Ah, vegyész haikuk Marabunál!
A mindenáron formatartó kedvenc:
V2O5
Vanádium pent-
oxid kontakt katali-
zátor, vad erő!
Azok a szürke hétköznapok
Ah, vegyész haikuk Marabunál!
A mindenáron formatartó kedvenc:
V2O5
Vanádium pent-
oxid kontakt katali-
zátor, vad erő!
Nej ma elment pár napra Angliába.
Én meg lecseréltettem az összes zárat a házon.
A jelszó az lesz, hogy ‘Talisker’.
Nem elég, hogy tényleg nincs sok időm, de a maradékot már megint értelmetlenségre kell fordítanom.
Mint írtam, két héttel ezelőtt ledőlt az otthoni számítógépem. Elsőre nem tűnt tragikusnak: nem indult el, még a prociventillátor sem, de ahogy beszagoltam mögé, égett szag fogadott. Jó eséllyel elfüstölt a 400-as táp. Munkahelyemen éppen volt a szobánkban egy félrelökött öreg ház, kiszedtem belőle a 300-as tápegységet, hazavittem, rádugtam a gépemre, felpörgött a prociventillátor. Oké, tiszta eset. Megkértem Janit, hogy ha legközelebb hardvernagykerbe megy, gondoljon rám egy 420-as tápegység erejéig. Meg is kaptam. Haza is vittem. Rá is dugtam. Se kép, se hang. Hmm. Ellenteszt. Másnap ismét hazavittem a 300-as tápot, ezzel felpörgött a prociventillátor. Tehát a kapcsológomb illetve a ház kontakthibája kizárva. Visszavittem a 420-as tápot Janinak, hogy próbálja már ki más gépben. Mindenhol tökéletesen ment.
Közben, hogy azért legyen valamilyen gépem, gondoltam, berakom a 300-as tápot és azt használom, amíg meg nem álmodjuk, mi is a baj. Beszereltem, teszt, pörgött a ventillátor. Rádugtam egy monitort, egy egeret, egy billentyűzetet meg a hálózatot. Bekapcsoltam. Prociventillátor felpörgött… majd húsz másodperc múlva leállt. Utána se kép, se hang.
Akkor most mi van?
Hazavittem a félrelökött házat. Hétvégén átszereltem bele a komplett gépet. Hátha zárlatos a ház.
Először az új 420-as tápot raktam be… az eredmény ugyanaz: bekapcsoláskor semmi reakció. Bezzeg az öreg 300-assal… egyből felpörgött a ventillátor. Rádugtam az alap perifériákat, bejött megint a húsz másodperces pörgés utáni nagy halál. Innentől semmire sem ragált a gép. Jó egy órán keresztül hagytam pihenni… majd megint bekapcsoltam. Megint 20 másodperc pörgés, majd lefulladás, egy óra pihenés.
Jelenleg itt állunk. Abszolút tanácstalan vagyok. Az alaplapon a zöld led mindegyik tápnál világít – igen, még a füstszagú, égett tápegység esetében is. Kértem kölcsön másik processzort, másik alaplapot – próbálom behatárolni, mi okozhatja ezt a viselkedést. (Jelenleg egy alaplapi feszültségszabályozó a gyanús, még az is lehet, hogy az első tápot is az égette le.)
De nem ez a fő tragédia. Ez valamikor majd csak megoldódik. Az idő… az szorít. A tabletpc-n nagyobb lélegzetű dolgokba nem merek belevágni. Jelenleg nem túl stabil, újratelepíteni meg az USB chip miatt nem tudom. Netezni, leveleket/feedeket olvasni tökéletes, de képfeldolgozásra, nagyméretű doksik írására nem merem használni. Arról nem is beszélve, hogy az 1024*768-as képfelbontás miatt képtelen vagyok használni egy portálmotort, ahol éppen most kellene ezerrel pörögnöm.
Mindemellett a nappali megint durva képet mutat, mintha két számítógép sétált volna kézenfogva egy aknamezőre.
Tudom, tudom, Piersig szerint örülnünk kellene az ilyen mersz-völgyeknek, hiszen ilyenkor tágul a tudatunk, ilyenkor lépünk át addig nem is érzékelt korlátokat… de akkor is… rohadjon meg az egész. Lassan kezden unni azt a másfél évet, amióta úgy gondoltam, fel kellene turbózni az otthoni gépemet.
Igen, jól sejted, ma megint megnéztem/meghallgattam az Omega DVD-t. Pontosabban most is nézem, ahogy ezeket a billentyűket nyomkodom. (Hogy honnan kellene sejtened? Pölö a címből. Nem, ne guglizz: ez egy very-low-end 4 wattos NDK lemezjátszó volt, a 70-es évek vége felé. Ezen hallgattam az első lemezeimet, melyek között természetesen az Omega jelentősen felül volt prezentálva.)
Ja, hogy itt sírok, miszerint semmire sincs időm… közben meg DVD-t nézek. Pedig mindkettő igaz. Ismerősök szoktak piszkálni, hogyan is van ez: állandóan azt hajtogatom, nincs semmire sem időm… közben meg kilométeres blogbejegyzéseket írok. Így van… nekem az írás szórakozás, ráadásul gyorsan is megy: aztán mindegyik napban vannak lopott pillanatok, amikor meg lehet fogalmazni egy mondatot, rögzíteni lehet egy képet… aztán este már csak be kell gépelni.
Most gondold el, mennyire fullon lehetek, ha két napja már erre sincs időm.
Ráadásul a DVD nézegetése nem is csak pusztán szórakozás. (Ah, most éppen Drezdára nosztalgiázok. Már megint. Sorry.) Az itthoni számítógépem több mint egy hete bedobta a törölközőt. Őrült gonosz blogbejegyzés lesz belőle, ha kiderítjük, mitől romlott el. Egyelőre Janival ketten tanácstalanul vakarjuk a fejünket.
De azért nem maradtam nyomogatnivaló nélkül: pár nappal ezelőtt vettem egy médiacentert (+ 1TB vinyó + tévétuner). Háát… tipikusan olyan az élmény, amelyről nem szeretnék most, a pillanat hevében írni. Le kell higgadnom, meg lehet, hogy kiskorúak is olvassák a blogot. Mindenesetre ma este boldog vagyok, sikerült összelőnöm a NAS-sal és megoldottam a gyors felmásolást is, szóval alakulgat… de nem egyszerű.
Erről is lesz majd hosszabb blogbejegyzés. Meg a NAS-ról is igértem. Hjaj… a kert is alakul. Egyszerűen úgy száguldanak velem a napok, hogy a jobbnál jobb témák csak gyűlnek, de írni csak annyit tudok, hogyan viszonyul egymáshoz az agy, a kávé meg a klotyi. (Jut eszembe megoldódott végre a jó régi szagember-probléma is. Vége az egy évnyi csatornaájernek.)
Szóval, sűrű lett az élet és száguld. Igyekszem kapaszkodni… de egyre inkább úgy tűnik, képtelen vagyok valós időben rögzíteni az eseményeket.
Az egész család rászokott a kávéra.
Azt hiszem, el kell mennem kirángatnom a falból néhány bankautomatát.
Recent Comments