Ciklon

Meglehetősen bizonytalan időket élünk. Tételezzük fel, hogy év végére összegyűlt valamennyi megtakarított pénzed. Mihez kezdjél vele? Oké, az ‘igyuk el’, az meglehetősen triviális válasz, és az olyan időszakokban, amikor nemhogy egy bank, egy ország, de egy kontinens, vagy egy szuperhatalom gazdasága is ingatag, kevés biztosabb dolog van egy jó berúgásnál.

Pusztán a perverzitás kedvéért vizsgáljuk meg, mi egyebet is lehetne csinálni a pénzzel. Például eurót venni rajta és jó zsíros kamattal lekötni, az nem tűnik rossz ötletnek: az euró annyiból biztos pont, hogy a jövőjét nem ilyen Matolcsy féle kötöznivaló elmebetegek fogják alakítani, azaz a forinthoz képest atomstabil lesz. Másrészt a stabilitás mellett még kamatozik is, olyan 3% körül. (Jelen írásban nem szándékozom túlmenni az átlagember pénzügyi horizontján, államkötvényekről, befektetési jegyekről, részvényekről márpedig szó sem essék. Nem a reálkamat a cél, hanem úgy általában kamat és biztonság.)

Lássunk neki.
A számolásokhoz első körben a CIB adatait fogom felhasználni, mivel a család zöme ennél a banknál van, én is ennek a banknak a számait ismerem.
Folyószámlánk van, euró alapú számlánk van. Az egyszerűség kedvéért legyen a megtakarításunk 300000 forint. Áttesszük a folyószámláról az euró alapú számlára. Nevezzük ezt a stratégiát a Biztos és Kényelmes Stratégiának, azaz BKS-nek.

From Segédlet

Átrakás után online lekötjük félévre (3,1% éves kamat).
Nézzünk a jövőbe és tételezzük fel, hogy fél év múlva is pont ennyi lesz az euró. Ekkor bezsebeltük a kamatot, majd eladjuk a CIB-nek az eurót, úgy, hogy a pénzt visszatesszük a forintszámlára.

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Euró eladási ár: 291,63
– Lekötött euró: 1028,7
– Éves kamat: 3,1%
– Kamattal növelt lejárati összeg: 1045,7 euró
– Euró vételi ár: 280,19
– A forintszámlán megjelenő összeg: 292987 forint.

Ejnye, nomár. Félévre lekötöttük a pénzünket és kevesebbet kaptunk érte, mint amennyivel kezdtük? Oké, sejtettük, hogy a biztonságért fizetnünk kell… de ennyit? Nézzük már át újra a számítást! Normális, hogy egy bank ekkorra marzzsal dolgozzon? 11,50 forint a rés.
Nézzünk egy tetszőlegesen kiválasztott pénzváltót:

From Segédlet

A marzs 2 forint, kezelési költség nincs.
– Hát, a jó anyátok – mondja erre az egyszeri bankoló, és elgondolkodik azon, hogy akkor már inkább az uborkásüvegben tartja otthon a pénzét. Ez lesz az Uborkás Üveg Stratégia, azaz UÜS.

Persze ehhez ki is kell venni a pénzt. Az automatán a napi limit 100000 forint, azaz vagy kivárjuk a 3 napot, vagy bemegyünk és felmarkoljuk egy fiókban. Az első esetben 3*168=504 forint kiadásunk lesz, a második esetben 545 forint. (Ez a minimum összeg.) (Jelzem, januártól a pénzkivétel csúnyán drágulni fog.)

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Kivett összeg: 299455
– Euró eladási ár: 286
– Uborkásüvegbe rakott euró: 1047
– Fél év múlva elővett euró: 1047
– Euró vételi ár: 284
– Forintra visszaváltott összeg: 297348.

Nocsak, mit kaptunk? Habár az egyenleg még mindig negatív, de szemmel láthatóan jobban jártunk azzal, hogy nem a bankban tartottuk a pénzt, hanem a párnacihában. És a pénz állandóan nálunk volt, nem volt lekötve.

Variáljunk még. Vegyük ki a bankból a pénzt, a pénzváltónál váltsuk át, az eurót tegyük vissza, kössük le, aztán nézzük meg, jó lett-e ez nekünk. Nevezzük ezt Kiveszem Berakom Stratégiának (KBS).

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Kivett összeg: 299455
– Euró eladási ár: 286
– Visszarakott euró: 1047
– Éves kamat: 3,1%
– Kamattal növelt lejárati összeg: 1062,7 euró
– Euró vételi ár: 280,19
– A forintszámlán megjelenő összeg: 297759 forint.

