Month: December 2008

Archiválgatok

Kábé 20 GB személyes anyagom gyűlt össze különböző gépeken, két napja ezeket rendezgetem. Így akadtam rá erre a naplórészletre, 2005-ből:

2005.02.03; csütörtök
Nem akarom elkiabálni, de egész jól alakulnak az anyagi dolgaink. Annyira elvakultunk, hogy családi ház/sorház vásárlásával kezdtünk kacérkodni. Persze most még csak körbenézünk, de sanszos a dolog.
Viszont. Korábban be lett igérve a kölyköknek, hogy csak akkor lesz macskánk, ha családi házban fogunk lakni. Már most megmondom előre, ha az a macska átlépi a küszöböt, felhúzom mamusznak.

Ág is húzza

Idén úgy döntöttünk, hogy nem veszünk karácsonyra senkinek semmit. Több okból sem.

  • Egyrészt mindenkinek kivétel nélkül elege van a boltokban nyomulástól, a tolakodó ‘vegyélvegyélvegyél’ szajkózás hallgatásából. Ez már régen nem karácsony, régen nem ünnep. Valami más, amiben mi nem akarunk részt venni.
  • Másrészt alapvetően jó évünk volt, sok mindennel gyarapodtunk. Senki nem mondhatja, hogy őneki semmi nem jutott. Úgy is mondhatnám, hogy ajándékok szempontjából az egész év karácsony volt.
  • Harmadszor, mert kilóg az ülepünk a gatyából. Ősszel bejött némi váratlan kiadás, illetve némi váratlan bevétel elmaradás… és most azon harcolunk, hogy az évet be tudjuk úgy fejezni, hogy az összes hitel/bankkártyánk ne negatívban zárjon. Heroikus nadrágszíjmeghúzás lesz.

Szóval… fenyőfát veszünk, valami sütés-főzés nyilván lesz, társasjáték, forralt bor természetesen, hiszen mindez része a hangulatnak… de ajándékot nem kap senki.

Illetve, mégis.

Megajándékozzuk a rendőrséget.

Most kaptuk az értesítést, hogy Nej eszeveszetten száguldozott, rajtakapták, megbüntették. 102 kmh sebességgel döngetett az M1 autósztrádán, ahol valamiért éppen 80 kmh korlátozás volt. Hogy miért, arra már nem emlékszik, mert augusztusban történt az eset. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy olyan veszélyes terep nem lehetett, mert Nej nem bírja a szűk utakat. (Ha útszűkületben bemegyek a belső sávba előzni, rendszeresen ráharap a műszerfalra, hogy ne halljam a sikoltozását.)
Na, mindegy. Száguldott. Megbüntették. Harmincezer. Kifizetjük. Az élet megy tovább.

Csak egy kicsit szar így karácsony táján ilyen levelet kapni.

Az élet értelme 2

Mit összevariáltam itt a probléma kerülgetésével! Pedig ennél sokkal egyszerűbb a helyzet.

Az én életem értelme az, hogy nyissam-zárjam a macskáknak a teraszajtót.

A desktop gépem ugyanis itt van, pont a teraszajtó mellett… és a három macskából valamelyik mindig egész biztosan ki akar menni vagy be akar jönni.

Most azt hiszed, hogy ez egy jópofa, kacsintós bejegyzés. Eredetileg annak is szántam, de aztán végiggondoltam, mivel töltök el több időt egy napon: a macskák simogatásával vagy a gyerekeimmel való beszélgetéssel? Nem örültem a végeredménynek.

ps. Ja, névváltozás történt. A csajok úgy döntöttek, hogy miután Gizit akárhányszor is fel akarták emelni, és az mindig tíz karommal kapaszkodott abba, amin feküdt – így mostantól Tépőzárnak nevezik. Tépőzár Gizellának.

Bringatároló

Mivel rá lett kérdezve: igen, elkészült. Így néz ki.

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás

Remekül működik. Már többször teszteltem éjszaka, ég és föld, innen sokkal egyszerűbb és hangulatosabb előkapni a bringát, majd vágtatni vele az éjszakában.

Nap, amikor fel sem lett volna szabad kelni

Utálok sötétben kelni… de amilyen borult idő van mostanság, a sötétség alattomosan belecsúszott a reggeli eszmélő zónámba. Ma reggel is… csörgött az óra, ránéztem: ne hülyéskedj már, hiszen még sötét van. De aztán, ha nagyon lassan is, de realizálódott, hogy 7 óra van, ez bizony nekem csörög.
Kibotorkáltam a vécére, tettem, amit tennem kellett… és döbbenten vettem észre, hogy mellépisiltem. Pedig nem szoktam. Hja, az öregedést is el kell kezdeni valamikor – gondoltam – de pont egy ilyen ocsmány reggelen? Na, mindegy, úgy pizsamában feltakarítottam a klotyit.
Az intermezzo rendesen meg is alapozta a kedvemet a reggelihez.
Istenbizony nem ezért metéltem el a kiflivel együtt az egyik ujjamat is. Salvekvick.
Zuhanyzás, öltözés, hajgumi. Ami máskor már egyből ugrik a helyére, de ma reggel az istennek sem akart sikerülni. Bad Hair Day! – ugrott be egyből a klasszikus műveltségem. De nem kezdtem el tőle hangosan röhögni.
Mire végül sikerült emberi formájúra gumiznom magamat, csuronvíz lett a hajam is, meg az ingem is. Ing ment egyből a szennyesbe, én meg vettem egy újabb gyors zuhanyt.
Aztán eszembe jutott, hogy valamit még meg akartam nézni a neten. Gép bekapcsol, nézném… de kurva lassú a net. Sóhaj. Felmásztam a padlásra, resetelni a routert. Közben beugrott, hogy ki van égve fent a villanykörte. Zseblámpa, tartalék izzó. Aztán kiderült, hogy nem az izzó ment szét, hanem a foglalat rohadt el. Mentálisan feljegyeztem. Router reset, visszamásztam, az internet immár döngetett.
Irány a munkahely. Erre ahogy kiléptem a kapun, megint belefutottam egy szemétkupacba. Csütörtök reggel viszik el a kukákat – és valaki rendszeresen mellépakolja éjszaka az egyéb szemeteit is. A kukások persze nem viszik el, a szemét meg ittmarad a házak között… aztán szorgos kezek minden éjszaka hozzápakolnak újabb kupacokat. Hiszen egy kupac már van, úgysem veszi észre senki, hogy gyarapodott. Így lesz szeméttelep egy kertvárosból. Most például egy csomó üres kartondobozt b@szott ki valaki. Ahelyett, hogy elvitte volna a szelektív kukákig. Eszméletlen, milyen ázalagagyú, közösségi életre alkalmatlan, igénytelen seggfejek élnek közöttünk. És ha elviszed helyette, akkor legközelebb sokkal bátrabban pakolja ki, hiszen a múltkor is elvitte valaki.
Legközelebb virasszam végig a szerda éjszakát, sörétes puskával? Mást nem lehet az ilyen barommal szemben.

Jézusmária, és még mindig csak reggel van.

Aztán gálya a munkahelyen. De a mai nap krónikáját már itt írtam meg.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