Most, hogy az erdőben a fák elhullajtották leveleiket, újra járhatóak lettek a szűkebb ösvények.
Közben átalakítottam a futópályámat is. Most nem mennék bele a pszichológiai részletekbe, de az átalakítás megdöbbentően sikeres lett. Míg korábban plafonig ugráltam attól, hogy a régi pályán letoltam megállás nélkül öt kilométert, az új pályán már az első komoly próbálkozásra 5,3 kilométer jött össze, a következő napon pedig 7,1. Hétegészegytized. És még éreztem, hogy bírnám, de elkezdett fájni a térdem.
Vettem néhány nagy levegőt és elindultam hazafelé. Ekkor értem a régi, szűk ösvény bejáratához. Ez volt az az ösvény, ahol az egész elkezdődött. Amikor március vége felé a rendszeres napi sétán hirtelen ötlettől vezérelve belefutottam a sétába. Majd döbbenten vettem tudomásul, hogy 30, azaz harminc métert vagyok képes megállás nélkül futni, utána veszettül kezdett fájni a lábam, a térdem, a derekam. Harminc méter. Ekkortól naponta próbálgattam magamat és amikorra az ösvény a hirtelen tavaszban bezöldült, azaz nehezen járhatóvá vált, éppen kétszáz méter körül tartottam. Azóta nem jártam erre.
Elmosolyodtam. Ráfordultam az ismerős ösvényre, megsimogattam a padot, végigsúrolt egy bokor pirosbogyós ága, biccentettem a keresztbedőlt fatörzsnek, majd odahajoltam egy madáretetőhöz és a fülébe súgtam: – Na, Erdő, ehhez mit szólsz?
2013. November 17. Sunday at 22:15
Én felnézek rád, ez a kitartás.
Igyekszem példát venni.
2013. November 17. Sunday at 22:26
Az a gáz, hogy egyelőre kötelező a kitartás.
Az emberi szervezet ugyanis úgy működik, hogy azt mondja: ‘oké, haver, látom, hogy most szükséged van plusz energiára, akkor hozzányúlunk a raktárhoz’. Viszont abban a pillanatban, amint megszakad a terhelés – azaz kihagysz néhány napot – a szervezet felsóhajt és veszettül elkezdi visszatölteni a raktárat. Olyan 1-2 évnek kell eltelnie, hogy a szervezet belenyugodjon abba, hogy ez a terhelés rendszeres és ne piszkálja állandóan a készletet. (De egy hosszabb leállás ilyenkor is megbosszulja magát.)
2013. November 18. Monday at 10:33
Respect. Egy év múlva félmaraton?
Endomondo Pro megvesz, edzésterv és GO! :)
2013. November 18. Monday at 10:41
Sosem értettem, miért kellene az edzéstervhez a PRO verzió. :) Inkább ahhoz szoktam igazítani a menetrendet, hogy mikor kezd el valamim nagyon fájni. (Most egyébként is váltok, nem a távolságot szeretném növelni, hanem távolságon belül a tempót.)
2013. November 18. Monday at 11:15
Javasolom az olimpiai súlyemelést.
Reggel kezdesz egy üdítő 10 db beülve szakítás 40 kg-val, feldobja az egész napod :)
2013. November 18. Monday at 13:13
Nem kell a Pro, de egyszerűb, mert adminisztrál helyetted és őrmesteri szigorral rendszeresen baszogat, hogy menj futni :)
De ha enélkül is megy, akkor nincs gond.
Szerintem amíg el nem éred a 10 km-t, addig a távot éri meg jobban növelni, mert azzal alacsony pulzus mellett több időt töltesz el aerob zónában, és zsírt égetsz folyamatosan.:)
Gyorsulni így is sokat fogsz szép lassan, de talán az izületeidnek is jobb, ha békésen szoktatod őket a terheléshez.
Ha a sebesség növelésre hajtasz, akkor az csak rövidebb edzéseket jelentene, kevesebb zsírégetéssel (gyorsabban mész, nő a pulzus, idővel elfogy az oxigén, onnantól meg már csak szénhidrátot égetsz).
2013. November 18. Monday at 13:37
http://futo.blog.hu/2013/11/18/hogyan_fussal_felmaratont
Nem ez a cikk a releváns, hanem a többi a pulzuskontrollról:
http://futo.blog.hu/tags/pulzuskontroll
Elég jó bizonyíték arra, hogy a tempó növelését a lassú hosszút futásokkal érdemes elkezdeni…
2013. November 18. Monday at 16:02
@Lotus: Ez most eufemizmus a reggeli vécére? :)
2013. November 18. Monday at 16:03
@CsasZ: Könnyen lehet, hogy ilyesmi történt most is, csak szándékolatlanul. Az új futópályán nincsenek meredek emelkedők, én pedig lassabb tempóra álltam rá, mint a régin.