Epic

Az esetet a fiam illette a fenti névvel.
De tényleg az volt.

Röviden. A srác duális képzés keretein belül csinálta meg a Corvinus xy szakát master fokozaton. A duális azt jelentette, hogy iskola mellett dolgozott is az egyetem egyik partner cégénél. Meg persze járt isibe is, vizsgázott, mint a többiek, szóval ugyanaz, csak egy kicsit nehezebb pályán.
Csak éppen… a partner cég nem állt a helyzet magaslatán. A konstrukcióba beleugrottak ugyan, de az egyetemistákkal nem igazán tudtak mit kezdeni. Mentségükre szóljon, hogy a cég folyamatosan tűzoltás fázisban dolgozott és egyszerűen nem volt idejük tanítani a kölyköket. Akik így látszattevékenységeket végeztek, nem igazán folytak bele a hétköznapi munkába. Nem ritkán érezték azt, hogy csak fecsérlik az idejüket. Hiába jelezték, hiába próbáltak integrálódni, a cég nem volt vevő rá.

Aztán államvizsga. Utána a cég megkérdezte, ki akar náluk dolgozni? Nyilván nem volt tolongás. Barna is elment egy jónevű, nehezen becserkészhető céghez dolgozni. Meg úgy hozta az élet, hogy a Corvinusról is felkérték, hogy külsősként oktasson.

Aztán volt nemrégiben egy nagyszabású konferencia a szakterületükön. A konferenciára nyilván meghívtak egy csomó érdekes embert, akikre kíváncsiak lehetnek a résztvevők. Ahogy az már szokás. Volt egy kerekasztal-beszélgetés, ide kértek a Corvinusról egy oktatót, lehetőleg minél fiatalabbat. Barnát küldték. A többiek mind cégvezetők, illetve vezető beosztású emberek voltak. Barna, amikor reggel megérkezett, ránézett a listára és egyből kiszúrta, hogy nem azok a nevek szerepelnek rajta, akik eredetileg. Nos, igen az egyik cégvezetőnek közbejött valami és meghívtak mást. Annak a cégnek a vezetőjét, amelyik partneri kapcsolatban volt az egyetemmel. Amely cégnél Barna lenyomott egy csomó évet és ahonnan kiábrándultan jött el.

Ja, és mi volt a kerekasztal-beszélgetés témája?
Nos, ez: Miért nem tudják a cégek megtartani az értékes embereiket?

A többit elképzelhetitek.