Egyre inkább meggyőződésem, hogy egy idő után az ember nem csak úgy ad hoc választ olvasnivalót magának, hanem a könyvek megtalálják maguknak. Ott figyelnek a könyvespolcon, lehet, hogy évekig, tízévekig le sem porolod, aztán egyszer csak a kezedbe akadnak és úgy érzed, ezt most el kell olvasnod. Majd miközben olvasod, egyre többször bólogatsz: igen, pont erről van szó, pont ez foglalkoztat most.
Jelenleg három nyitott könyvem van (a szakmaiaktól eltekintve). Egy Rushdie regény, melyet még nyáron kezdtem el, de úgy ötven oldal körül abbahagytam, mert nem rezonáltam rá. Ami viszont telitalálat, az az egy hete elkezdett könyv, Márai 1943-44-es naplója. Nem először olvasom, talán harmadjára, de egyben, egy kötetben, most először. Nos, az a hangulat, amikor még élnek az emberek, élik hétköznapi életüket, de már sejthető, hogy hamarosan mindennek vége lesz és jön egy nagy kéz, szivaccsal, és tisztára törli a táblát. Miközben a politika kisértetiesen ugyanolyan aljas, mint manapság is.
Emellett utazgatás közben a Kindle-n Spirótól olvasom Az Ikszek című regényt. Mit mondjak, ebben is rengeteg áthallás van a napjainkkal. A kettő együtt meg különösen erős keveréket alkot.
2011. November 15. Tuesday at 09:02
Én most fejeztem be Gulácsy Iréntől a Fekete vőlegényeket.
Hasonló hangulata volt számomra mint neked a naplóval, igaz ez 500 évvel hamarabb játszódik.
Jön a török, a parasztok és a köznemesek lázadoznak ezalatt a főnemesség és a király választásra esélyes családok csak a hatalom megszerzésével és megtartásával törődnek.
Senki nem hiszi el hogy egy pillanat alatt vége lehet Magyarországnak de sajnos mégis bekövetkezett.
Remélem most nem fog :)
Amúgy életem egyik legjobb könyve volt.