Tudom, hogy létezik a világban: Ázsiában háborúznak, Dél-Amerikában szamarakra szerelt bombákat robbantgatnak… de számomra mégis olyan fura.
Barcelonában személyesen is kifogtam egy szélsőbaloldali tüntetést: hihetetlen mennyiségű rohamrendőr biztosította az útvonalat, mindenfelé tömeg, a vonulók pedig harcosan lengették a piros lufikat, a vörös zászlókat, az ötágú csillagos zászlókat meg a Lenin-fejes zászlókat. Álltam, és néztem csodálkozva: annyira értelmezhetetlen volt számomra az egész. Mi ebben a szélsőséges? Gyerekkoromban havonta voltak ilyen megmozdulások, nemritkán minket, kölyköket is vonultattak. Az iskolai ünnepségeken ott volt az összes kötelező díszlet: a vörös zászló, az ötágú csillag, a sarlókalapács, a leninfej. (Mondjuk vicces eklektikát nyújtott a hasonlóan rendszeresen alájátszott Radetzky-mars. (Vak Vali, Vak Vali, mindent lát.) Jó kis operett hangulat volt.) De ezek akkoriban hozzátartoztak a hétköznapokhoz. Semmi rendkívüli nem volt benne.(1).
(1): Mielőtt még bárki lekriptokommunistázna. Tisztában vagyok az átkosban elkövetett bűnökkel. Tisztában vagyok azzal is, hogy az ideológia legnagyobb hibája az volt, hogy a logikájából következően a szemét felúszott a víz tetejére, azaz automatikusan az alja emberek kerültek\kerülhettek vezető pozíciókba – és tehették mindezt az ideológiára hivatkozva. A hátam közepére sem kívánom, hogy ezek az idők visszajöjjenek, sőt, határozottan félek minden ideológia alapon (pl. keresztény értékek) történő szabályzástól. Csak furcsa szélsőségesnek megélni egy valamikori május elsejei felvonulást.
Recent Comments