Még mindig kutyafuttában, mert borzasztóan nincs időm. Már megint.
Nagyon későn feküdtem, nagyon korán keltem – nem a legjobb előjelek egy Lurdy-házas Technet esemény előtt. A bevezető marketingszósz alatt simán el is aludtam.
A keynote technológiai mélységeket nem fenyegetett, de meglehetősen impozáns volt. És istenkisértés is egyben. Amennyi eszköz hadrendbe volt állítva, mind-mind elsőrendű játékszer a demóisten számára… szerencsére ma nem nézett be. (Bár hallottam róla, hogy reggel hétkor egy teljes áramszünet szinezett ősz csíkokat a csapattagok frizurájába. Már akinek van olyan.)
Igazából az első szünet után tértem magamhoz, szerencsére pont időben. Szép-szép a Windows7 (tényleg tetszik), de a magamfajta szívét a szerveroldal dobogtatja meg. A branchcache és a directaccess jópofa technológiák. Annyit tennék hozzá – laikusként – az előadáshoz, hogy a branchcache ránézésre inkább read-only dokumentumok (vezig utasítások, dokumentumtár, ISO doksik, DSL(1)) disztributálására lehetett kitalálva, hiszen ránézésére nincs megoldva a dokumentum lockolása a több forrású módosítás ellen.
(1) DSL (Definitive Software Library): A cég hivatalosan telepíthető szoftvereinek telepítő készletei.
A directaccess pedig szvsz ugyanúgy fog elvérezni, mint az IPsec policy vagy a NAP: túl bonyolult, túl nagy az üzemeltetési kockázata. Hiába szép az elv, hiába hoz megoldást számos problémára – ha az IT csoport nem mer belevágni. Mondhatnánk, hogy semmi baj, itt a remek lehetőség a megoldásszállító cégek számára – de ha az ügyfél még az üzemeltetéstől is tart, akkor nem lesz bevezetés.
A továbbiakban már nem mertem kísérteni az Istent, ebédszünetben hazapályáztam. Zombiként dőltem be az ágyba, aztán most indul az éjszakai műszak.
Recent Comments