Nos, ezzel kihoztuk a rendszerből a maximumot. Elég elkeserítő, hogy még ez is negatív. De a biztonság pénzbe kerül, ugye.
De mekkora is az a biztonság?
Ehhez először nézzük meg, hogyan járnánk, ha forintban kötnénk le ugyanannál a banknál a pénzünket.

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– 6 hónapos lekötés éves kamat: 6%
– A lejárati összeg: 309000 forint.

Most akkor felejtsük el, hogy nem változik semmi és számoljuk ki, hat hónap múlva mennyibe kellene kerülnie az eurónak, hogy ezt az eredményt (309000) realizáljuk a stratégiáinkkal?

BKS stratégia:
– Visszaváltandó euró: 1047,5
– Euró vásárlási határár: 295,13
– Euró középárfolyam (feltételezve a CIB marzsát): 301,13
– Forintromlás: 16,13 forint (5,66%)

UÜS stratégia:
– Visszaváltandó euró: 1047
– Euró vásárlási határár: 295,13
– Euró középárfolyam (feltételezve a pénzváltó marzsát): 296,13
– Forintromlás: 11,13 forint (3,9%)

KBS stratégia:
– Visszaváltandó euró: 1062,7
– Euró vásárlási határár: 290,77
– Euró középárfolyam (feltételezve a CIB marzsát): 296,77
– Forintromlás: 11,77 forint (4,13%)

Elég megdöbbentő, nem? A bank által felkinált legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldás jelenti a legnagyobb kockázatot. A legjobb megoldás pedig az Uborkásüveg, azaz az, amelyikben a legkevesebb része van a banknak: nem csak azért ez a nyerő, mert itt a legkisebb a kockázati százalék, hanem azért is, mert ha hirtelen romlik egy nagyot a forint, egyből realizálható a nyereség, ráadásul nincs automatikus kamatadó.
Aztán csodálkozunk, hogy az emberek nem szeretik a bankokat. (Az már csak a jelenlegi kormányzat balfaszsága, hogy azt hiszik, ha ők se szeretik a bankokat, akkor mi majd szeretni fogjuk őket. Nem olyan bonyolult ám egyszerre két szereplőt utálni. Arról nem is beszélve, hogy az állam szerepe a bankok felügyelete, az, hogy ne tudja a polgárokat kirabolni; nem pedig az, hogy ő maga rabolja ki a bankokat, saját zsebre, naná.)

Persze ezzel a számolással nem oldottunk meg semmit. Tartsuk a pénzt forintban lekötve? Amíg Matolcsy szabadlábon van? Na, ne. Vagy tényleg tartsuk otthon a pénzt a cihában, pusztán azért, mert ezzel bukjuk a legkisebbet? Ez is nonszensz. Hát egyáltalán nem létezik ténylegesen is nyerő stratégia?

De, létezik. Vegyük észre, hogy a fenti összehasonlítás tulajdonképpen arról szól, hogy az extrém marzs elviszi a hosszútávú lekötés kamatnyereségét. Azaz szét kell nézni a többi bank háza táján. Mivel a mi családunkban játszik még a Citibank, megnéztem az ő kondícióikat is.

From Segédlet
From Segédlet

Oké, emberek, ez volt a viccrovat. 17,3 forintos marzs, 0,35% éves kamat hat hónapos online lekötésnél. Úgy látszik, ők egy másik dimenzióban élnek.

Nézzünk másokat.

Eladási árak:

From Segédlet

Vételi árak:

From Segédlet

(A korrekt összahasonlítás miatt a fenti árakból le kell vonni 1 forintot, hogy a reális középárfolyamot megkapjuk, ugyanis huszadikához képest huszonegyedikén reggelre ennyit erősödött a forint.)

Ez már egyáltalán nem olyan rossz. Az Erste marzsa kisebb, mint a pénzváltóé (1,72 forint), de az utána következő négy banké is csak minimálisan nagyobb (3 forint). A CIB szemmel láthatóan a lista végén van a 11 forintos marzzsal, a Citibank meg valahol a fasorban legel.

Utánaolvastam egy kicsit az Erste feltételeinek, és ekkor még árnyaltabb lett a helyzet: devizalekötéskor középárfolyamon váltanak, azaz még ez a minimális marzs is eltűnik. Kezelési költség sincs. Féléves euró lekötésnél az éves kamat 3%.

Részletes számolás:
– Induló összeg: 300000
– Euró eladási ár: 285
– Lekötött euró: 1052,63
– Éves kamat: 3 %
– Kamattal növelt lejárati összeg: 1068,42 euró
– Euró vételi ár: 285
– A forintszámlán megjelenő összeg: 304500 forint.

