[Bob a bácsikád]
Ebben mi a pláne? Kicsi ez a világ, nem kell túl mélyre visszabogarászni a családfán, és előbb-utóbb mindenki talál egy Bob nevű nagybácsit. (Na jó, Róbert is megfelel.)
A kifejezésnek történelmi háttere van. Élt egyszer egy kiváló ember, akit váratlanul kineveztek valaminek. Valahogy így kommentálhatta a dolgot:
Éppen a szalonban ültem és a krikettütőmet éleztem, amikor hozzámlépett James és átnyújtott egy levelet. Az állt benne, hogy mostantól ki vagyok nevezve valaminek.
Aláírás: Lord Salisbury, azaz Bob, a bácsikád.
Ilyen egyszerűen ment. És mivel akkor éppen másoknak nem Bob volt a bácsikájuk, nem azokból lett valami, különösen azért nem, mert egyidejűleg csak egy darab valami létezhetett.
Bármilyen furcsa is, de a szólás nem abban az értelemben maradt fent, hogy valakit pusztán rokonsági alapon neveztek ki valaminek. Manapság olyan esetekben használják, amikor valamilyen egyszerű feladatot akarnak leírni – de használatos olyan esetekben is, amikor egy feladat annyira szimpla volt, hogy egy-kettőre készen is lett.
Recent Comments