Month: June 2013

Olvasgatok

Na, itt van, amiről állandóan beszélek. Hogy a pénz önmagában képlékeny, a bizalom adja a gerincét.
Az alábbi írásban egyértelműen ott van az ok, hogy
– Miért vált olyan súlyossá a 2008-as válság?
– Miért követett el az ország mostani vezetősége – konkrétan Orbán Viktor és jobbkeze – durva rendszerszintű hibákat?

Gyerekkori olvasmányélményeim közül az egyik, ami leggyakrabban előjön, az egy Mikszáth novella, amelynek alap története, hogy a kis Mikszáth egyik házifeladatát úgy oldotta meg, hogy saját fogalmazás helyett kimásolt egy történetet a Kincse kalendáriumból. Tanára elolvasta, és ugyan nem hitte el, hogy ő írta, de nagyon megdícsérte érte, és azt mondta neki, hogy ezek után ennél rosszabbat nem írhat.

Ez nálam pont fordítva történt. Amikor felolvastam a házifeladatot, a tanár irgalmatlanul leszidott, hogy volt pofám lemásolni a könyv hivatalos ismertetőjét – és amikor ragaszkodtam hozzá, hogy ezt én írtam, még gátlástalan hazudozónak is nevezett. Nem is lett belőlem Mixát.

Egy igen jó írás a bizalomról

Nyári hajnal

Egyébként megvan ennek is a hangulata. 3.30-as ébredés, egy kis autókázás, egy érzékeny búcsú, aztán hajnali ötkor kiülni egy vizespohár kávéval a teraszra, kikeresve előtte egy extra gyenge Oliva lonsdale (connecticut shade) szivart és hallgatni, hogyan ébredezik a természet.
Oké, közben adtam enni a macskáknak, mert egyébként megöltek volna.

Ilyen még nem volt

Írtam már párszor, mennyire élvezem, hogy a világ végén lakunk. Ahová mások már kirándulni járnak.

Sajnos ennek megvan a kellemetlen vonzata is. Egy csomó emberformájú tizen/huszonéves paraszt is ide jön ki, ha már nem bírja a civilizációt. Mert itt lehet ordítozni, dübörgö zenét hallgatni, spontán bunkónak lenni. Hiszen itt már alig laknak. Gyakorlatilag csak mi. Ebből következően naponta átlag három ilyen társaság is megjelenik és ha már nagyon elviselhetetlenek, akkor kimegyek, ordítozok velük, de másnap újra jönnek. Lehet, hogy ugyanazok, lehet, hogy mások… a lényeg, hogy pont az ablakom előtt vernek tanyát. Vagy a terasz mellett.
A fura az, hogy amikor rájuk szólok, akkor komolyan látom, hogy meglepődnek. Egyszerűen eszükbe sem jut, hogy bárkit is zavarnának. Hiszen itt alig lakik valaki. Az alig meg gyakorlatilag azt jelenti számukra, hogy senki.

Na, ennek a mentalitásnak láttam ma egy meglepő példáját. A teraszon tologattam az egeret, amikor olyan fura hangokat hallottam a kerítés mellől. Kisgyerek? Fáj neki valami? De akkor miért nem hagyja abba? Nincs vele szülő? Valami itt nem stimmel.
Gondoltam, odaosonok a kerítés mellé, látszólag ribizlit szedni, aztán megnézem, mi történik.
Ja. Dugtak egy autóban.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