Karácsonyi film

Még 26-án történt. Bekapcsoltam a médiacentert, a hozzátartozó tévét és mielőtt átváltottam volna a számítógépre, elkaptam egy karácsonyi film utolsó perceit.

Elmesélem.

Nicolas Cage szomorúan üldögél szerettei körében karácsony este. A szomorúság oka, hogy Apa idén nem kapott karácsonyi jutalmat a cégétől. Testvére meg is elégeli, elmegy és elrabolja otthonából a gonosz főnököt, aki nem adott karácsonyi jutalmat a beosztottainak. A gonosz főnök felesége értesíti a rendőröket. Cage testvére pedig belöki a megkötözött főnököt a család nappalijába. Szomorú Nicolas Cage, pityergős gyerekek (annyian vannak, mint az oroszok), de még a kutyák-macskák is lógatják az orrukat. Szóval tömény szomorúság. Mert Apa nem kapott karácsonyi jutalmat. Ezt szemére is hányják a gonosz főnöknek, akit elkap a karácsonyi hangulat, és megigéri, hogy mégis ad karácsonyi jutalmat. Ebben a pillanatban rúgják be a kommandósok a ház falát, bevonul a feleség és a rendőrök. Aztán amikor Cage közli, hogy azért rabolták el a főnököt, mert nem adott karácsonyi jutalmat, a feleség hátralép és szemmel láthatóan elhidegül a férjétől: – Te nem adtál nekik karácsonyi jutalmat?! – kérdezi döbbenten. A következő vágásban az akciót vezető – fekete – rendőrtiszt szeme kerekedik ki: – Maga nem adott karácsonyi jutalmat?? – értetlenkedik és látni rajta, hogy már nem a főnököt tekinti áldozatnak, hanem a Cage családot. A főnök természetesen összeroppan és még a macskának is megigéri, hogy ad karácsonyi jutalmat.
Függöny.

Én pedig visítva röhögtem végig ezt a váratlan gyöngyszemet.

Orlandó

Oké, akkor bővebben kifejtve.
Szóval itt van ez a könyv, elkezded olvasni. Kicsit bénácska, már a kinézete is (1945-ös kiadás), a szöveg is olyan ódivatú, régies. Mindegy, olvasod. Szerencsére elkezd beindulni. Igaz, kicsit lassan, de aztán jön a vonzás, bekerülsz a könyvbe és megtörténik a varázslat. Ugyanúgy, ahogy Márquez-nél a Száz Év Magány-ban, ugyanúgy, ahogy bármelyik Rushdie könyvben, ugyanúgy, ahogy egy Vian regényben; a történet feloldódik, szinte nincs is, csak valami szürreális kavarodásban gázolsz, de élvezed. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy a könyv arról szól, hogy ő, az írónő tudja ezt a varázslatot, de te, aki olykor-olykor amatőrként íróskodsz, te viszont nem.

De legalább bátor

Ma reggel odaültem a médiacenter gép elé, vagdalkózni egy kicsit. Ahogy beléptem, felugrott egy ablak. A Logitech küldte. Azt kérdezték, hogy mennyire vagyok elégedett a termékükkel (azzal a szutyok K400 billentyűzettel), léccilécci, mondjam el nekik, az se baj, ha csúnyán beszélek.
– Rángatjátok az oroszlán bajszát? – néztem nagyot, és szokásomtól eltérően az ‘igen, válaszolok’ gombra kattintottam. Erre felugrott egy újabb ablak, hogy tegyem alapértelmezett böngészővé az Internet Explorert.
Mindez reggel negyed nyolckor.
Van, ami már nekem is sok, bezártam minden ablakot és mentem a dolgomra.

Viszont eszembe jutott egy internetes közmondás, legalább ezt megosztom:

Ha az Internet Explorer van annyira bátor, hogy felajánlja magát alapértelmezett böngészőnek, akkor te miért tétovázol szerelmet vallani annak a lánynak?