Flickr, b+

Kellemes, meglepően meleg őszi idő. Négynapos ünnep, amikor nem utaztunk sehova. Igaz, mindketten dolgoztunk közben, mert torlódás van, de azért hagytunk időt pihenésre is.

Ekkor jött az alábbi komment.

Idézem:

“Tegnap jelentette be a Flickr, hogy az ingyenes limit 1000 kép lesz 2019-től. Az előfizetés egy évre 50 dollár, ami havi szinten nem igazán sok – de a régi képeket törölni fogják februártól.”

Gyors ellenőrzés a Flickr oldalán illetve máshol is… és tényleg. Odanyomták az ember fejéhez a pisztolyt: fizetsz, vagy kinyírunk.

Nesze neked, pihengetős őszi napok.

Vedd észre, hogy a történet nem az 50 dollárról szól. Éves szinten nem tétel. Sokkal inkább arról, hogy bezsarolták a felhasználókat. Nekem konkrétan 17515 képem van fent, ebből kábé 16000 be is van linkelve a blogra.

Hja, 14 év nagy idő, átlagban még mindig 1 post/nap felett vagyok.

Ezt átvinni máshová, 16000 képet újralinkelni, egyszerűen képtelenség. Pont ezért tartom kifejezetten kegyetlennek, ahogy a Flickr/SmugMug hozzááll a változáshoz: szóban mindenféle mézesmázos dumák, a valóságban viszont a limit feletti képek törlése egész konkrétan felér egy revolveres zsarolással. Csinálhatták volna úgy is, mint a Vimeo: korlátozzák a feltölthető tartalmat, és ha a korlátozás időpillanatában már túllépted, akkor a régi anyagot nem bántják, de újat már nem tölthetsz fel. Vagy eljárhattak volna úgy, mint a Google Photos, hogy a thumbnail képeket megtartják, csak a mögöttük lévő nagy képeket törlik. Bármelyik esetben mondhatnám azt, hogy jó, elfogadom, hogy mostantól fizetnem kell érte, ahogy mondhatnám azt is, hogy bocs, eddig jó volt, de most átmegyek máshova. Akárhogy is, a tömérdek beleölt munkát nem érintené a változás.

Nos, nem. A Flickr kifejezetten durván azt mondta, hogy fizetsz, vagy kinyírjuk a blogodat.
És ez már nem üzlet, hanem gengszterekhez méltó zsarolás.

Nekem egyik fontos elvem, hogy zsarolásnak nem engedek. Mert egyébként sosem lesz vége. Ha ilyen szituációba keveredek, hagyom, hagy boruljon a bili, annak minden következményével együtt. Azaz jelen esetben szó sem lehet arról, hogy fizetek. Ha a Flickr felhasználói közössége lenyeli a békát, akkor jövőre a cég tovább tekerheti a prést. Aminek nagyon tudnék örülni, az az lenne, ha annyian lépnének ki, hogy a cégnek fájjon. A fórumokon tombolás helyett ez már egy markáns válasz lenne arra, hogy van, ami sok.

Még egyszer. Nem az 50 dollár a sok. Hanem az, hogy kinyírják a régi tartalmakat. Amelyeket akkor tettél fel, amikor még – az akkor érvényes szabályok szerint – feltehetted.

Jó. Nem engedünk. De akkor mik lehetnek a következmények?

Konkrétan megfordult a fejemben, hogy bezárom a blogot. 14 év rengeteg idő, fárasztó is néha, nekem pedig elegem lett abból, hogy időnként jön valaki, fenekestől felforgatja a rendszert, én pedig dolgozhatok hetekig, hogy megmentsem a blogot. Ötször kellett eddig komplett átköltöztetnem a teljes mindenséget máshová. Képszolgáltató volt először a Flickr, aztán a Picasa, majd megint a Flickr, rohadt sok album átköltöztetésével. A videók is szépen vándoroltak a Youtube – Vimeo – Dailymotion háromszögben, több kört is megtéve.
Mind-mind azért, mert valami köcsög menedzser egyik reggel úgy ébredt fel, hogy több pénzre van szüksége, emiatt felrúgja a meglévő egyezséget.

Aztán aludtam rá párat és felvettem a kesztyűt. Ez se lesz ingyen, borzasztó sok munkát kell beletennem, nem is lesz olyan profi a megoldás, de jelentősen függetlenebbé válok mások kiszámíthatatlan döntéseitől. Mindenképpen ez lesz a hosszú távú megoldás.

Hogy érthetőbb legyek, elmagyarázom, hogyan működik egy átlagos blog. Tudom, az olvasók jelentős része informatikus, nekik ebben semmi újdonság nincs, de feltételezem, lesznek, akiknek igen.

Nos, ez a játszótér.

