Szeretem a hagymát. A lilát, a fehéret, a vöröset, a fokot, a sonkát, a pórét, az újat, a kereket, a lyukasat… minden hagymát. Sajnos a hagyma nem szeret engem, ugye reflux, minusz epehólyag, megizzaszt rendesen. De ettől még szeretem. Olyan, mint egy rossz, mérgező szerelem.

Na és ehhez add hozzá ezt a salátát. 1 kiló hagyma. Igen, mindenféle, amit a piacon kapni lehet. Darált főtt tojás, petrezselyem. Olaj, balzsamecet, borecet. Fűszerek. Mustár. Citrom, Saláta. (De ezt elböktem, végül savanyúkáposzta lett belőle.) A bor nem belevaló, az belém való.

És itt van. Hagymasaláta. Üt, mint Tyson. Nagyon finom.
De nem egy randikaja.

~oOo~

Aztán közben még egy. Piros tócsi.

Cékla. Ez a kulcs. Cékla. Imádom. Ha találkozunk és egyből le akarsz nyűgözni, hívjál meg egy céklára. Mindenféle formában jöhet. Időnként szoktam vörösboros pohárból céklalevet inni.
De egyébként normális vagyok.
Fent azt látod, amikor a hagyományos tócsiban a krumpli felét lecseréltem céklára.

Na, tócsi. Eléggé elitélendő módon – kifejtése később – reggel elmentem egy nagyon nagyot futni. Hogy kalóriában beleférjen a tócsi. Ugye, krumpli, liszt, olaj, csupa durva cucc. Mi lenne, ha lefelezném a krumplit? Nyernék párszáz kalóriát. Ja. Aztán lemértem. Csak az olaj, amelyben sütöttem és amit felszívott a tócsi, nos szóval csak az az olaj volt kábé 3000 kalória.
Nem. Ennyit nem lehet futni.

De ez nem tántorított el a vadulástól. Tócsi. Ahogy szoktam. MAK értékhez közeli fokhagyma. Hagymából kétszer annyi, mint krumpliból. Zubogjon az a gyomorsav. Az első két sütést csak úgy, a tepsiből toltam be. Borral vastagon kísérve. Egyszer élünk. Még ha nem is sokáig.
A harmadik sütésből lett az ebéd.

Jól néz ki, mi? Az élményt némileg rontja, hogy itt kellett megennem, itt, a vágódeszkán, állva, mint a lovak. Közben ugyanis még sült a többi, összesen három sütésnyi adag. Örülni fog neki Nej, ha este hazaér.
Már ha marad belőle.

Igen, az őrületben benne van, hogy nemrég adtam le egy vad tempóban elkészült és némileg bizonytalan rendszertervet, de már eldördült a következő startpisztoly, két hetem van az implementációs tervre, benne egy kazáncserével, egy felkészüléssel, mert két hét múlva ismét tanfolyamot tartok és akárhogy is nézem, ez a két hét még arra is kevés lesz, hogy betoljam a ticketing rendszerbe az összes igényemet, na meg utána menedzseljem is ezeket, a megfogalmazásukról még nem is beszélve, hogy mást ne mondjak, a szervereim még IP címet sem kaptak, és égig érő kupacban állnak a zűrös, egyeztetésre váró beállítások, melyek mindegyike megölheti a projektet, de úgy néz ki, rajtam kívül mindenki nyugodt, én meg… én meg céklás tócsiba és borba fojtom a frusztrációmat.

Ja, hogy milyen volt? Nekem bejött, de tudod, nekem a cékla… szóval aki szereti a markánsan édes-sós kombinációt, szeretni fogja ezt is. Aki nem… az süsse feketére, az égett íz sem rossz.