Jón szigetek #05/07

Ainos
2018.05.30; szerda

A tegnapi pihenőnap után ma hegymászós jön. Konkrétan felmászunk a sziget legmagasabb csúcsára, az Ainos-ra. Szerencsére nem a tengerszintről. A hegylánc tetején található egy Nemzeti Park, azon belül a Xionistra túrát tesszük meg. Tervezés közben találtam a túráról egy track-et, eszerint 8,2 kilométer a táv, 650 méter szinttel. Ennek némileg ellentmond a Nemzeti Park weboldala, mely könnyű délutáni sétának nevezi.
Meglátjuk. Vagy a track rossz, vagy itt ennyire bika emberek élnek.

A weblap viszont… minimum furcsa. Csináltak táblákat, melyeket kitettek az autóút szélére. Majd lefényképezték ezeket és kirakták jpeg-ben a webre. Oszt ennyi.

Ekkora túrához combos reggeli illik.

IMG_20180530_193410

Nagyjából ez volt a választék, ebből variáltuk össze minden nap az étkezéseinket: görög saláta, kenyér, sonka, kolbász, olajbogyó-püré, dolma, olajbogyó, tzatziki, joghurt. Na meg robola. (Reggelenként Mythos.)

Aztán nekiindultunk.

Benzinkút. Odaálltam a kút elé, a pacák kirohant. És leemelte a V Super Power kurvadrága pisztolyt.
– No! – szóltam rá – Normal.
– Azt nem lehet, üres a tartály – közölte.
– Ja, az én hátam meg tollas – vontam meg a vállam.
Mentünk tovább egy másik kúthoz.

Nem rohantunk neki egyből a hegynek. Előtte egy kis kultúra.
Megnéztük a Szent András monostort. Csak hogy lássunk ilyet is. Valahogy Görögországban mindig késztetésem van legalább egy kolostorra.

DSC_5437

Úgy örültem, hogy megfelelő környezetben sikerült elkapnom azt a roppant fotogén felhőt. Csak utána csaptam a fejemre: bakker, az a felhő pont az Ainos előtt van! Az egész szigeten sehol máshol nincs egy sem. A kardomba fogok dőlni, ha felmegyünk és nem látunk semmit.

A monostor egyébként durván kihalt. A tábla szerint évente tartanak két misét. Azért így kibírható. Közben kertészkednek, termelik a szőlőt, csinálják a bort meg a sajtot, aztán úgy magukban esznek-isznak. Kezd új értelmet nyerni a brotherhood of men kifejezés. Nők nélkül kiegyensúlyozott, az élet örömeit fenékig kiélvező élet. (Oké, elnézést, a mondatban szerepel néhány félreérthető gondolatot sugalmazó kifejezés.)

Bementünk a szentélybe is. Először ódzkodtunk, mégiscsak rövidnadrágban voltunk, de a szerzetes intett, hogy menjünk csak bátran.

Ez most elsőre meredek váltás lesz, de írok pár mondatot az ún. six-pack-ről, azaz a kockás hasról. Fitnesz körökben ismert fogalom: arról van szó, hogy valaki annyira kigyúrja magát, hogy az izmokból hat négyzet alakul ki a hasán. Ezt úgy lehet elérni, hogy az ember addig gyúr, amíg eltűnik a hasáról minden zsír, az izmok pedig kitüremkednek. Csakhogy van három ín (kettő hosszában, egy keresztben), melyek befeszítenek a kitüremkedésnek. Ebből lesz a hat kocka. Van néhány ember, akinél nem három, hanem négy ín húzódik a hasfalban, nekik lehetőségük van a nyolc kockára is.

Nem érted, miért írtam? Nos, a szentélyben, a fő feszületen lógó Krisztusnak a lelkes szobrász 12 kockát szobort a hasára. Mert Jézus annyival a többi ember fölött létezik, hogy neki egyenesen 12-pack jár.

Innen felmentünk a Szent György várba. Korábban már utaltam rá, hogy az assosi vár előtt is állt erődítmény a szigeten. Nos, ez volt az. Valamikor nagy élet volt itt, sokáig a vár és a körülötte lévő település volt a sziget fővárosa. Aztán földrengések sorozata teljesen lerombolta. De a romok még így is impozánsak.