Egy pillanatra tekintsünk el attól a zöld téglalaptól.
Ekkor úgy néz ki, hogy van egy szerver, mely az internetről elérhető. Ezen fut egy webszerver alkalmazás és egy adatbázismotor. Természetesen van benne diszk is.
A webszerver alá feltelepítünk egy blogmotort, az ábrán ez a WordPress. Ez fogja a külvilág felé szolgáltatni a blogot, melynek tartalmát az adatbázisban tárolja. A blogger egy admin felületen gépeli be, rakja össze a tartalmat. A WordPress-t lehet fényezni, azaz rá lehet húzni mindenféle bőröket, melyektől dögös, vagy éppen béna lesz. Ízlés kérdése. Emellett a WordPress plugin-okkal bővíthető, melyek között akad egy csomó hasznos kiegészítő és persze egy csomó béna is.
A szövegeket fel lehet dobni mindenféle médiatartalmakkal, be lehet ágyazni fényképet, videót, zenét és minden mást is, pl. túraútvonalat. Ezeket lehet tárolni a szerveren és lehet tárolni valahol máshol is.
Nagyjából ennyi.

Nézzük meg, mi a helyzet a valóságban.

  1. Saját szervert nagyon kevesen üzemeltetnek. Nyilván ez a legtutibb, ekkor szól bele a legkevesebb ember a blog működésébe, de ez a legmacerásabb is. Sok a munka vele.
  2. Az egyik legelterjedtebb modell az, hogy egy tárhelyszolgáltatótól bérelünk tárhelyet és szolgáltatásokat. Ekkor a szerver üzemeltetése az ő dolga, a szerver elérhetőségének, naprakészségének biztosítása szintén, a biztonsági intézkedések, a mentések elvégzése szintúgy. Szolgáltatásként kapunk hozzáférést egy webszerverhez, hozzáférést egy adatbázishoz és persze külső elérhetőséget. A WordPress-t magunknak telepítjük, magunk hozzuk létre a blogot, kapcsoljuk össze az adatbázissal. A skin-ek, plugin-ok telepítése is a mi feladatunk. Mint ahogy a tartalom létrehozása is. A szolgáltatók általában biztosítanak egy hozzáférést, tipikusan blog.tarhely.hu, vagy tarhely.hu/blog formátumban. Amennyiben ez nem tetszik, akkor vagy megrendeljük tőle, vagy mástól azt, hogy a blog mondjuk az azenblogom.hu néven jelenjen meg a neten.
  3. A leginkább elterjedt megoldás az – és most jön be a képbe a zöld téglalap – hogy ezt az egészet egy tartalomszolgáltató (pl. blog.hu, blogspot.com) előre legyártja és a blogger már csak egy admin felületet kap. Ahol beállíthat ezt, meg azt – de nem túl sokat -, az előre konfigurált 4-5 skin közül választhat egyet… és ennyi. Na meg persze tolhatja a kontentet. A képeit, videóit és egyéb anyagait tárolhatja más, erre szakosodott szolgáltatónál, azaz csak minimálisan kell foglalkoznia a technikai részletekkel, maximálisan koncentrálhat a tartalom előállítására.

Ugye milyen szép az élet? Rögtön három, gyökeresen eltérő koncepció. Szabadon választhatsz, hogy szaktudásodtól, érdeklődésedtől függően melyik modell jön be neked.

Hát, nem.

Én például zöldfülűként a harmadik modellt választottam. Nem értettem a technikai részletekhez, nem is akartam, megkerestem az akkori legnagyobb blogszolgáltatót, regisztráltam magamat és hajrá.
Amikor az ember ezt a lehetőséget választja, gyakorlatilag beletörődik, hogy csak a telepített skineket használhatja és nem rakhat fel plugineket. Ezt még el is lehet fogadni. De aztán jönnek a változások. A szolgáltató egy idő után nem szolgáltat rendesen. Időnként nem érhető el a blog. Aztán a szolgáltató közli, hogy az egyik írásod alkalmas arra, hogy megzavarja mások nyugalmát, ezért eltávolították. Vagy éppen közlik, hogy megszűnik az ingyenes szolgáltatás, mostantől ennyi meg annyi. Vagy még prózaiabban, megszűnik a cég, csá. Ezek mindegyike előfordult már vagy velem, vagy valamelyik ismerősömmel.
Ilyenkor jön a költözés, ami – a költözést segítő pluginek telepítési tilalma miatt – egy kifejezetten véres dráma.
Háromszor volt részem benne. Elegem lett. Modellt váltottam. Jöjjön a kettes.

Az első szolgáltató végtelenül rendes volt. Ismerte – és szerette is – a blogot, előre berendezett mindent, gyakorlatilag levezényelte a költözést, az ár végtelenül baráti volt, szóval mennyország. Pár évig. Aztán jött az email, hogy eladta a céget másnak, majd jött az újabb levél, hogy az új tulajdonos felemelte a díjat a négyszeresére, még ekkor is maradtam, de a következő email már az volt, hogy az új tulajdonos bezárta a boltot.

