Month: June 2013

Az megvan minden gyakorló szülőnek, hogy az apró gyerek ott áll tátott szájjal a nyitott hűtőajtóban? Kánikulában?
– Mit csinálsz, te nagyon hülye?
– Itt olyan jó.
– Mert ennyi eszed van. Nem tudod, hogy amennyi hideget itt kieresztel, ugyanannyi meleg fog bejönni a konyhába a hűtő mögül?
– Tényleg?
– Tényleg.
– Bocs, Apa.

Aztán amikor bejön egy ilyen 37 fokos, könyörtelen kánikula, és ki kell menned a konyhába összedobni egy szendvicset vagy egy salátát (főzni? istenments!), még arra az öt percre is kinyitod a hűtőajtót. Mert az ott és akkor hideg, amikor kint vagy. Simán leszarod, hogy a konyha fel fog melegedni. Amikor már nem vagy ott.

A gyereknek egyszerűen igaza volt.

ps.
Csak sikerült addig halogatnom a megjelentetést, mire lehűlt a levegő. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy fázom.

Kezdődött azzal, hogy ébredés után, még nyújtózkodás közben, kinéztem az ablakon – és egyből felébredtem. A kert dísze, a harmincéves, óriási ecetfa megcsoffadt. Már korábban is voltak gyanús jelek: itt-ott elszáradt levelek a lombkorona tetején. De úgy voltam vele, hogy biztosan a hőség, aztán majd magára talál. Ez egy óriási nagy fa, az ecetfa egyébként is híresen nagy túlélő, ezzel is megbirkózik valahogy. Nos, nem. Amitől egyből átizzadtam a pizsamámat, az az a látvány volt, hogy a fa tetején lévő levelek egy éjszaka alatt elszáradtak.
A XXI. századi ember ilyenkor gyorsan főz egy kávét és nekiáll guglizni. Hasonló kérdéseket sok helyen találtam, értelmes választ csak egy helyen: le kell vágni egy kisebb ágat és elvinni a növényvédőszeres boltba.
Ezzel nálunk annyi a baj, hogy nincs értelmes bolt. Kókler kókler hátán. Van három üzlet, kettőt már kipróbáltam, borzalmas eredménnyel. Keressünk tovább. Hoppá. Kispest, gazdabolt, azt írják magukról, hogy óriási tapasztalat, szakirányú végzettségből van a kerítés, vállalnak tanácsadást is. Reggeli után vágtam egy gallyat, aztán hajrá.
Kezdődött úgy, hogy az egyik eladó rögtön lecserszömörcézte a torzsás ecetfa ágát. A másik őszintébb volt, közölte, hogy a dísznövényeket nem ismerik, de van egy univerzális gombaölőjük, vegyek belőle. Vettem. Jó drága volt. Hazafelé pont a harmadik, eddig nem tesztelt környékbeli bolt mellett vitt az utam, gondoltam, benézek.
Na, itt tényleg volt szakértelem. A pacák átvizsgálta nagyítóval az ágat, megvágta, nézegette, majd közölte a verdiktet: szép fa lehetett, kár érte. Bármennyire is fura, nem omoltam egyből össze. Ha valaki ilyen markáns véleményt mer mondani, akkor legalább pontosan tudja, mivel állunk szemben. Ez egy bakteriális fertőzés – magyarázta a férfi – és attól gyilkos, hogy a tápanyagszállító ereket támadja. Azaz ha megjelenik és nem veszik egyből észre, akkor pillanatok alatt végigfertőzi a fát. Mutatta is, az ág külső gyűrűje barnára szineződött.
Na, addig kell vágni az ágakat, amíg már nem lesz meg a barna gyűrű. Utána pedig gombaölővel alaposan lepermetezni a maradékot. Ha marad.

Ez volt a mai program. A tűző napon kimentem a kertbe és egy fűrésszel nekiálltam gallyazni a fát. A könnyeim összekeveredtek az izzadtsággal. Ez a jó hatméteres fa volt a kert fő dísze. Végül a gömb alakú koronából a felső négy métert teljesen le kellett vágni, az alsó rész még nem volt fertőzött. Ne tudd meg, hogy néz ki most a szerencsétlen. Ráadásul ez egy olyan fertőzés, mely simán továbbmegy más növényekre is, így átnéztem mindent, és ahol csak egy kicsit is gyanús volt egy ág, már vágtam is. Közben persze folyamatosan létrára fel, létráról le, mivel a fűrészt minden vágás után domesztosszal fertőtleníteni kellett.

Utána egy kis pihenő. Ekkor a banki kölcsöneinket néztem át – pihenésként – és stratégiát terveztem, hogyan szabaduljunk a mostanra borzalmassá váló kondícióktól. De ebbe most nem mennék bele, jó kis móka lesz ez is.

Az eladó szerint permetezés előtt érdemes jól belocsolni a fát, hogy kitáguljanak a pórusai. Persze a locsolással meg kell várni, míg hűl egy kicsit az idő. (Arra a jövő hét közepéig várhatunk – morogtam magamban.) Fél kilenc körül locsoltam, kilenc körül felvettem a hosszúujjú, hosszúszárú permetezős ruhámat és az immár harminc fokra lehűlt időjárásban elkezdtem permetezni. Mondtam már, hogy számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy itt, a XXI. században még mindig ilyen hihetetlen elmebeteg, rosszindulatú eszközzel kell bírkózni, ha permetezni akarunk? Majd egy órát küzdöttem, közben többször eldugult minden, ami eldugulhatott, kiakadt a pánt, leesett a tartály, leszakadt a dugattyú – a végén pedig több méreg volt rajtam, mint a fán. Egész idő alatt a “nem vagyok ideges, fő a nyugalom” dalt dúdoltam magamban és nálam ez már közvetlenül a cafard előtti állapot.

Egyből a mosógépbe vetkőztem, higgadtan felsétáltam az emeletre zuhanyozni, aztán este tíz körül végre át tudtam nézni a szokásos köreimet a neten. Mit mondjak, ma sem én voltam a sztahanov.

Persze ehhez otthon kell lenni a Pratchett univerzumban. A troll ugyanis szilíciumalapú életforma. Az agyuk hidegben működik normálisan, azaz minél melegebb van, annál inkább bárgyúak, használhatatlanok.

Amióta már megint 35 fok feletti hőhullám van, ugyanúgy viselkedek, mint egy troll. Egész nap csak tengek-lengek a lakásban, még arra is képtelen vagyok, hogy rávegyem magamat némi szellemi munkára. Aztán persze ráveszem, de látom, hogy milyen borzalmasan rossz a hatásfoka. Ebéd után nem is erőltetem tovább a dolgot, inkább alszok egyet. Aztán a borzalmas, izzadt ébredés, kinlódás este nyolcig. Még ekkor sem jó, de legalább már kezdem magam körül felfogni a külvilágot. Olyan tíz körül találok magamra, hajnali egyig, kettőig végre ismét tudok gondolkodni. Meg még reggel, kábé kilencig. A többi néma csend. Legszívesebben befeküdnék egy hűtőkamrába és áthibernálnám magamat ezeken a napokon.

Hozzáteszem, hogy a technika sincs valami jól. A nappaliban lévő összes gép ventillátora folyamatosan pörög. A NAS reakcióideje kábé olyan, mint az enyém. Hétfőn egész nap nem volt internet, mert a T-online-nál is lerohadt valami és mivel a mobilnetem is náluk van, az sem volt valami acélos. Kész szerencse, hogy egyébként is képtelen voltam dolgozni.
Világmegváltás elhalasztva.