuk Attilával, hogy az egyik használatonkívüli szekrényből csináljunk bárszekrényt. Mert az olyan menő. Hó eleje volt, mindketten akkor kaptunk zsebpénzt. Lementünk a Volákba. Vettünk valami töményet, meg rengeteg bort. Az akkori fogalmaink szerint rengeteget.
Nem megivás szempontjából volt rengeteg, hanem boltbéli egyszeri megvásárlás szempontjából.
Mindent szépen elrendeztünk a szekrényben. Lopkodtunk hozzá poharakat is. Jól nézett ki.
Álltunk a nyitott szekrényajtó előtt.
– Hjaj! – sóhajtottam, átölelve Attila vállát.
– Jól néz ki.
– High life.
– Saját bárszekrény, apám!
– Az. Saját.
– Reggelente iszunk egy pálinkát!
– Délben.
– Az nem ugyanaz?
– A délutáni szeminárium után töltünk egy pohár bort és koccintunk.
– Meg este lefekvés előtt is.
– High Life.
Aztán persze, hogy elfogyott az egész még aznap délután. Az a rengeteg ital. Most már elárulhatom: volt egy üveg feketecímkés, cseresznyét soha nem látott cseresznyepálinka, meg vagy hat üveg literes bor. Soha előtte, meg az egyetemi években soha utána sem volt ennyi üveg borom.
Most meg? Nem figyelek oda és rögtön veszek 70 üveg bort és azért szívom a fogam, mert a két borhűtőm összkapacitása csak 50 üveg.
Az akkori énem tátott szájjal figyelné, hová jutottam.
Recent Comments