Rádió

Nem, nem a Sláger és a Danubius rádiókról akarok írni, legalábbis nem közvetlenül. Nem hallgatom egyiket sem és hányingerem is van ettől a stílustól. Ez a blokkolás gyakorlatilag érinti a megmaradt, hasonló stílusú rádiókat is. A Petőfiről olyan 3 hónapja álltam le, amilyen jól indult, olyan hallgathatatlan szar lett belőle.
Mostanában a Sztár FM maradt. Nevezik nosztalgia adónak… és valahol joggal is, mert a hatvanas-hetvenes évek zenéit játssza. De. Nem az unalomig nyúzott, fájóan agyonhallgatott slágereket nyomták, hanem – tényleg – megtalálták azokat a zenéket, melyek akkor slágerek voltak, mára viszont el lettek felejtve. Nekem néha úgy tűnt, hogy Doktorboros az én gyerekkori kazettagyűjteményemből szemezgeti ki az azóta feledésbe merült számokat.
Aztán ennyi. A tulajdonos úgy döntött, tucatadót csinál belőle. Valahol persze várható volt, a Sláger/Danubius vákuumba nyilván sokan akarnak majd benyomulni, a Sztár FM-nek van is egy lépésnyi előnye az új adókhoz képest, fel is szabadult egy csomó rádiós ‘sztár műsorvezető’… miért pont egy ilyen rétegadó maradna meg?

Nekem meg tele van a kocsim hangoskönyvekkel. Úgyis nagyon elhanyagoltam már az utóbbi időben Pratchett bácsit.

ps.
Csak azt mondja meg valaki, miért vagyunk mi annyira töketlenek, hogy legalább itt, Pest környékén, ahol azért megvan a kritikus tömeg, hogy itt ne tudjunk üzemeltetni egy hallgatható kicsi adót? Ahol nem a Slágert akarják a műsorvezetők utánozni, ahol egyáltalán a szerkesztőnek van zenei ízlése? Nem álmodozom, létezik ilyen – csak éppen a neten. (Hogy egy dedikált jazz rádióról ne is beszéljek.) Vagy mennyit kell még várni rá, hogy az autórádió képes legyen netes streamet fogni? Mert onnantól a fenét sem fogja érdekelni az az akusztikus szemétdomb, ami ebben az országban van.

A spekuláns

Hosszú idők óta az első jól sikerült döntésem. Tudom, nem kellene lelkendeznem, mert más téren sokkal hátrányosabban érint a dolgok alakulása, de most spec örülök annak, hogy gondolkodtam, spekuláltam, léptem… és nyertem.
Éppen a család drezdai kirándulását szerveztem, amikor belefutottunk a berlini Teched szervezésébe és éppen kezdtek volna összefolyni a szervezések, amikor ránéztem a forint árfolyamra és bőszen belevágtam a harmadik utazás szervezésébe is. Múlt héten megvettem a repülőjegyeket jövő tavaszra Amerikába, 262-es euró mellett. Most, ha jól látom, 274. Csak azon, hogy a múlt héten vehemensen keresztülvertem mindenkin a vásárlásokat, nyertem jó 15e forintot.
Egyedül az szomorít el, hogy ugyan lefoglaltam a new yorki szállást is, de nem vontak semmilyen előleget. Pedig az igazi az lett volna, ha azt is ki tudom fizetni ezen az árfolyamon.

A macska és a kaja

A macskák pont elalvás előtt kéredzkedtek ki éjjel az udvarra. Így jártak. Mire vissza szerettek volna jönni, már mindenki aludt.

Kora reggel keltem fel, már mindkettő fel volt tapadva a teraszajtóra.

– Na, gyertek – engedtem be őket.
Morrantottak valamit és rohantak a kajás tálak felé. Melyek természetesen üresek voltak. Kaját ugyanis a csajok osztanak, akik viszont még jóízűen aludtak.
A macskák persze bedobtak minden trükköt, jöttek hízelegni ezerrel… de az elvekből nem engedünk. A macskák élelmezése az női dolog.
Egy idő után el is unták, elvonultak a kanapéra.

Ekkor kapták meg a kegyelemdöfést. A teraszon apró madarak jelentek meg és csicseregve fel-alá ugráltak.

Én már csak azt észleltem, hogy mindkét macska már megint fel van tapadva a teraszajtóra. Csak immár belülről.

45 a 90-ből

Valamikor augusztusban én is belevágtam. Nem igazán hiszek a csoda fogyókúrás receptekben, de most az egyszer előttem volt a példa: Nej. Szigorúan csinálja és határozottan működik a dolog.

45 napig bírtam. (Nem vagyok olyan profi, mint Jani, aki saját állítása szerint 3 nap alatt pörgette végig a 90 napot.) Bírtam volna tovább is… ha láttam volna az értelmét. A 45 nap alatt ugyanis egész pontosan 1, azaz egy kilót fogytam. Oké, hazudtam. Kettőt. De amikor Zakopaneban – húsnapon! – beküldtem a csülköt zsemlével, akkor az egyik kiló visszajött.
Mindez úgy, hogy egyik szemem folyamatosan Nejen volt, és igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy ő.

Ebből frankón le lehet vonni azt a következtetést, hogy a 90 napos játék van, akinél működik, és van, akinél nem. Ez tökéletesen egybevág a saját elméletemmel: 45 évnyi tapasztalat után azt tudom mondani, hogy én csak akkor fogyok, ha sportolok. A kaja mennyiségével, minőségével nem érdemes játszanom.

És akkor álljanak itt a jegyzeteim ebből a 45 napból.

  • Nej fontos megbeszélésen ül. Egyszer csak csörög a telefonja. Felveszi.
    – Te, figyelj, a tojásos nokedli az szénhidrát? – kérdeztem.
    A túloldalon harsány röhögés. Kórusban.

  • Szénhidrát nap? Akkor berúgunk!

  • Egyik zavaró probléma a nassolás ügye. Apró jutalmazásokra mindig szüksége van az embernek. (Ezt nyújtja a cigaretta is, csak éppen túl nagy az ár érte.) Szénhidrát napon nem is gond, csoki oszt jól van. Gyümölcs napon hasonló a helyzet. Zöldség napon már kell egy kicsit ügyeskedni, de még mindig el lehet rágcsálni egy zsenge répát. Viszont fehérje nap… az gáz. Szopogassak el egy szál kolbászt? Nem vagyok én a Besenyő Pista bácsi.

  • – Azt mondod, hogy alacsony kalóriájú zöldségeket bármelyik nap lehet enni? – kérdeztem Nejt.
    – Azt.
    – Akkor miért nem kilencven napos lecsódiétának hívják?

  • Kombinációk, melyek kiestek:
    • Rántotthús, sült krumpli. Nem hiányzik.
    • Bolognai spagetti, rakott zöldségek. A francba.
    • Mogyoró és sör. Armageddon.

  • Apám, a naív
    – Fiam, anyád küldött nektek meggyes pitét. Ma egyébként milyen napod van?
    – Gyümölcs.
    – Remek! Akkor megkóstolhatod, mert van benne gyümölcs.