Day: March 8, 2008

Megtaláltam!

Istenbizony. Itt van a kertemben a Világ Alapja.
De haladjunk sorban.

Nagyon vártam már ezt a napot. Különösen tegnap este, amikor még este tízkor is ügyfélnél szoptam PKI-t reszeltem, utána meg hajnali kettőig preziket gyártottam.
De ma a kert volt a főszereplő. A kert ugyanis nem olyan, hogy az ember akkor foglalkozik vele, amikor ideje van. Ebben az esetben minket már elöntene a gaz. Nem, amikor eljön a kerti munka ideje, akkor kerti munka van. Pont.
Egyébként rám is fért. Nem mondom, nem mindig volt az a vágyaim netovábbja, legédesebb pihenéseim egyike, hogy seggig deréktájig sárosan a földet túrjam – de az utóbbi hetek után mindenképpen pokoli jól esett.
Egy ideig az eső is… de mivel a munkát már a múlt hétvégén is elhalasztottam a vihar miatt, így most meggyőztem magam, hogy nem vagyok cukorból. Ettől az eső megsértődött és elállt.
Ideális kerti idő lett. Néha még a nap is kisütött. Hideg csak az első gödör kiásásáig volt, de azt meg leküzdöttem egy háromcentessel.

Intermezzo, 17:51: Körbejártam a lakást. Mindenki alszik. Még a macskák is. Szerintem én is aludnék, ha emlékeznék rá, hogyan kell.

És akkor a képek.

Nagyítás Nagyítás

A szokásos kezdés. Baloldalt két páciens: egy torzsás ecetfa és egy trombitafolyondár. Jobb oldalon pedig az adekvát virágföld és tehénszar.

Nagyítás Nagyítás

Naná, hogy a macska is kimerészkedett megnézni, mit dolgozok. Nézni… azt nagyon tudnak.

Nagyítás Nagyítás

Az első lépés volt ezt a törpeborbolyát átültetni valahová máshová. Baloldalt látható az eredeti helyen, jobbra pedig már az újon. A sarokra ugyanis jön egy bambusz. Sociéknál elkövette azt a hibát, hogy ki akarta szorítani az embereket a kertből – így most egy nagyobb darabot megkapok belőle.

Nagyítás Nagyítás

És igen, itt van. A Világ Alapja.
Olyan 40 centi mélyen beleakadtam egy akkora betontömbbe, hogy nem találtam nemhogy az alját, de a szélét sem. Régebben ilyenkor már nyúltam volna a csákányért – de itt még nincs. Nem gondoltam volna, hogy valaha is kell. Végül azt csináltam, mint a viccben a hülye rendőr: arrébbraktam a gödröt. Ott meg a másik oldalon ütköztem egy óriási betontömbbe: ennek meglett ugyan a széle, de a vastagsága nem; pedig jó húsz centit leástam mellette. Végül kiástam ugyan a 60 centis mélységet, de a gödör mindkét oldalán betontömb van, az alján pedig sóder. Remélem, a bambusz beceneve Rambó.

Nagyítás Nagyítás

Az aranyeső már érzi a tavaszt. A japánbirs meg hallgat rá.

Nagyítás Nagyítás

Nyílj ki bimbó, rózsabimbó,
Nyílj ki bimbó, rózsaág.

Persze, hogy a köszméte sem akar kimaradni.