Na, ez egy ritka barom kérdés. Mégis időnként felteszik az embernek.
Hiszel-e a világegyetemben? Hát, izé…
Ugyanúgy értelmetlen. Konspirációs elmélet rengeteg van. Van, amelyikben hiszek, van, amelyikben nem. De nem ez a lényeg.
A valódi kérdés úgy néz ki, hogy hiszel-e a konteós gondolkodásban? Ezt már érdemes körbejárni.
Mit is nevezünk konteós gondolkodásnak? Röviden összefoglalva azt, hogy amíg nincs egyértelmű bizonyíték arra, mi is történt valójában, addig az összes szóbajöhető megoldást mérlegeljük, legyenek azok bármilyen vadak is. Nem elégszünk meg Occam borotvájával, hanem esélyt adunk még az igen kicsi valószínűségű magyarázatoknak is. Persze így képbe kerülnek tipikus toposzok (nagy zsidó/náci összeesküvés, földönkívüliek, titkos társaságok) is, emiatt sokan komolytalannak tartják ezt a megközelítést. Egy konteós természetesen semmit sem tart komolytalannak, legfeljebb nagyon-nagyon kicsi valószínűséget rendel a hipotézishez. Ezt viszont azok nem értik, akik könnyen váltanak logikus elképzelésről érzelmi megközelítésre.
Az emberek többsége ugyanis nem járja végig a hipotézis – nyomozás – értékrendelés utat. Sokkal egyszerűbb a hipotézis – érzelmi mérlegelés – döntés útvonal.
Nézzünk egy konkrét példát. Amerika, hetvenes évek eleje. A választók több, mint fele szavazott Nixonra. Aki rá szavazott, az már csak a kognitív disszonancia miatt sem hitte el sokáig, hogy fülig benne volt a Watergate nevű lehallgatási botrányban. Érzelmileg közelítették meg és esélyt sem adtak annak a lehetőségnek, hogy az elnök erkölcsileg ennyire züllött lehet. A konteós felsorolt húsz egyéb lehetőséget, ebből tizennyolcnak az együttes valószínűsége sem érhette el az 1%-ot, de józan gondolkodással (cui prodest) nagyobb számot rendelt a “bűnös” konteó mellé. Mert nem érzelmi alapon döntött, hanem utánajárt, mérlegelt. De: figyelemben tartotta az 1% alatti megoldásokat is.
Vannak esetek, amikor ez még markánsabban kijött. Tiboru összeszedett néhány történetet, amikor azok a megoldások jöttek be, melyeknek csak a konteósok adtak esélyt. És nyilván ennél sokkal több volt, amikor a – tapasztalaton alapuló – érzelmeknek volt igaza.
El is értünk oda, ahová ezzel az írással ki akartam lyukadni. Hogy Mérőnek is és Panglossnak is igaza van: ez tényleg egy jól berendezett világ, ahol az emberiség képes megfelelni a nagy problémák kihívásaira. Nem, nem agymunkával. Hová gondolsz. Összetétellel. Azzal, hogy különféleképpen gondolkodunk, különféleképpen viselkedünk és valahogy mindig úgy alakulnak az arányok, hogy átvészeljük a zűrös szituációkat.
Nem lenne jó, ha mindenki konteósan gondolkodna. A bizalom fontos dolog, a tapasztalat, az érzelmi döntések szintén. A legtöbb embernek nincs is szellemi kapacitása minden lehetőséget megvizsgálni. De jó, ha – megfelelő arányban – vannak olyanok, akik a hipotézisállításban a teljességre törekednek és figyelemmel kísérik az apró valószínűségűeket is.
Ha berakok egy szelet csokit a hűtőbe, kijövök a konyhából, bemegy a gyerekem, aztán nem sokkal később én is, és nem lesz ott a csoki, akkor a legtöbb ember biztosra veszi, hogy a gyerek ette meg. De mi van, ha a gyerek azt mondja, hogy a plafonon keresztül megjelent egy űrlény és az ette meg? Természetes emberi reakció, hogy lecsesszük a gyereket, mert hazudott. De kellenek olyan emberek is, akik megfontolják a gyerek magyarázatát – az űrlényeket ugyanis ők fogják megtalálni.
Recent Comments