2011.10.31; hétfő

Hosszú-hosszú alvás, ébredés után még egy kis lustálkodás az ágyban.
– Otthon legalább két hétig nem eszek – szögezte le Nej.
– Lássuk csak, milyen cubákokat nem próbáltunk még ki itt? – kezdtem szórakozottan számolgatni az ujjaimon.

Kilenckor mentünk át reggelizni. Megint bőséges. Azt a ropogós magos zsemlét, azt nem lehet otthagyni. Utána vissza a szállásra. Tíz után kezdett felszállni a köd és erősen sütni a nap – elindultunk. Ha volt is kétségem, hogy jól döntöttünk-e, amikor egész napot szántunk Krumlovra, nos, az elrepült. Az óváros összes utcáját bejártuk. Élmény volt. Felmentünk a várba, de a torony zárva volt. A medvék még mindig aludtak. A gyümölcsök ugyanúgy hevertek, mint tegnapelőtt. Lehet, hogy műanyagok.

From Cesky Krumlov 2011

Vár. Budiár a várfalon. (Copyright by Lucia.) Úgy elképzelem, milyen élmény lehetett, amikor egy egész város vizsgálgathatta a levegőben potyogó naftát, majd kitárgyalták, milyen éppen a Rosenberg vagy Eggenberg család emésztése.

A vár főépülete mondjuk nem szép, cserébe durva vonásai vannak. Kíváncsi vagyok, milyen lehet belül. Ezzel szemben a kiszolgáló épületek sokkal csinosabbak. Az egész együtt ad izgalmas képet, kétoldalt a csícsás, kimunkált épületek, középen a nagydarab, duzzogó vár. Baloldalt egy pazar híd, tetején kétszintű zárt folyosóval: az egyiken a színészek jártak át, a másikon az úri közönség. Az alattuk lévő nyitott szinten meg a pórnép, beleértve immár a turistákat is.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

Itt remekül el tudtam magyarázni a fizikából nemrég érettségizett ifjúságnak, hogyan tudtak hídat építeni kötőanyag nélkül (Ördög hídja) és mi a kitüntetett szerepe a zárókőnek. (Vektorok felbontása, ugye.)

From Cesky Krumlov 2011

A lovardába már csak egy szint ment tovább, valószínűleg nem a színészek számára.

Színházmúzeum. A legközelebbi turnus másfél óra múlva indult, mi viszont ennyire nem voltunk időmilliomosok. Kastélypark. Kellemes meglepetés, nem számítottam rá. Szép.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

A parkban mókus. Egy, azaz 1 darab. Turista meg vagy egy tucatnyi vágtat utána, keresztül-kasul a parkban, beélesített fényképezőgéppel. Mi inkább a fényképezőket fényképeztük. Nem voltam népszerű, amikor megemlítettem, hogy a Yosemite parkban úgy kellett lesöpörni magunkról a mókusokat.
Egyébként a fényképezés tényleg kezd túlmenni az épeszű határokon. Mondom ezt én, az egyik fotóbolond. Tény, hogy Krumlov nagyon veszélyes hely. Nem csak nagy vonalakban elbűvölő a város, hanem részleteiben is. Akárhol megállva legalább 5-6 érdekes, megörökítendő témát lehet találni, aztán két méterrel arrébb megint. Értelemszerűen ember is bőven van – és mindenki fényképez. Mindent. Ha el akarsz jutni A pontból B-be egy téren, és nem akarsz belesétálni senki kompozíciójába, flippergolyóként pattoghatsz hosszú percekig.

From Cesky Krumlov 2011

Sok a magyar szó, ami nem baj, de elég sok a bunkó magyar szó is. Szerencsére csak a magyarok értik, de nem túl kellemes érzés. A park végében egy tó, tele vízinövényekkel. Szerintem szép. Erre jön egy csoport és egy fazon már messziről hőbörög, hogy ezért a szarért jöttek fel ilyen messzire?

Sétáltunk a hátsó parkban. Valahol a háttérben puskalövések. Sok.
– Most lövik ki az elkóborolt turistákat.
– Már miért?
– Valahonnan be kell szerezni a bőrt a méregdrága Art bőrműveseknek.

Az Orangerie mellett elindultunk egy erdei úton, a töltés és várfal között sétáltunk egy kellemeset, majd egy meredek kanyarral vissza az óvárosba. Innen lementünk egy belvárosi parkba. Egy csomó gyerek valami tanerővel kislabdadobást gyakorolt, de érdekes módon ettől csak még hangulatosabb lett a hely. Nem csak szép, de használják is. Visszasétáltunk a Moldva partján és közben tátott szájjal figyeltük a túlpartot.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

A part elég meredek, viszont a dombtetőn lévő házakhoz tartozik egy-egy pici vízpart is a mélyben. Az hagyján, hogy hangulatos horgászbódékat alakítottak ki, kajakkal és kajakos beszállóhelyekkel, de a képen látható csúszda már igencsak az extrák közé tartozott. Most nézdd meg: hosszú csúszda (locsolják?), a kimászó rész meg áramlással szemben. Márpedig itt a Moldva áramlik rendesen. De biztos jó buli lehet itt lakni.

