Dórával matekoztunk az étkezőben, amikor elsétált mellettünk egy nagydarab, fekete-fehér macska. Bent, a lakásban. Odasétált az alomhoz, megszaglászta. Megvizsgálta a kajástálakat, benézett minden sarokba.
Nem győztünk vigyorogni. Mi már tudtuk, amit ez a macska még nem: ha Gizi megérzi a szagát, akkor a kulcslyukon fogja kipasszírozni. Csak éppen a rámenős hölgy éppen az emeleten aludt Dóra szobájában, Picúrral együtt.

Az idegen macska ekkor követte el a súlyos hibát: elindult felfelé az emeletre. Magamban elkezdtem számolni. Nem jutottam el tízig, amikor valami irgalmatlan hangos vernyikolás tört ki odafent, majd három szélvészként söprő macska rohant le, keresztül a nappalin, ki az udvarra.

Azóta a két macska szoborként őrzi a teraszajtót.
De legalább lesz miről beszélgetniük pár napig.