Igen, jól sejted, ma megint megnéztem/meghallgattam az Omega DVD-t. Pontosabban most is nézem, ahogy ezeket a billentyűket nyomkodom. (Hogy honnan kellene sejtened? Pölö a címből. Nem, ne guglizz: ez egy very-low-end 4 wattos NDK lemezjátszó volt, a 70-es évek vége felé. Ezen hallgattam az első lemezeimet, melyek között természetesen az Omega jelentősen felül volt prezentálva.)
Ja, hogy itt sírok, miszerint semmire sincs időm… közben meg DVD-t nézek. Pedig mindkettő igaz. Ismerősök szoktak piszkálni, hogyan is van ez: állandóan azt hajtogatom, nincs semmire sem időm… közben meg kilométeres blogbejegyzéseket írok. Így van… nekem az írás szórakozás, ráadásul gyorsan is megy: aztán mindegyik napban vannak lopott pillanatok, amikor meg lehet fogalmazni egy mondatot, rögzíteni lehet egy képet… aztán este már csak be kell gépelni.
Most gondold el, mennyire fullon lehetek, ha két napja már erre sincs időm.
Ráadásul a DVD nézegetése nem is csak pusztán szórakozás. (Ah, most éppen Drezdára nosztalgiázok. Már megint. Sorry.) Az itthoni számítógépem több mint egy hete bedobta a törölközőt. Őrült gonosz blogbejegyzés lesz belőle, ha kiderítjük, mitől romlott el. Egyelőre Janival ketten tanácstalanul vakarjuk a fejünket.
De azért nem maradtam nyomogatnivaló nélkül: pár nappal ezelőtt vettem egy médiacentert (+ 1TB vinyó + tévétuner). Háát… tipikusan olyan az élmény, amelyről nem szeretnék most, a pillanat hevében írni. Le kell higgadnom, meg lehet, hogy kiskorúak is olvassák a blogot. Mindenesetre ma este boldog vagyok, sikerült összelőnöm a NAS-sal és megoldottam a gyors felmásolást is, szóval alakulgat… de nem egyszerű.
Erről is lesz majd hosszabb blogbejegyzés. Meg a NAS-ról is igértem. Hjaj… a kert is alakul. Egyszerűen úgy száguldanak velem a napok, hogy a jobbnál jobb témák csak gyűlnek, de írni csak annyit tudok, hogyan viszonyul egymáshoz az agy, a kávé meg a klotyi. (Jut eszembe megoldódott végre a jó régi szagember-probléma is. Vége az egy évnyi csatornaájernek.)
Szóval, sűrű lett az élet és száguld. Igyekszem kapaszkodni… de egyre inkább úgy tűnik, képtelen vagyok valós időben rögzíteni az eseményeket.
2008. October 10. Friday at 09:58
mi volt szag forrása?
2008. October 10. Friday at 10:26
Nyilván a fekália. :-)
Nem a forrással volt a baj, hanem a trehány munkával, meg a vacak csészével. Innentől bárkit csak lebeszélni tudok a Vidima vécécsészékről… göröngyös az aljuk, kifejezetten nehéz teljesen tömítve lerakni. (Egyik nagy ügyfelünknél is ez van, ott is büdösek a klotyik.)
Persze az előző “mester” meg se próbálta. Se a bekötés nem volt zárt, se a csésze széle nem volt jól tömítve. Amikor felszedtük, ott állt alatta a szmörtyi.
2008. October 10. Friday at 12:50
Csak hogy az NDK elvtársak meg ne sértődjenek…:I-vel és kötőjellel… Ziphona-Combo…
Felirat
Cucc
Azért a low endből a very-t el lehet hagyni ;-): már félautomata volt (a jobb alsó csúszkával lehetett leengedni a hangszedőt, ami a lemez végén automatikusan felemlekedett és visszaállt a szélső helyére…). A piros (asszem…) Tesla lemezjátszó gagyibb volt…
És ez még működik, csak le kellett szednem a szekrény tetejéről…
2008. October 10. Friday at 13:04
Jogos. Ott hibáztam, hogy nem emlékeztem pontosan és az ‘y’-os verzióra kerestem rá. És volt úgy is találat.
Viszont nekünk régebbi változat volt, nem volt ilyen műfa dekoráció: csak egy fekete műanyag tömb.
ami a lemez végén automatikusan felemlekedett és visszaállt a szélső helyére…)
Baromi lassan és baromi idegesítő kattogással. Hogy utáltuk…
2008. October 10. Friday at 22:52
Nekem egy fokkal komolyabb volt :) Ziphona- Türkis :)
Nagyon várom a médiacenter leírásodat!
2008. October 12. Sunday at 18:33
a mediacenter leirasra en is nagyon kivancsi leszek, utananeztem ennek a dviconak, es mar-mar hatarozottan erdekes…
2008. October 13. Monday at 13:46
Azért egyelőre várjál vele. Nekem eddig felemásak a tapasztalataim vele. Mint minden célhardver, vannak kellemetlen megkötései, nem olyan szabadon konfigurálható, mint mondjuk egy pc.