Azóta vándorlok szolgáltatótól szolgáltatóhoz. Jó ez nekem? Nos, nem rossz. Vedd észre, hogy a modellváltás egyben fel is szabadított. Nagyrészt a magam ura vagyok. Ha valahol nem tetszik, a teljes blogot, tokkal-vonóval fél nap alatt át tudom költöztetni egy másik szolgáltatóhoz. Mint ahogy ezt kétszer már meg is tettem. Egyedül az internetes névfeloldás gáz, annak rendezéséhez általában két hét kell.

Nos, úgy néz ki, megint koncepciót kell váltanom. Nem, nem alapkoncepciót, tehát maradok a kettes modellnél, de a részletekben is el kell kezdenem törekedni az önellátásra.

Vedd észre, hogy a fenti ábrán milyen sok az ‘F’ betű.

A kis körökben az ‘F’ jelenti a Free, a ‘P’ a Pay szavakat. Azaz az F ingyenes, a P a fizetős.

Közismert, hogy nincs ingyenebéd. Ez valahol igaz is, meg nem is. Nagyon sokan csinálnak dolgokat pusztán hobbiból, gyakorlásból, lelkesedésből, pusztán a kihívás miatt, pusztán dicséretért. Jól érzik magukat közben és ez a fizetség. Nézd meg, igazából én sem tudom, mi a francért irkálok ennyi mindent össze immár 14 éve. Nem pénzért, az biztos. Aztán vannak, akik brand-et építenek. Sorra gyártják a skin-eket, megmutatandó, milyen tehetséges dizájnerek. Nyilván vannak, akik pénzt akarnak keresni vele. Csinálnak egy lebutított ingyenes verziót, meg egy full extrás fizetőset. Vannak, akiknél teljesen más a modell: az eszközt ingyen adják, de a használatából fakadó publicitás, reklám jórészt az övék. Vannak, akiknek egyszerűen csak egy nagy tömegbázis kell. Szóval tényleg rengeteg stratégia állhat az ingyenesség mögött.

A közös mindegyikben az, hogy mivel senki nem vállalt semmit, a szolgáltató bármikor kényére-kedvére megváltoztathatja a szabályokat. Mondhatnád, hogy ez ritka. Erre azt mondom, hogy ádehogy. A világban egyre inkább tendencia, hogy a cégek – leginkább az ostoba tömegek megvezetésében bízva – folyamatosan hoznak olyan döntéseket, melyek ugyan többletbevétellel járnak, de durván csökkentik/csökkentenék a reputációjukat is, viszont ha erre ráépítenek egy kommunikációs hadjáratot, a tömeg egy idő után elfogadja a helyzetet, reputációvesztés nélkül. Hogy ne menjek messzire, nézd meg, hogyan viselkednek az ultra fapados repülőtársaságok, vagy éppen a magyar kormány.

Térjünk vissza a blogoláshoz. Hol tarthatsz médiatartalmat? Videókat a Youtube-on. Jó? Nagyjából. Eltekintve attól, hogy az adott zene jogtulajdonosa akár naponta változtathatja, milyen jogokat tart érvényesnek. (Emiatt immár harmadszor lett lenémítva az egyik nagy kedvenc videóm az izlandi utunkról, hiába vágtam újra.) Vimeo? Rámentek a pénzre, az ingyenes gyk használhatatlan, a fizetős meg egy hobbi szinten mozgó magánszemélynek drága. DailyMotion? Jó volt, tönkretették.
Láthattad, pár hónapja ágyazok be track-eket a túráimról Nagyon jó. A Gpsies oldalát használom hozzá. Tudod, mi ez? Egy pacák hobbiprojektje. Addig fogja csinálni, amíg van kedve hozzá. Utána bukok.
Fényképek. Egy időben volt a Flickr, de lekorlátozták az albumok számát. Jött helyette a Picasa, mely egészen használható volt. Aztán áldozatul esett a Google egyik szociálisháló-építési kisérletének, utóda, a Google Photos használhatatlan. Közben a Flickr-en rendeződött a helyzet. Visszaköltöztem.
És most ez.
Persze, költözhetnék tovább. Van még egy csomó másik ingyenes, vagy részben ingyenes (freemium) oldal, lásd itt, meg itt. Csakhogy minden egyes költözés egyre véresebb volt. Ez a mostani, a legutolsó pedig kész horror. 16500 képet fognak törölni. A blog régebbi írásai úgy fognak kinézni, mint egy külvárosi, bontott házas telek, melyet kezd elönteni a szemét.
Még ha meg is csinálnám rendesen, több hónapnyi munkával ezt a költözést, szerinted bevállalnám-e, hogy egy újabb hirtelen döntés miatt újra meg kelljen csinálnom?

