Sony boy

Ez valójában komment kellene, hogy legyen, de mivel régi írásokra reagál, na meg elég hosszú is lesz, így inkább előléptettem bejegyzéssé.

Kinlódok itt a videóvágással, meg a hardverrel. Ketten is javasolták egy-egy írásnál (Kőnig Tibi, illetve Proxy5), hogy próbáljam ki a Sony Vegas programot, tiszta, száraz érzés. Az első próbálkozás pofáraesés volt, a második szintén, igaz, már lágyabb érkezéssel. Aztán itt volt a hosszú hétvége, igaz, két nap dolgoztam, de a vasárnap az enyém volt, és hát mit csinál egy igazi geek az egyetlen szabadnapján: videóvágó szoftvert tanul.
Az egyik kifogásom az volt, hogy nem áll kézre a szoft. Megnéztem tucatnyi oktatóvideót, elolvastam manuálokat, így, hogy már tudom, hogy mi mindenre szolgálnak a maszatnak kinéző kontrollok, azt kell mondjam, hogy a program kezelői felülete jobban kézreáll, mint a Premiere-é. (A kijelölésekkel még szívok, de le fogom győzni.)
Korábban stopperként említettem a renderelési problémákat. Nos, a probléma él. De. Tömérdek próbálkozással kikisérleteztem ugyanazt a méretet, bitrátát, fps-t, fizikai méretet, mint amilyent a Premiere-rel gyártottam, a renderelés ugyan 15-20 fps körül ment, mely messze elmarad a fórumokban emlegetett 100 fps-től – ennyiből csalódás – de simán veri a Premiere 5-10 fps körüli renderelési sebességét. Azaz egy szavam sem lehet.
Ami viszont kardbadőlős tragédia, az a preview. A létező legegyszerűbb videó: egy video track, egy audio track, ezekbe vagdostam bele különböző nyers videófájlokból a tartalmat. És már ezen elhasalt a preview: a vágásoknál 1-2 másodpercre megállt, majd utolérte magát és ment tovább…. csakhogy pont a lényeg, maga a vágás átmenete nem látszott. Utánaolvastam. (A kulcsszó preview lag.) Mindenhol azt írják, hogy bizony, bizony, gyenge a hardver. Na de… core-i7 proci, 4 core, 8 thread, 8 GB RAM és egy Radeon HD 7670M GPU… ez tényleg gyenge? Jó, legyen. De akkor valaki magyarázza meg, hogy a többször porbagyalázott Movie Maker ugyanezekkel a nyersanyagokkal hogyan tudta zakkanásmentesen megjeleníteni a preview ablakban a videót? Hogy a Premiere-ről már ne is beszéljünk, mely szintén simán vette az akadályt?
A Sony Vegas-ban a preview funkció dedikáltan megkapott a nyolc thread-ből hetet, a 8 GB RAM-ból négyet és megkapta az erős GPU-t. Emellett a preview minőségét levettem draft/quarter szintre, mely abszolút a legalja. Nem hatott.

Mondjuk, azt tudni kell, hogy a Sony gusztustalanul sunnyog. Egész egyszerűen a szoftvert (12.0) azokra a GPU-kra fejlesztették, melyek akkor éppen futottak, a többi kártyával pedig nem foglakoztak. Hiába írják a weblapjukon (ahogy Tibi is hivatkozott rá), hogy támogatják a magasabb verziókat is, ez egyszerűen nem igaz. Itt van egy fórumbejegyzés, miszerint nem megy a szoftver a Radeon 7xxx sorozattal, de itt van a bejegyzés párja is egy blogból, miszerint a Geforce GTX 6.xxx sorozattal sem tudnak mit kezdeni. Azaz az egy évvel ezelőtti Sony Vegas 12.0 nem ismeri fel az újabb kártyákat és úgy tekinti azokat, mintha ott sem lennének. A szoftver fut ugyan – lehet, hogy erre gondoltak támogatásképpen – de nem használja ki a GPU-t.

Cifrázom. A helyzet messze nem ilyen egyszerű. Alaposan átnézve a videocardbenchmark oldalt, eléggé elkettyentem. A Radeon HD 7670M, amelyről eddig azt hittem, hogy egy erős kártya, nos, egyáltalán nem az. Kábé kétszer erősebb az alaplapi Intel 4000-es kártyánál és még csak a cipőfűzőjét sem kötheti meg egy alsóközépkategóriás kártyának. Viszont… a Movie Maker és a Premiere tudja vele a preview-t, a Sony Vegas meg nem.

