Macskát tartani végtelen szórakozás.
Tegnap éjfélkor kapták meg az éjszakai kaját. Csak a két fekete volt bent, Sztracsi valahol bóklászott.
Hajnal három körül készültem lefeküdni, gondoltam, még kinézek a teraszra, hátha közben előkerült. Úgy is volt, ott nyújtózkodott a lábtörlőn. Beengedtem.
Jöhetett az érdekes mutatvány: úgy rakni ki kaját, hogy csak Sztracsi ehessen, a két – kajától mindig hisztériarohamot kapó – fekete macska már ne. Egy ideig ment is a játék, beálltam az etetőtál mellé és bőszen rugdostam a feketéket. (Mezítláb, sízokniban és nem igazán rúgások voltak, inkább lábbal történő arrébb rakások.) A módszer nem igazán volt hatékony. Végül hirtelen mozdulattal megragadtam Gizi farkát és felemeltem. A szerencsétlen belekapaszkodott a tálcába, de csak azt érte el, hogy az összes tányér, azaz Sztracsi kajája és a víz is kiborult, szanaszét folyt, szanaszét gurult az étkezőben.
– Vazze – nyugtáztam – Megcsináltad a hajnali programomat.
A macska nem válaszolt, csak nyávogott kétségbeesetten. Én pedig ott álltam, egyik kezemmel a fejemet vakartam, a másikban meg farkánál fogva lógattam a vernyikoló macskát. Végül felvidultam. Homo ludens. Át tudom-e csúsztatni a macskát az ülögarnitúra lábai között, azaz el tudom-e találni vele a teraszajtónál lévő nád lábtartót? Hátraléptem kettőt, beálltam az előszoba ajtajába, becéloztam a rést, meglendítettem a macskát, és ahogy a curlingesek szokták, elengedtem. Csúszott a szerencsétlen, de szépen átcsúszott a bútorok lábai között, telibe találta a lábtartót, fel is borította, de úgy, hogy a macs jól bele is gabalyodott. Tökéletes gurítás volt.
Nehogy azt hidd, hogy olyan nagyon megviselte volna az eset. Reggel nyolckor, amikor a reggeli kajájukat kapták, Gizi ugyanúgy tolongott a lábam mellett, mint szokott. Lehet, hogy még élvezte is.
ps.
Ja, a kép: megörökítettem, ahogy épül a szerverszoba. Nagy változások jőnek.
Recent Comments