Mármint ki kellett menni végre kerékpározni. Szezonnyitó túrának most teljesen rendhagyó módon nem valamilyen dunaparti célpontot választottam, hanem elmentem a dimbek-dombok hazájába. (Egyfelől a rakpartot széttúrták, az Északi Vasúti összekötő híd meg még mindig le van zárva, így a Duna-part kiesik. Másfelől mostanában egész használható a térdem és boldog örömmel kezdtem bele ismét az emelkedők lealázásába.)
Sajnálatos módon dombokért elég messzire kell mennem. (A Ferihegy… hát maximum annyira hegy, mint amennyire Feri.) A talaj csak úgy Cinkota környékén kezd igazából meggyűrődni, viszont utána sokáig nem is talál magához. Ebből következett az az útvonal, melyet itt oldalt a térkép is mutat: Bélatelep – Rákoskeresztúr – Cinkota – Nagynetegyele – Rákoscsaba – Ecser – Vecsés – Gyál – Pestimre. (Zölddel firkáltam bele. Ahol a térkép nem mutat utat, az nem azt jelenti, hogy átvágtam a szántóföldeken az outival – sokkal inkább azt, hogy a googlemaps kissé elavult.)
Végül 49 kilométer lett, két és fél óra alatt. Ebből két óra volt a tiszta menetidő (két helyen álltam meg pihenni), így 24 káemhá lett az átlag. Ilyen terepen ez nagyon jó.
Élmények:
- Piszkosul sütött a nap. Nem mertem egy szál pólóban elmenni – pedig úgy kellett volna. De nagyon bennem volt, hogy pár nappal ezelőtt bizony még kellett a négy réteg ruha fent, a sál, a velúrkesztyű és az inka sapka.
- Én sem vagyok egy balettáncos alkat, de azért úgy nagyjából ember formám van. Még. Viszont amit Cinkota környékén láttam… attól eltátottam a számat. Egy fazon kerekezett szembe velem… aki kábé úgy nézett ki, mint egy Michelin baba. A füle tövétől a kislábujjáig vastagon lötyögött rajta a háj, termetes pocakja emellett gyakorlatilag külön életet élt. Mint egy oroszlánfóka. Mindehhez képzeld hozzá az országúti bringát, a kerékpáros sisakot… és az alul-felül sztreccs(!!) kerékpáros rucit.
A fazon szája ezenközben a füléig ért, lelkesen integetett és szemmel láthatóan remekül érezte magát a kerékpáron. Így is lehet.
Recent Comments