Olvasgatok

Van egy régi pszichológiai kísérlet. Egy diákcsoportot bizonyos ideig tekintélyelvű módon neveltek, majd ezt hirtelen megváltoztatták, és a szigorú tekintélyelvűséget egyik pillanatról a másikra liberálisabb, demokratikusabb pedagógia váltotta fel. A diákok ekkor nem demokratizálódtak, hanem először megőrültek. Elvesztették a mértékeket, a normákat, hogy mit lehet és mit nem lehet, és egy rettenetesen zűrzavaros korszak következett be a diákok életében. Ez így van társadalmi szinten is. Ez volt Cromwell után Angliában, a pálinkakorszakban. Mindenki piált, kriminalizálódott satöbbi. Aztán egy idő után lenyugszik a társadalom és kialakulnak az új együttélési normák. Nálunk még ezek nem alakultak ki, ezért érezhető itt fokozottabban a válság. Van ennek több vetülete. Amíg a dugóban van 5-10 strici, aki kivág mellettem a sorból, hogy az elején beszuszakolja magát, addig nincs demokrácia. Azért nincs, mert egy demokrácia nem tűri el a jogtalan előnyszerzést. S ez az üzletben, a kereskedelemben és az élet minden területén így van.

Interjú Popper Péterrel

Güzü

Teljesen elfeledkeztem a ‘dokumentum’ rovatról. Pedig remek anyagaim vannak még.

Jöjjön egy újabb gyöngyszem a 80-as évek elejéről.

Akkoriban én egyetemre jártam. Vegyipari egyetemre. Talán hallottáról már arról, hogy tűz meg víz. Hogy kutya meg macska. Nos, a vegyészek és a gépészek nagyjából ugyanannyira utálták egymást. Gépészképzés ugyan nem volt, de a Géptan Tanszék oktatói nem fogták vissza magukat: megveszekedett dühvel, fékezetlen arroganciával irtották a vegyészpalántákat. (Egyik sokat hangoztatott jelmondatuk volt: időnk van, tejünk van – miért ne szopassunk?) Mindehhez add hozzá a gépészekre jellemző vaskalaposságot, a sárszaggal keveredett németes alaposságot, a minden újtól való merev elzárkózást. (Már minden tanszéken elfogadták a számítógéppel készült mérési jegyzőkönyveket, amikor a gépészek még mindig makacsul ragaszkodtak a kézzel írt lapokhoz, a miliméterpapírokhoz, a log-log papírokhoz és a szines ceruzákkal rajzolt diagramokhoz.)

Ennek fényében tessék végigolvasni ezt a hétoldalas laboratóriumi szabályzatot. Külön felhívom a figyelmet a darabos, buta, bürökratikus fordulatokra, a szövegen átsütő rosszindulatra és a hallgatók kizsigerelésének szándékára.

Rövid lexikon:

  • Güzü: Gépek Üzemtana, rövidítve.
  • Digerálás: Vegyipari szakkifejezés. Van egy reménytelen kupac szilárd anyagod, abból kell oldószerrel, melegítéssel kinyerned a csekély mennyiségű értékes anyagot. Az egyetemi szlengben ez úgy módosult, hogy digerálásnak hívták azt a folyamatot is, amikor az oktatók írásban feltett trükkös kérdések segítségével (melegítés, oldószer) próbálták kinyerni az értékes anyagot (tudás) a diákok fejéből (reménytelen kupac szilárd anyag). Több változata is létezett, a villámdiger felelt meg a kiszámíthatatlan röpdolgozatnak, a labordiger pedig a menetrendszerű számonkérésnek. Megjegyzem, ugyanezt a folyamatot, ha melegítés nélkül végezzük a kioldást, macerálásnak nevezzük – és ez most nem szleng, hanem szigorú vegyész definíció.

Lássuk akkor magát a szabályzatot. Ne riasszon el, hogy hét oldal, úgy gyöngyszem, ahogy van. Különösen a pontossággal kapcsolatos eszmefuttatások ütnek.