Hoppá. Több lett. Nem annyi, mint forintban, de már átbillent. Mekkora a kockázat?

BKS stratégia (Erste):
– Visszaváltandó euró: 1068,42
– Euró vásárlási határár: 289,2
– Euró középárfolyam: 289,2
– Forintromlás: 4,2 forint (1,47%)

Azaz fél év alatt 1,47%-os euróhoz viszonyított pénzromlás esetén már inkább megéri az Erste-nél tartani euróban lekötve a pénzt, mint a CIB-nél forintban lekötve.

Megjegyzés: az összes fenti eurós stratégia azon alapul, hogy fél év múlva rosszabb lesz a helyzet, mint most. A kockázat csak azt mutatja meg, hogy hány százalékkal kell rosszabbnak lennie ahhoz, hogy nyerő legyen a stratégiánk. Természetesen simán előfordulhat, hogy amikor éppen szükség lesz a megtakarításunkra, a helyzet jobb lesz; ilyenkor buktunk. Emlékezzünk vissza, tavaly ilyenkor 320 körül volt az árfolyam. Aki akkor kötött le hosszútávra eurót, az csúnyán ráfaragott. Pedig nem volt ez őrült stratégia, hiszen az akkori pánikhangulatban reális esélyként forgott az államcsőd is, meg a 400-as euró is. És, csak a teljesség kedvéért, nem a kormányunkon és legfőképpen nem a pénzügyminiszterünkön múlott, hogy nem ez valósult meg. Nem ők tehettek róla, hogy a globális helyzet kedvezőbb lett, a világban pedig befektetési sivatag alakult ki, felértékelve az ilyen elcseszett régiók lehetőségeit.

Persze a fentiek nem mindent eldöntő, ultimate számolások. Aki jártas az ilyesmiben, láthatja, hogy elég sok helyen egyszerűsítettem, illetve nyilván megérne egy kört szétnézni a többi banknál is, szóval nem kell már holnap megrohamozni az Erstét. Viszont olyan világban élünk, hogy szükségünk van ilyen számolgatásokra, már csak a tréningezés kedvéért is.
Akár még karácsony előtt pár nappal is.

ps.
Fura játéka a sorsnak. Kora délután kezdtem írni a cikket, pár órával később az euró váratlanul megindult felfelé. Jelenleg 289,39 a középárfolyam, azaz az utolsó stratégiát nyerővé tevő gyengülés pár óra alatt előállt. Persze nem realizálható, hiszen a lekötés miatt a fél évvel későbbi árfolyam számít.

Rontás

Nem panaszkodhatom, mostanában bőven van lehetőségem gyakorolni a türelem erényét. (Jelzem, eddig nem nagyon sikerült.) Viccesen el is hangzott Meow-tól, hogy nem küldte-e ránk valaki a rontást?
Magamat felvilágosult embernek tartom: értem ez alatt, hogy elég kemény reál műveltségem van, pluszban összeszedtem némi humánt is, ismerem az anyagot és el tudom képzelni, hogy van élet az anyagon túl is. De ezt a rontás dolgot nem tudom elképzelni.
Viszont most már tudom, hogyan született az idea. Mindenkinek az életében akadnak rossz passzok: időszakok, amikor minden összejön. Egy ideig lehet orrolni a véletlenre, de amikor már hetek óta minden elromlik, amihez az ember hozzáér, akkor egyszer csak előbújik az ősember a civilizáltnak hitt agyból. Az az ősember, aki Istenekkel magyarázta az érthetetlen dolgokat. És azt mondja, hogy “hé, apafej, ez már nem lehet véletlen, valaki rontást küldött rád!”. Tudom, hogy így van, mert bennem is felmerült a gondolat, még Meow kommentje előtt – pedig, mint írtam, abszolút nem hiszek benne. De azért felmerült. (Ahogy Niels Bohr mondta, amikor megkérdezték, miért van nyúlláb kiszögelve a kapufélfájára: “Én nem hiszek a babonában, de állítólag akkor is működik”.)

