Akkor indul az ‘érjük utól magunkat’ sorozat. Ezt például pont egy héttel ezelőtt jegyeztem fel.
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-**-
Reggel beültem a kocsiba.
- És indításkor helyből ugrottam vele fél métert előre. Teljesen kiment a fejemből, hogy sebességben hagytam. Pontosabban, az is kiment a fejemből, hogy van sebesség. Meg kuplung. Egy hét alatt cirka 3000 kilométer, automata váltós kocsival… elszokik az ember.
- Aztán nem értettem, mi a szokatlan. Bakker, sárgák az irányjelzők.
- Mentem, mendegéltem. Szórakozottan számolgattam… és arra jutottam, hogy automatikusan tartom a 65 mph (104 kmh) korlátot városon kívül, illetve a 75 mph (120 kmh) korlátot az M0-án. Régebben 110/130 volt a tempó… és hamarosan újból annyi is lesz. De még a lábamban van a sebesség.
- Ami viszont nagyon szokatlan volt, az a mentalitás. Az M0-án kerültem fasírtba, a bal szélső sávból erőszakosan toltak le, aztán amikor besoroltam a középsőbe, hirtelen a jobb szélsőből bevágott elém egy kisteherautó. Odakint a 3000 kilométer során egyszer sem kellett kurvaanyázva taposnom a fékbe – itthon 10 percen belül.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-**-*-*-*
2009. March 17. Tuesday at 12:49
Simán azt olvastam, hogy “reggel beültem a kocsmába”. :) Lassan itt a jövő hét.