Hazafelé még vettünk klotyipapírt, mert nagyon elfogytunk, aztán egy óra múlva jött az egyik klántag (családi panzió, aki él és mozog, az dolgozik), hogy cserélne. Megköszöntük, nem kértünk. Kukászacskót sem, megoldottuk teszkós szatyrokkal. Pihentünk a szálláson vagy két órát, aztán fél háromkor vissza. Ötkor már sötét van, nem értünk rá vakarózni. Most jöttek a kevésbé evidens útak.

From Cesky Krumlov 2011

Rögtön az elején lementünk egy meredek lépcsőn és bejártuk az eddig rejtőzködő részt a Moldva partján.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

Utána sörgyár (Eggenberg) hátsó kapuja, kolostor, isten háta mögötti várkapu, végül a sörgyár főépülete.

From Cesky Krumlov 2011

Megjegyeztük a helyet. Aztán vissza a városba. Sok utca volt még bejáratlan, de nem sokáig. Olyan apró lyukakon másztunk át, hogy csak akkor vettük csak észre az átjárót, amikor már közvetlenül előtte voltunk.
Ismét feltekeregtünk a várba, csak most máshogy. Barna némileg húzta a száját a sok kamu sgrafito (egyszerű festéssel imitált vakolatrétegek) láttán, szerinte ez olyan gagyi. Lehet. De szerintem még így is hangulatosabb, mint a puszta fal.

– Ez azért már túlzás – mutatott fel Nej a falra. Egy Bacchus érezte éppen magát nagyon jól, a pucér férfi illetlenül széttárta lábait. A festő is érezte, hogy ebből könnyen máglya lehet, ezért az illusztris rész helyére egy nagy vadvirágot festett.
– Hát, ez korrekt. Akkor ugyebár nem lehetett se lógó, se meredező faszt festeni – vontam vállat.
– Na de egy vadvirágot?
– Miért, elefántfej jobb lett volna?
– Még az is jobb, mint egy napraforgó!
– Ugyan már, ezt legalább lehet pörgetni.

Aztán nem sokkal később láttunk egy csomó elefántfejet is. Csak ott meg Bacchus nem volt. De azért vettük a festő üzenetét.

Végül még sötétedés előtt bejártunk mindent, amit terveztünk, Barna vett magának Krteket, Nej hűtőmágnest. Azaz mindent teljesítettünk. Jöhetett a vacsora. Megnéztünk néhány éttermet. Nej már a kaja szóra is rosszul lett. Az ő kedvéért külön kitárgyaltuk, hogyan is dolgozzák fel a disznót.
– Melyik az a része a disznónak, amelyet nem dolgozunk fel?
– A pacal – tippelt Barna.
– Na, azt tényleg nem. Az a marhában van.
– És mi van az agyával?
– Az a velő – világosított fel a női szakasz, bár Nej feje már egyre lilult. A válasz hallatán az enyém is kezdett színeződni. Amennyi velős pirítóst megettem már fiatalkoromban és fogalmam sem volt róla, hogy a disznó agyát csócsálom.
– A bőre?
– Az meg a velúr, amit elhordunk.
– Ez olyan megalázó.
– Nem, a megalázó az, hogy ledaráljuk a húsát és a beleibe töltjük. Mintha saját magát szarná ki.
Nej étvágyát elrendeztük.

Kerestük tovább a szimpatikus éttermet, de valami bibi mindegyikkel volt. Végül lementünk a sörgyárhoz – ha van autentikus hely, akkor ez biztosan az.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

Jó döntés volt. Tipikus cseh kajákat tömtünk, knédli barna mártással, főtt marhahússal, krumplis knédli főtt disznóhússal, köménymagos savanyúkáposztával, pirog savanyúkáposztával, almásrétes, és persze a jó öreg házi hermelin. Mindehhez csapolt barna sör (Eggenberg, naná). Nej teljesen kidőlt, Dóra hasonlóan, de még Barna is túlevésre panaszkodott, amire pedig az utóbbi 19 évben még nem volt példa. A dúvad étkezés számlája 650 korona volt, ami a 12,50-es rekordárfolyammal számolva is igen barátinak számított. Miközben a helynek határozottan hangulata volt.

Persze a vacsit le is kellett sétálni, de itt már kiütközött az, hogy jó-jó, de hová? Hiszen minden utcát ismerünk. Így egy olyan útvonalat választottam ki, amerre még csak egyszer jártunk, akkor is világosban.

Odafent már pangás, sebek nyalogatása. Olvasás: ülve, aztán fekve, végül már csak elméletben.