Bubamara

Időnként jól esik elmerülni a nyelvészkedésben. Nem, nem tudományosan, ahhoz zokni vagyok.

De nézzük például a katicabogarat.

Van egy angol/amerikai dadus mondóka (nursery rhyme).

Ladybug ladybug fly away home,
Your house is on fire and your children are gone,
All except one and that’s little Ann,
For she crept under the frying pan.

A nyers fordítás, mellőzve az irodalmi szintet, nagyjából az, hogy Katicabogárka, szállj haza, ég a házad, a gyerekeid elvesznek, kivéve a kicsi Annát, aki elbújt a tepsi alá.

Amikor először találkoztam vele, nem bírtam megállni mosoly nélkül. Hogy mennyire azonosan gondolkodnak a népek. Tény, hogy a katicabogár hajlamos rászállni az emberre. Kiteszed az ujjad és landol rajta. Nézegeted, majd mondasz neki valamit, hogy miért szálljon tova.
Az angoloknál az volt, hogy ég a házad, siess haza.
Nálunk meg az, hogy jönnek a törökök és…

Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlõnek!

Azok a nyomott kelet-európai viszonyok, már megint.

PS.
Ja, a cím? Nyomozz egy kicsit. Ne mindent én írjak már meg.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *