Kefalónia laza
2018.05.29; kedd

Reggel a szokásos szertartás, Daniel Atya vezérletével.
Igazából itt találtuk meg az ideális helyet. Az előző írásban említett hegy miatt a nap reggel nyolc előtt békén hagyott minket (igaz, utána perzselt, mint az állat, de ekkor már bent reggeliztünk, majd mentünk a dolgunkra), a tengerpartra néző teraszon pedig élvezet volt sportolni.

DSC_5380

DSC_5386

DSC00829

Mára négy strandot terveztünk és egy hegy megmászását, illetve a hegy tetején lévő vár bejárását. Hülye terv volt. Látszik, hogy még tanulnom kell, hogyan csináljak pihenőnapokat. Igen, ez az lett volna. Ember, négy strand! Hát mi a pihenés, ha nem ez? (Irónia szmájli.)

DSC_5569

Assos. Hangulatos falucska egy félsziget bejáratánál. A félszigeten pedig egy böszme nagy hegy, a tetején egy böszme nagy várral.
Nem viccelek. Nézdd meg alaposan. Bal oldalon látod az egyik épen maradt tornyot. Középen a várfalat… és ha lenézel jobbra, még ott is a várfalat. Azaz a vár belakta az egész hegyet.
Velencei várról van szó. A helyieknek volt ugyan egy kisebb váruk (Szent György vár, oda is felmentünk), de az kevés volt az állandó zaklatások, kalóztámadások ellen. Felkérték Velencét, hogy segítsen. Ők pedig egy ekkora monstrumot rittyentettek ide.
Különösebben nem készültem rá, úgy voltam vele, hogy csak látni fogjuk, hol van a vár, oszt jól felmegyünk. Ehhez képest a gps jelzett egy szemmel alig látható ösvényt. Nyilván letértünk. Nagyon jól tettük. Ugyan kapaszkodós volt a felmenetel, de hangulatos, aztán a vár bebarangolása után egy másik alig jelzett ösvényen… elállt a szavunk. (A fenti kép bal oldalán, a két csúcs között ereszkedik le egy panoráma ösvény.)

DSC_5412 Stitch

IMG_20180529_130429

IMG_20180529_123203

Történt még egy nem szándékos szivatás. Mentünk fel a toronyba, én értem fel legelőször, majd videóra vettem, ahogy a többiek felszuszognak, megkerülik a köveket, Barna felmászik a legnagyobb kőre és közli, hogy ő Yao, a Szikla Királya.

DSC_5405

Tök jó jelenet volt. Csak éppen amikor visszanéztem, akkor derült ki, hogy a kamera 10 másodperc után leállt. Kénytelen voltam megkérni a csapatot, hogy menjenek vissza, és másszanak fel újra. Boldogan megtették.
– Állj! – kiáltottam rájuk – Legalább ne egyszerre lépjetek már! Spontánabban!
Feljöttek. Barna ugyanúgy pózba vágta magát.
Aztán már a szálláson vettem észre, hogy sikerült mind a két felvétel, csak a kamera az elsőt valamiért nem játszotta le. A laptop igen. Még nem tudom, hogyan fogom a házivideó készítésénél kiaknázni a lehetőséget, de ki fogom. Az biztos.

A vár megmászásának útvonala:
Két dimenzióban.
Három dimenzióban.

És akkor még assos-i képek.

DSC_5399

DSC_5403

DSC_5409

IMG_20180529_132403

Itt is volt egy kicsike, ellenben nagyon hangulatos strand. De már elkezdtük a strandok lehúzását. Inkább ittunk egy sört, üldögéltünk, gyönyörködtünk a tájban… és mentünk az igazi, a nagy strandra.

DSC_5391

IMG_20180529_140420

DSC_5428

IMG_20180529_140251

Assos után nem messze található Kefalónia legjobb strandja, a Myrtos. Ekkorra olyan jól elment az idő, hogy nagyon elgondolkodtunk azon, hogy inkább itt leszünk hosszabb ideig és kihagyjuk az egyébként kifejezetten messze lévő másik két kiszemelt strandot. Hiszen ez a legjobb. Miért ne ezt élvezzük ki?

DSC_5564 Stitch

IMG_20180529_152245

IMG_20180529_152635

A vízi barlang előtt volt egy kis szárazföldi barlang is, pont nekünk teremtették. Nem vagyunk valami nagy napimádók, ez tény. Aztán a szokásos ortopédmozgással beletekeregtünk a vízbe, sziklákat kerültünk, bementünk a barlangba, kimentünk a barlangból, Nej folytatta az úszóleckét, én pedig kimentem a partra és kifeküdtem. A barlangban. Jó volt.

Hazafelé még bolt. A bácsika ahogy meglátott, rögtön berongyolt a kasszába, nem hagyott ekkora tételt a gyakornokra. Mi pedig igyekeztünk, hiszen annyiféle Robola van, az idő meg olyan rövid és csak meg kellene kóstolni belőlük minél több fajtát.

Jorgosz a fűkaszával. Egy workaholic. Pedig tök bukolikus lenne a környék, madarak csicseregnek, kakas kukorékol, kecskék mekegnek. De mindet elnyomja a fűkasza zúgása. Este fél tízig. Ennyit jelent, hogy gyakorlatilag vidéken lakunk, nem a belvárosban.

Estére megjött a Booking levele, hogy értékeljem az előző szállást. Oké. Első kérdés: milyen társasággal voltam? A választható lehetőségek: egyedül, feleséggel, két kicsi gyerekkel, baráttal, háziállattal.
Fogós kérdés. Felolvastam Barnának.
– Ezek közül melyik szeretnél lenni?
– Háziállat? Ez komoly?
– Aha.
– Jó lesz.
De végül két kicsi gyerek lett belőle.

A teljes napi útvonal:
Két dimenzióban
Három dimenzióban.