Reggel beugrottam egy bevásárlóközpontba. Végülis, négy napos ünnep jön, otthon meg csak egy üveg sör szomorkodik a hűtőszekrényben. Álltam a pénztár előtti sorban. Előttem pár méterrel – de azért hallótávolságon belül – egy nénike pakolt, fizetett. És reklamált.
– De mi az, hogy 180 forint a liszt, amikor az üzletben 160 forintért van kitéve?
– Nem tudom – válaszolta a pénztáros srác – Időnként előfordul.
– Ilyen a rendszer – fűzte hozzá, amikor látta, hogy a nénikét nem győzte meg – Nem tehetünk róla. Én meg különösen nem, higgyje el.

Sajnos eltelt vagy öt perc, mire sorra kerültem, pedig tudtam volna válaszolni a néni helyében. Valahogy így.

– Barátom, nézzél már a tükörbe: milyen felirat van a pólódon? Milyen kitűző van rászúrva? Tudod, hogy ez nem póló, hanem mez? Azt jelenti, hogy te ebben a csapatban focizol. És konkrétan senkit sem érdekel, hogy te konkrétan mennyire játszol tisztességesen, ha a csapatod – edző által kijelölt – taktikája alattomos és sportszerűtlen. Ha ebben a csapatban focizol, akkor közös a szégyen. Semmilyen formában nem mentesülhetsz alóla.