Na most, manapság – miután ugye nem hiszünk benne – azért ez már nem akkora probléma. Jól elviccelődünk vele. De régebben bizony ez komoly dolog lehetett. Pusztán maga az a tény, hogy az emberek elhihetőnek tartották a rontás lehetőségét, már önmagában képes volt arra, hogy tönkretegyen kapcsolatokat. Gondolj bele: sorra döglenek az állatok, elveri a vihar a termést, betegeskedik a gyerek, a jobbágy pedig levonja a következtetést: valaki ráküldte a rontást. Még ha jámbor fajta és nem is riasztja egyből az inkvizíciót, akkor is végiggondolja, kinek lehet az az érdeke, hogy neki rosszul menjen. Aztán előbb-utóbb talál is valakit. A rontás lehetőségében hisz, megkérdezni direktben nyilván nem fogja a gyanúsítottat, így anélkül, hogy az illető tudna róla, mivel vádolják, már el is lett ítélve. El lett vetve két család között a viszály magva. Ráadásul ez az egész nagyon alattomos dolog, mert nem a logika, hanem az érzelmek felől támad. Még ha józan ésszel tudom is, hogy nincs olyan, hogy rontás, ha nem utasítom el teljesen a lehetőségét, akkor az ellenérzéseim egészen biztosan felerősödnek azokkal szemben, akiket eddig sem nagyon kedveltem.
Javaslom, egy picit se higyjünk benne.

Törmelék

  • Az ember időnként betolja tétként az arcát. Ez elég komoly tét, hiszen teljesen el is veszítheti, de akár meg is duplázhatja. A legfurcsább az, hogy hosszabb távon egyik sem jó.

  • Azért tartunk macskákat, hogy amíg mi dolgozunk, addig legyen, aki heverészik a kanapén.

  • Aki valami régi, letűnt aranykorról áradozik, az számomra csak annyit mond, hogy neki itt, most rossz, de bezzeg a múltban minden sokkal jobb volt. Bocs, Hamvas Béla.

Életképek

Kifőzde a piacon. Áll a sor a pult előtt. Egy kerek hapsi előttem.
– És akkor kérnék elvitelre túrós csuszát is.
Rápillantottam az ételre, gusztusosan nézett ki, tele barna pörccel.
– Kérnék rá cukrot is.
A pultos csajnak a szeme sem rebbent.
– Porcukrot vagy kristálycukrot?
– Természetesen porcukrot! – horkant fel a férfi.

Vasárnap hajnali egy óra, Nagyvárad tér. Az éjszakai buszt vártam.
Egy idősebb bácsika jelent meg, egy hajókoffernyi görgős bőröndöt vonszolt maga után.
– Elnézést, milyen közlekedés van még ilyenkor? – kérdezte.
– Vacak. Merre szeretne menni?
– Arra – mutatott északnak.
– Ez kevés lesz. Pontosan hová?
– Baross utca.
– Pont ezért kérdeztem. Vannak éjszakai buszok, de azok csak párszáz méterig mennek északnak, aztán elfordulnak délkeletnek.
– Villamos?
– Az ilyenkor már nincs.
– Pedig már az Orczy tér is jó lenne.
– Akkor nincs gond. Az olyan 15 perc séta ide.
– Csak? Köszönöm, akkor megyek.

Elindult.
2-3 perc múlva elment mellette egy villamos. Én láttam, hogy garázsjárat, de az öregnek esélye sem volt elolvasni a feliratot.
Érdekes, de nem csuklottam.

Életfogytiglan

Ne legyenek senkinek sem illúziói, ebben az országban béke addig nem lesz, amíg Orbán Viktor él. Akár leváltják most, akár nem, akár valamikor később váltják le, akár soha, itt fog kavarni. Márpedig láttuk, mennyire képes ellenzékből is rombolni.
(Tudom, sokan mondják – némileg reménykedve – hogy egyszer elegük lesz belőle a pénzembereknek és elzavarják. Csak azt felejtik el, hogy vannak jóval nagyobb pénzemberek a nemzetközi vizeken, akiknek kifejezetten jól jön, hogy Magyarország válságban van. Kell a francnak egy újabb jó eszkimó vadász, amikor olyan kevés a fóka.)
Ebben az a különösen kellemetlen a számomra, hogy mindketten nagyjából egyidősek vagyunk. Minden emberi számítás szerint nagyjából ugyanakkor fogunk elpályázni ebből a világból. Azaz felkészülhetek rá, hogy a hátralévő életemet egy folyamatosan lezüllő, egyre reménytelenebb környezetben fogom leélni.

Nem, sajnos az elefántcsont-torony nem működik. Vagy hogy egy másik metaforát használjak, legyen bármennyire is erős a világítótorony, a toronyőr nem tudja függetleníteni magát a tengertől. Be lehet zárkózni a lakásba, be lehet zárkózni önmagunkba, de attól még a környezetünk erősen meg fogja határozni a hangulatunkat, az életkedvünket.