Nyilván nem. A megoldás leolvasható a fenti ábráról. Ha ki akarod húzni a nyakadat a hurokból, akkor a saját lábadra kell állnod. Megnöveltem a szolgáltatómnál a tárterület mértékét, majd elkezdtem feltölteni ide, a blogot futtató szerverre a képeket. Ahhoz, hogy album legyen belőlük, illetve a belinkelt képek nagyíthatók legyenek, felraktam egy plugint. Igaz, az ingyenes verziója korlátos, a fizetős meg cefet drága ($99, vicces), de kipróbáltam és nekem bőven elég az ingyenes verzió is.

Igen, érzem én is, hogy ez sem teljesen oké. Ha a plugin gyártója azt mondja, hogy befejezte, vagy azt mondja, hogy megszűnik az ingyenes verzió, megint bukok. A képeim ugyan megmaradnak, nem törlődnek, de újra be kell linkelnem azokat, máshogyan, másik plugin-nel. Az igazi megoldás a direkt link lenne, csak hát az ronda, meg lassú és nagyon melós, azaz a gyakorlatban vállalhatatlan. (Gondolj bele, egy 10 képet tartalmazó írás mérete 15-20 MB lenne. Az átlagos főoldal meg 100-200.) A használható megjelenítéshez sajnos mindig kell valami – ha nem is sok, de egy picike – gépi intelligencia. Azaz minimum egy plugin. A WordPressnek ugyan van beépített szolgáltatása, az lenne a tökéletes megoldás, de vacak. Használhatatlan.

Marad az, hogy bízok. Például ebben.

NextGEN Gallery has been the industry’s standard WordPress gallery plugin since 2007 and continues to receive over 1.5 million new downloads per year.

Csak nem nyírják ki. Csak nem adják el. Csak nem cseszik szét.

Na, mindegy, első körben a nápolyi kirándulás oldalait alakítottam át, meg az előző őszi képeset, illetve a csőben lévőeket. (Érdemes rákattintani a képekre, szerintem letisztultabb lett a teljes képes megjelenítés. Mint ahogy az is szuper, hogy rákattintás után _az aktuális írásban_ lévő képeket körbe lehet nézni.)
Ezzel párhuzamosan megjelent a jobb oldali menüoszlopban egy ‘Új fotóalbum‘ link, melyen már az újonnan felkerült képek láthatóak. Bénácska, foghíjas, de még csak most kezdtem el.

És innentől már csak pár hónap szorgalmas, mondhatni hangyaszorgalmas meló. A határidő február 9, akkor lesz a törlés.

Nem vagyok boldog.

PS1.

Azért említsük meg, mit veszítek. Például a szociális vonulatot. Van olyan Youtube videóm, melyet felraktam, úgy számítottam, hogy megnézik vagy százan, ehhez képest már 10e fölött jár a nézettsége. A fene tudja, honnan jött az a sok ember és miért nézte meg.
A fényképeknél, ha más nagyságrendben is, de hasonló a helyzet. A Flickr-en lett vagy 15 követőm, akik – ha ritkán is – de lájkolnak, kommentelnek.
Ha az ember egy nagy blogszolgáltatóhoz megy, ahol időnként belekerülnek az írásai a blogketrecbe, azaz felhívják rájuk a figyelmet, akkor hirtelen akár napi 10e fölé is mehet a látogatottság. Ha ebből megmarad pár ezer rendszeres látogató, már az is nagy szó.
Nos, ha a blogger a saját kezébe veszi a blogját, a média tárolását, prezentációját, akkor ezek a lehetőségek megszűnnek.

PS2.

Ha már leszóltam ezeket a különböző motivációkból ingyenes, kiszámíthatatlan szolgáltatókat, illik megemlékezni azokról is, akik már kinőttek ebből a körből. Vagy mert jó modellt választottak, vagy mert nagyon sikeresek lettek. És nem, ezek soha nem fogják bezárni a kaput (vagy legalábbis ritkán, lsd MSN), soha nem fogják fizetőssé alakítani a szolgáltatásaikat (vagy legalábbis nem valószínű), hiszen jól megvannak így is. Tudod, melyekről beszélek: Facebook, Instagram, Twitter, Pinterest és társaik. A Facebook például a fenti ábra összes komponensét magába integrálta. Egy önálló világ. Ráadásul ráérzett a kor szellemére: az számít, ami van, a kutyát nem érdekli, mi volt egy évvel korábban.

Nem úgy, mint egy blog, mely igyekszik időtálló tartalmakat – is – közzétenni.
Lehetőleg képpel. Mert az illusztráció része a mondanivalónak.