Huh, de kellett már egy ilyen nap. Délelőtt bringáztam egy nagyot, délután csillárokat aggattam a lakásban, késő délután pedig kellemesen elfáradva vakarom a… szóval vakarom. Ránéztem a feed olvasómra és undorral jelöltem olvasottá az összes politikai cikket. Tudom, hogy a vesztünkbe rohanunk, de akkor sem hagyom ezt a napot elrontani.
Azt mondták, hogy ma egy órával kevesebbet alszunk. Én kibabráltam az idővel, korán feküdtem le és csak azért is aludtam tíz órát, úgy, hogy kora reggel már el is húztam a bringával. Nemrég nézegettem a térképet és fedeztem fel, hogy van még ismeretlen terep a környéken: Pestimre – Soroksár között például még sohasem csavarogtam, pedig akad ott is látnivaló: halastó, Corvinus tangazdaság… meg Soroksár.
Jöjjenek a képek.
Onnan lehetett tudni, hogy közeledünk a halastóhoz, hogy megszaporodtak a csatornák.
Ekkora horgászt fogtam. Igaz, csak sövény mögé bújva tudtam elkapni. Jobboldalt pedig horgásztanya, aranyesőbokorból fotózva.
Imhol egy újabb csatorna. És a tó is megmutatta legszebb arcát.
Ez a kedvenc képem, ezt megmutatom nagyban is.
Kifejezetten utálok horgászni, de elnézve ezeket a tóparti házikókat, kedvem lenne itt tölteni néhány éjszakát, tűz mellett üldögélve. Egy üveg borral.
Tudom, tudom, sokan vannak, akiknek ez teljesen normális. Én akkor is nagyot vigyorogtam a Zöldségtermesztési Tanszék kifejezésen. Jobboldalt pedig Soroksár központja látható, ahol nagy közönség gyűlt össze. Vajon miért?
Hát kérem, ez egy olasz hegyivadász katonazenekar. Mint írtam, nekem ők azok, akiket a következő háborúban keresnem kell; ők az én kijelölt ellenségeim. Jól meg is néztem őket. Trombitálni, azt tudnak. Aztán jött a konferanszié hölgy és közölte, hogy sajnos kevés itt a hely, a zenekar nem tudja bemutatni igazi tudását; azt, hogy őket arra képezték ki, hogy _futva_ is ugyanolyan jól zenéljenek.
Most már tudom, miért veszítettük el a fegyverkezési versenyt.
2008. March 31. Monday at 12:28
Mit lehet egy csilláron vakarni?