A megoldás az, hogy… kinlódok. Az átmenetet kijelölöm a környezetével együtt, majd előrenderelem, utána már megy a preview, mint a villám. Csak hát… mire egy átmenet tényleg jó lesz, az 5-6 próbálkozás, plusz később a zene. Azért ez nem kicsi szívás.

Ja, hogy miért mégis a Sony Vegas? Azért, mert a helyzet sokkal, de sokkal vacakabb. A történet már régóta nem csak arról szól, hogy hogyan tovább, hanem arról, hogy mi lesz az utóbbi félévben kreált közel száz videóval? Ezeket a Premiere CS6.0.2 cuccal raktam össze, a keletkező *.prproj fájlok tulajdonképpen *.xml fájlok. A magam részéről teljesen nyugodt voltam, hogy ezeket a nyersanyaggal elmentve (könyvtárastól) minden rendben lesz. Nos, nem. A fájlokat csak a laptopomon, csak az oda telepített Premiere szoftverrel lehet megnyitni. Más gépre vagy fel sem ment a szoftver, vagy nem tudta beolvasni a fájlokat. A laptopra telepített CC7.1 szintén nem tudta beolvasni. A Sony Vegas sem tudta beimportálni. A CS6.02-ből pedig semmilyen formában nem tudom a projektet exportálni. Nem, nem azért, mert nincs ilyen opció: a korábban felsorolt műveletek mind valamilyen hibára futnak. Mintha a *.prproj fájlok nem lennének korrektek. Csak a laptopomon lévő alkalmazás tudja kezelni. Mely alkalmazás addig lesz ott, amíg újra nem telepítem a gépet, illetve amíg a CCC úgy nem dönt, hogy akkor most megint nem adja oda neki az erősebb GPU-t. Finom, mi? Zsákutca.
Ebből jött az a döntés, hogy leszállok a Premiere-ről. Bármi is legyen helyette, az lesz. A zsákutcánál, a korábbi munkáim elvesztésénél bármi jobb. A Szlovák Paradicsom-os videókat még összeraktam, mert bennem volt a lendület, de ezzel vége.

Szóval, már csak magamnak is, a stratégia:

  • Várok. Megvárom a Sony Vegas 13-ast. A suttogó pletykák alapján ez már támogatni fogja a Radeon 7xxx sorozatot. Trial verzió letölt, aztán ha jó, akkor örülünk.
  • Ha nem lesz jó a laptoppal, akkor pedig összerakok egy videóvágó desktop gépet.
  • Addig meg marad a kinlódás az előrendereléssel. Meg a tanulás.

Döntések, döntések, ah

Ez a mai nap a döntések napja volt. Kábé tíz napja ez keseríti meg az életemet: tucatnyi döntést kellene hoznom. Bizonytalan helyzetben bizonytalan döntéseket. Mintha ismerném a jövőt.
Aki még nem próbálta, annak elmesélem: ez egy lélekgyötrő állapot. Az ember képtelen bármi mással foglalkozni, csak jár, zakatol az agya. A múlt héten gyakorlatilag nem ettem, reggeltől hajnalig a gép előtt ültem, de még éjjel, az elalvás előtti időszakban is csak kerregett az agyam.
És pont a mai nap volt az, hogy felvonultam a padlásra egy notesszel és egy zsebszámológéppel, firkáltam, számolgattam… és döntöttem, mint Marx a tőkét.
Magunk között szólva, nem is a döntés a nehéz. Hanem a felelősség. Dönteni lehet egy feldobott húszforintossal is. De az messze nem optimális. A bizonytalan döntések valójában nem is döntések, hanem stratégiák. Hogyan éljük túl, lehetőleg minimális veszteséggel a bizonytalan időszakot, ami után már több információnk lesz és biztosabban tudunk dönteni. Mi okoz nagyobb kárt: a halogatás, vagy az esetleges elhamarkodott, rossz döntés?
Viszont dönteni kell. Minden ilyen folyamatnak az a vége, hogy az ember végignéz a noteszén, lecsekkolja a stratégiát, bólint, hogy ennél nem tud jobbat… és dönt.