Day: March 24, 2009

Törmelék

Ha nincs radírod, tökmindegy, hogy tollal vagy ceruzával írsz.

*-*-*-*-*-*-*-**-*-*-*-*-*–*-*–*–*-*–*-*-*—*-*-*-*-*–*-*-*-*–*-*-*

Köszöntem az öltönynek. Mennyire tömör jellemzése már ez a szituációnak.

Legkedvesebb jelem

Nem, nem a szalonnáról lesz szó az oviban.

A legkedvesebb közlekedési jelzésemről szeretnék írni. Ez a következőképpen néz ki: az előttem haladó autó először jobbra egyet, majd balra egyet, végül megint jobbra egyet indexel.
Legszívesebben kiszállnék és keblemre ölelném az illetőt.

Most azt hiszed, gúnyolódom. Pedig nem.

Mikor látni ilyen jelzést? Nem akkor, amikor valaki bizonytalan. Akkor nem szoktak ilyen precízen jelezni.
Sokkal inkább akkor, ha valaki meg akar köszönni valamit, de nincs vészjelzője.
Most gondold el. Nem lenne köteles megköszönni. Sokan nem is teszik meg. De őbenne annyira erős a hálaérzet, hogy habár nincs meg hozzá az eszköze, de megpróbálja valami hasonlóval jelezni az örömét.

Ilyen erős közösségi érzésű emberekből kellene több az utakra.