DSC_5447

DSC_5457

És az a rohadék felhő még mindig nem ment arrébb.

DSC_5451

Ha arra jársz és kedved támadna végigtolni a túrát, néhány hasznos információ. Nem könnyű megtalálni a túra kezdőpontját. Streetview-val végigjártam a terepet, nem találtam meg. Végül vakon bíztam a korábban belinkelt jpeg fájlban. Bejött. Viszont nem tudtam, meg lehet-e állni autóval a túraút előtt. Az autóút ugyanis nagyon keskeny, meredek szélű hegyiút. Mi egy közeli bekötőútnál találtunk egy egyautónyi placcot, gyorsan le is parkoltunk. Elsőre igazunk volt, a túraút mellett semmi parkolóhely nem volt. Csak 2-300 méter gyaloglás után értünk el egy árnyas pihenőhelyet, rengeteg parkolóhellyel. Szóval bátran tovább kell menni, lesz parkolóhely és onnan kell visszasétálni a kiindulási pontra. (Ez az infó valahogy lemaradt a tábláról.)

A túra megdöbbentő. Mindannyian tartottunk attól, hogy azért csak kora délután van, a nap veszettül süt, mi meg hegyet mászunk. Egy kopár, sziklás hegyet.
Ehhez képest az Ainos Nemzeti Parkban buja növényzet fogadott. Bokrok, fák. Csak itt található fenyők. Nem megszokott a görög szigetvilágban. Oké, emelkedők voltak, de árnyékban sétálva, kilógó sziklákra kimászva, a tájban gyönyörködve bőven ki lehetett bírni.

Igen, a felhő még itt volt. De szerencsére nem takart be.

DSC_5471

DSC_5482

IMG_20180530_141356

Megoldódott a hamis track rejtélye is. Az illető valószínűleg mobiltelefonnal rögzítette és a gps jobbra-balra elugrált 12-20 métereket. Ez normális terepen nem okozott volna gondot, de itt, a gerinctúrán ennyi oldaltávolság ugyanannyi szintet is jelentett. Így lett végül a valójában 300 méternyi szintkülönbségből 650. (Mondjuk ez sem egy könnyed séta, de azért nem szikkasztó pokoljárás.)

A hegyi túra valódi útvonala:
Két dimenzióban.
Három dimenzióban.

Hazafelé a hegy gerincéről beláttuk a sziget teljes északi részét. Nyeltem egy nagyot. Ugyanis holnapra egy ithakai túrát terveztem. A szigetre komppal lehet átmenni és naná, hogy megfelelő időben csak egy indul oda is, vissza is. Ráadásul oda brutálisan korán. Emiatt beraktam B tervnek Sami – a kompkikötő faluja – mellett egy könnyednek ígérkező egész napos túrát. Ha esetleg lekésnénk a kompot. Nos, a Google Maps megint megtréfált. A könnyed túra a valóságban egy óriási hegy megmászását takarta.
Valahogy a látvány megadta a motivációt arra, hogy holnap _semmiképpen_ ne késsük le a kompot.

Hazaértünk. Még mindig olyan meleg van, hogy Jorgosz sem dolgozik. Majd este. Amikor eltűnik a nap. És az emberek kiülnek a teraszra lazítani.

Ugyan nem mára terveztük, de az időbe még bőven belefért, így kimentünk Lassi legnagyobb strandjára. Nagyon bejött. Utólag meg is egyeztünk, hogy a többi, nagyívű, nagy hírű strand ugyan remekül nézett ki, de használhatóságban, kellemben ez vitte el a pálmát.

IMG_20180530_181549

IMG_20180530_182054

IMG_20180530_182351

IMG_20180530_185238_HDR

Vedd észre, a strand homokos. Én általában a köveset preferálom, de strandcipő nélkül ez a part maga volt a megváltás. Volt zuhanyzó. Volt árnyék. Volt egy mindent kielégítő, tengerre néző kocsma. Úgy elvoltunk, mint a befőtt.

