Month: April 2009

Jelenleg a megoldás kulcsa a Fidesz kezében van. Megint. Ha hagyják, hogy a másik végre csinálja azt, amit már régóta el kellett volna kezdenie – akkor még van esélyünk, hogy kilábalunk. No, nem azért, mert olyan jók vagyunk a valamit csinálásban – és akkor még nem is mentem bele az MSzP képességeinek boncolgatásába. Nem, hanem azért, mert ha a világ látná, hogy végre elindultunk valamerre, végre legalább a kritikusan fontos dolgokban egyetértés van az országban, akkor kapnánk egy kis bizalmat – és ez az, amiből most óriási hiányunk van. Ez az, ami miatt sarokba vagyunk szorítva. Ellenben ha a Fidesz – mint eddig – most is beblokkol mindent, amit a másik csinálni akar, akkor kampó. Értem, hogy nekik pártként az a jó, ha semmi pozitív, semmi kormányzóképesség-féle sem fog társulni az MSzP neve mellé – de egy válságmenedzselés nélküli évet már nem bírunk ki. Egy választási kampánnyal töltött fél évet sem. (Pénz, túlpolitizálás, országos méretű frusztráció, depresszió.) A Fidesz keresztbeállása azt fogja sugallni a külvilág felé, hogy ezek a magyarok reménytelenek, ezek még a süllyedő hajón is egymást fojtogatják, ezeken nem érdemes segíteni sem. Ha viszont hagynák, hogy az első fájdalmas lépést az MSzP húzza meg, akkor jövőre, amikor szénné nyerik magukat, sokkal jobb pozícióból kezdhetnének. Ha hagynák. De a Fidesz mindenáron nagyot akar nyerni, kerül, amibe kerül.

Ez egy nagyon veszélyes gyáva-nyúl játszma. A Fidesz összeszorított foggal markolja a kormányt – miközben a szembejövő kocsiban most jött el az a pillanat, hogy a sofőr fejében egyáltalán elkezdett derengeni az, hogy kormányoznia kellene. Az egyik nem akarja elrántani a kormányt, a másik nem tudja.
Csak az a baj, hogy a kocsik hátsó ülésein mi ülünk.

Mondhatni pesszimista vagyok, amennyiben az országunkat nézem. Itt van az egyik oldal, amelyik annyira, de annyira nincs képben, annyira el van szakadva a valóságtól, hogy kecskét nem lehetne rájuk bízni, nemhogy egy országot. És itt van a másik oldal, amelyik annyira borzalmas, hogy _bármit_, csak őket ne. Több oldal nincs.
Hogy akkor kiket? Hogy akkor mi lesz itt?
Az ország el fog süllyedni. El fogunk jutni oda, hogy már albán leket sem fognak forintra váltani, hogy nem lesz egy hold megművelt föld sem az országban és már kőbaltát sem fogunk tudni gyártani, mert nem tudjuk sehol sem nyereségesen eladni. Viszont gyűlöletben nagyok leszünk: zengeni fog Európa attól, ahogy rasszistázunk, kommunistázunk, fasiztázunk és bankározunk. Mert igaz, hogy ki fog lógni a seggünk a nadrágból, igaz, hogy a családok ki fogják sorsolni, ki ebédelhet aznap… de nehogy már hagyjuk a józan eszünket a gyűlöletünk fölé kerekedni.

– link1 –

– link2 –

Mostanában megszállták a környéket a kátyúzók. Sorra zárják le a környék – egyébként borzalmasan vacak minőségű – kertvárosi utcáit, és kátyúznak. De hogyan? Kivágnak egy téglatestet a burkolatból, majd rászórnak pár lapát bitument, megdöngölik, aztán avec. Jöhet a következő.
Mondanom sem kell, az út nem lett simább. Csak ahol eddig hepe volt, ott most hupa van. Ugyanúgy dobálja az autót, ugyanúgy szétrázza a bringát, ugyanúgy hullámzó tengerhez hasonlít.
Csak beleöltünk egy csomó pénzt. Ja, meg kipipáltuk a ‘kátyúzás’ rubrikát.

Külön egyéni dühöngés. Ma éjjel tekertem haza a Közdűlő úton. Erről tudni kell, hogy egyrészt a vége elég meredek, tehát jól neki kell szaladni az elején, másrészt közvilágítás, az nulla. Na, itt szaladtam bele 27 káemhával egy bekátyúzatlan téglalap alakú kivágásba. Akkorát ütött az első keréken, hogy az rögtön ki is durrant. Felütéses defekt éjjel fél tizenegykor. Kevesebbért is öltek már embert.
Körülbelül öt percnyi kényelmes gurulásra voltam a lakásomtól. Így lett belőle egy 25 perces séta. Ennyivel kevesebb időm maradt éjjel a teraszon üldögélni, olvasgatni.

Ilyeneket lehet pölö olvasni.

Windows a hadihajón?

Két nappal később viszont az angolok vesztettek el egy hajót, a modernnek számító Sheffield rombolót. A hajót egy super etendard exocet rakétája találta el. Az argentín flotta visszavonulásával ugyanis az angolok előrébb helyezték a rombolóikat, hogy egy külső légvédelmet hozzanak létre a szárazföld felől támadó argentín gépekkel szemben. Elméletileg ezek a rombolók komoly légvédelmi rendszerekkel voltak ellátva, a Sheffield elsüllyedése pont ennek a modern légvédelmi rendszernek a hibájából következett be, ugyanis a hajó elektronikai rendszere a két támadó super etendardot egy jó darabig egy célpontnak ismerte fel, majd amikor felfedezte, hogy két repülő közeledik, nem volt hajlandó törölni a korábbi célpontot, és újra kellett indítani a rendszert :) Közben a gépek túl közel értek, kilőtték a rakétáikat, mielőtt a hajó reagálhatott volna.

A korrekt tájékoztatás

A légitámadások kezdetben nem voltak túl sikeresek, mert a brit légvédelem miatt alacsonyan repülő gépek túl kis magasságban oldották ki a bombáikat, így azok egy része fel sem robbant. Sajnos a BBC túl jó munkát végzett, és a hírekben beszámoltak erről, amit az argentinok köszöntek szépen, és módosították a bombáik kioldó szerkezetét. Ennek következtében további hajókat sikerült elsüllyeszteniük, és a partraszállókat támogató helikopterflotta is jelentős veszteségeket szenvedett. Angol részről ezek érzékeny veszteségek voltak, mert a logisztikai lehetőségeiket gyengítették.