Month: April 2010

Olvasott embernek párja nincs

Ez egy régi adósság. Meg akartam írni, mi lett a tavaly őszi hardverrodeó vége.

Nem volt rövid sztori, ki lett cserélgetve egy-két alkatrész, kihullott/megőszült néhány hajszálam… de végül meglett a bűnös. Gondoltam, megírom egy jó hosszú anyázós írásban – de pont akkor jött egy sürgős munka, nem volt rá időm. Most meg már lehiggadtam, nincs kedvem anyázni.

Az tippelt jól, aki azt mondta, hogy memória. Meg az, aki azt, hogy szutyok alaplap. Találtam ugyanis a gépkönyvben egy apróbetűs kiegészítést. Azt írják, hogy ha mindegyik memóriaslotba maximális méretű DDR2-800-as modult rakok, akkor a chipset korlátozott képességei miatt nem fogja bírni tempót, hanem visszaveszi a sebességet 667-re.
Aztán ez valamiért nem igazán sikerül neki. Az se segített, ha manuálisan vettem le a modulok sebességét 667-re. Egyedül az agyi redukció jött be, kivettem az egyik modult és így a 3 már vidáman megy 800-on. Igaz, így buktam az egyik slotban a dual channelt, meg csak 6 GB memóriám van – de végre megbízhatóan működik a gép.

This is the begining of a beautiful friendship

Folytatódik a kajakteszt. Mondjuk, tekintve, hogy a múlt héten rögtön a stégnél borultam, igazából az lenne a pontos megfogalmazás, hogy indul a kajakteszt.

Nos, a jó hír, hogy ma nem borultam(1). Ma csak az evezőt hagytam otthon. Meg a kormánylapátot felejtettem el kibiztosítani vízreszállás előtt. Meg az alsónadrágomat vettem fel fordítva.

(1) Az igazán durva az, hogy megvizsgálva a terepet, halványlila elképzelésem sincs, mi történt a múlt héten.

Kértem egy evezőt a gyakorlatozó suhancoktól, aztán gyerekevezővel, kormány nélkül mentem egy kört a Kis-Dunán. A semminél jobb volt – de lassan azért már tényleg kiváncsi vagyok, mit tud ez a kajak normális körülmények között.

Hazafelé nem tolattam neki a vasoszlopnak (eltüntették), nem tolattam neki a fának (elugrott), mondhatni, unalmas nap volt.

Ma is lesz miről beszélni

Dórával matekoztunk az étkezőben, amikor elsétált mellettünk egy nagydarab, fekete-fehér macska. Bent, a lakásban. Odasétált az alomhoz, megszaglászta. Megvizsgálta a kajástálakat, benézett minden sarokba.
Nem győztünk vigyorogni. Mi már tudtuk, amit ez a macska még nem: ha Gizi megérzi a szagát, akkor a kulcslyukon fogja kipasszírozni. Csak éppen a rámenős hölgy éppen az emeleten aludt Dóra szobájában, Picúrral együtt.

Az idegen macska ekkor követte el a súlyos hibát: elindult felfelé az emeletre. Magamban elkezdtem számolni. Nem jutottam el tízig, amikor valami irgalmatlan hangos vernyikolás tört ki odafent, majd három szélvészként söprő macska rohant le, keresztül a nappalin, ki az udvarra.

Azóta a két macska szoborként őrzi a teraszajtót.
De legalább lesz miről beszélgetniük pár napig.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