Egy kis nosztalgia: macskázás. Családunk ősi sportja. Ha lenne címerünk, biztosan szerepelne benne, ahogy kék mezőben az egyik ember labdával kezében szivatja a másikat.

Igen, ha lett volna fejpántom a gopróhoz, akkor kaptatok volna ezekből belsős felvételeket is.

A játék vége viszont már nagyon nem ugyanaz volt. Régebben ugyanis az egész abba torkollott, hogy nagyot birkóztunk a kölykökkel a vízben. Ma ez már, az erőviszonyok megváltozása miatt, Nej lemészárlásához vezetett volna.

Előszezon utolsó hete, de nem érezni rajta. Nálunk ez az idő már vastagon nyár. Hiába kenjük magunkat 50-es napolajjal, estére olyan, mintha cserepesen ropogna a bőrünk. A víz meleg, a homok égeti a talpat, ellenben tömeg még nincs… ideális. Vicces, hogy három évvel ezelőtt napra pontosan ugyanekkor mentünk Számoszra és vihar vihar után, borult ég, erős szél… cudar időnk volt. Ennek a mostani kirándulásnak minden percét élvezem, akkor meg… persze, nem volt az se rossz, de a jó idő nagyon hiányzott.

Esténként kiülni a teraszra. Szúnyog egy szál sem. Hajnalig tartó beszélgetések bor mellett. Nagyon jó. De ehhez kell, hogy másnap reggel legyen időnk kényelmesen ébredni, ne induljunk korán. Erre jön ez a hülye komp. 8.15-kor indul Sami-ból, az autóút odáig 50 perc, ha nem akarjuk lekésni, akkor illik 40 perccel korábban érkeznünk, kiszámolhatod. De másik komp csak délután van, annak viszont nincs visszatérő párja.

A birkákat oda hajtották ki éjszakára, ahol nappal Jorgos nyírta a füvet. Nem csoda, hogy egész éjjel méltatlankodtak. Kifejezetten hangosan. Vajon ilyenkor egyszerűen csak ki szeretnék fejezni, hogyan érzik magukat, vagy egymással is kommunikálnak?

Van egy extrém rövidfarkú macska. A kurtafarkú Peti cica. De tényleg, képzelj el egy meglehetősen kövér, csámpásan járó kandúrt, olyan négycentis farokkal. Ma estére szedte össze a bátorságát, elsétált mellettünk, be a lakásunkba. Majd miután nem talált semmi kaját, undorral az arcán kijött. Talán még köpött is egyet.

A teljes napi útvonal:
Két dimenzióban.
Három dimenzióban.

This entry was posted in Utazás.

3 thoughts on “Jón szigetek #05/07

  1. Van egy elég jó Android app arra az esetre ha egy JPG térképet szeretnél használni (pl. túra térképet). Már ha a JPG térkép eléggé pontos:
    https://play.google.com/store/apps/details?id=com.andreysoft.mymaps
    Ide feltöltöd a JPG térképet, majd az egyik látványos pont mellé a valóságban is odaállsz, és megmondod a programnak, hogy itt vagy most. 2-3 ilyen beállás után kész is a beállás. Utána azon mutatja a GPS pozíciódat.
    Próbáltam másokat is, de ott mindig kézzel kellett a JPG térképet forgatni, nagyítani, aztán sose jött össze. Ezzel viszont nem kell sokat vacakolni.

    Van egy másik, ami szintén hasznos, ha kint vagyunk a “vadonban”. Ezen pontokat tudsz lerakni, akár térképen, akár ahol éppen állsz (pl. ahol éppen parkol a kocsi). Utána AR-ben mutatja merre, és milyen messze van a pont.
    Igaz, légvonalban mutatja az irányt és a távot. De 1-2 alkalommal kihúzott a csávából. :)
    Sajnos a program már nincs fent a Play-en, de az apk-t el tudom küldeni.

  2. Biztos így is lehet, de nekem egyszerűbb volt egy ablakban megnyitni a jpg fájlt, egy másikban a Google maps-et, majd szemre összepontozni a kettőt és megjelölni a keresett pontot. Ez innen egyből ment is a mobiltelcsire.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *