Ma reggel, váratlanul korán, megérkeztek a drágaságaim. Fura belegondolni, de a dalmát borokkal együtt most annyi érték van a hűtőben, mint a hűtő maga.
Az élet szép.
Month: July 2007
És mi történt ma a házikóval?
Köszönöm a kérdést, megint haladtam. Fénykép ennek ellenére ma nincs, mert nem történt látványos változás.
Először a szokásos délelőtti bontás. Második napon a tető negyedét kellett újraraknom, mert a tetőlécek felhúzták a gerendát. Ma meg elmentem megnézni egy összerakott példányt ebből a sorozatból – és elkeseredve láttam, mennyire naív voltam a kátránypapírral.
Bontás, újralécezés. Persze a papír felszakadt, így lehetett foltoznom is. Mondtam már, hogy kifejezetten imádok perzselő forróságban háztetőn, kátrányban fetrengeni? Még jó, hogy toll nem volt a környéken.
De meglett ez is. Az ajtótokokkal is volt egy kis játék, méretreszabott lécekkel kellett befeszítenem – csak éppen azok nem voltak a csomagban. Zatik.
Végül magam sem tudom, honnan, de merítettem annyi erőt, hogy még a maximális tervet is sikerült túlteljesítenem: nem csak kívülről impregnáltam a faszerkezetet, hanem belülről is. Holnap festek, illetve lakkozok – és csütörtök délelőttre teljesen készen leszek a viskóval. Estére igérték a zivatarokat.
A nagy RSS írás
Eddig sose csináltam ilyet, és a továbbiakban sem lesz szokásommá. Viszont most összedobtam egy írást – és fogalmam sincs, melyik blogon lenne igazából a helye. (Itt a másik.) Végül átvágtam a csomót és felteszem mindkét oldalra. Elnézést, akit zavar a duplikáció.
…::…::::::::::::……….:::::::::::…::.:.:..:..:.:::…::…:::….::::::……
Kicsit távolról kezdem. Ha valakit untat az általános szöveg, addig nyugodtan vonuljon félre és olvasgassa a négyjegyű függvénytáblát.
Tehat RSS. Imádom. A legnagyobb találmány a szeletelt kenyér feltalálása óta. A betüszónak van ugyan feloldása – több is – de véleményem szerint a legelterjedtebb (Really Simple Syndication) is éppencsak fedi a lényeget. De induljunk ki ebből. Igazán Egyszerű Felíratkozás. Háát… a felíratkozás stimmel. De annak, aki nem tudja miről van szó, annak nem kicsit körülményes, mire berendezkedik és valóban egyszerűvé válik számára a tényleges felíratkozás. (Tapasztalataim szerint ez a kör lefedi a magyar netezők többségét. Jól képzett kollégák, akiknek maximálisan otthon kellene lenniük a neten, pl még mindig idegenkednek tőle.)
Mint sejthető, tulajdonképpen az információhoz jutás teljesen új módszeréről van szó.
A hagyományos felhasználó, ha kíváncsi valamire, akkor elmegy a megfelelő weblapra. Ha nem ismer ilyet, akkor bátran használja a Guglit MSN live search-öt, majd esetleg felíratkozik egy hírlevélre.
Nem rossz, de van rajta mit optimalizálni. Eleve a weblapok ma már ritkán statikusak. De félnaponként elmenni egy weblapra, be-benézni négy-öt aloldalra, hogy változott-e valami… macerás. Milyen jó lenne, ha a weblap értesítene minden változásról! És milyen jó lenne a webmesternek, ha mindez automatikusan történne! Nos, ez az RSS – vagy más néven feed. A kíváncsi ember felíratkozik az oldal feed-jére és a feed olvasó programja rendszeresen ránéz az RSS csatornára, majd leszedi a frissítést.
Nos, elhangzott az a szo, amely az egész technológia rákfenéjét jelenti: RSS olvasó program. Igen, külön program kell hozzá. Pontosabban, már nem. Azaz…
Jobb, ha tisztázzuk a lehetőségeinket.
- Önálló kliens: ez volt a hőskorszak. Sharpreader, RSS Bandit, RssReader, FeedDemon, Omea… hogy csak azokról beszéljek, melyeket hosszabb-rövidebb ideig én is nyúztam.
- Webes feed aggregator: ez a kategória sem mai gyerek: Bloglines, Newsgator, Netwibes, Google reader…
- Beépített: Itt ugye minden azon múlik, mibe építik bele. Hűtőgépbe, kvarcórába még nem próbálták meg, legalábbis tudtommal nem. De webes programokba már igen: az újabb böngészők valamilyen formában tartalmaznak rss olvasót is, sőt a Firefox-hoz a beépített mellett felrakhatunk egy egész jó RSS kiterjesztést (Sage) is. Meg még vagy tizet. Másfelől, a levelezőkliensbe épített RSS olvasó sem hülyeség: ekkor az a koncepció, hogy az egyes frissítmények email formában érkeznek meg. Az Outlook2007 már beépítve tartalmaz RSS klienst, a korábbi Outlook verziókhoz az RSS Popper illeszthető.
Most, hogy végigmentünk a lehetőségeinken, látható, hogy ebből az írásból bizony egyértelmű frankókimondás nem lesz. Széles a paletta, sokféleképpen érhetjük el a feed-jeinket; nem mindegy, milyen platformról jövünk, nem mindegy, milyenek a szokásaink, mik a prioritásaink.
Jó hír, hogy ez a sűrű sötét katyvasz valamennyire azért átjárható: ha belemelegedtünk és összegyűjtöttük magunknak az első 10-100 csatornát, majd klienst szeretnénk váltani, az egész hóbelevancot ki tudjuk rakni .opml fájlba: ezt minden olvasó ismeri. (Így lehet megoldani azt is, hogy pl. otthoni gépünkön RSS olvasó programot használjunk, munkahelyünkön levelezőbe ágyazottat, nyaraláskor/esküvőnkön meg webes felületűt – úgy, hogy mindenütt ugyanaz legyen a csatornaválaszték. Ügyes dolog ez az opml – de egy dologra nem képes. Nem tudja átvinni az egyes feed-ekhez tartozó írások olvasottságának értékeit. Azaz ha hétvégén elolvastam 212 bejegyzést, attól még ezek a hétfő reggeli értekezleten sunyiban előszedett mobiltelefonon bizony olvasatlan bejegyzéseknek fognak tűnni.
Igazából erről a témáról rengeteget lehetne írni, tekintve, hogy nagyon sok megoldás létezik különböző kliensek összehangolására: például a Feedburner RSS olvasó fejlesztői szövetkeztek a Newsgator webes RSS olvasóval, így ténylegesen megoldható a szinkronizáció több gép között is, nem beszélve arról, hogy távoli internet kávézóban is megfelelő olvasottsági értékkel jönnek fel a csatornáink. És akkor ott van még a Google műhely, ahol folyamatosan reszelnek mindent, többek között a Google Readert próbálják belekalapálni a Gmail-be…
Szóval tényleg sokmindent lehetne írni, de én önző módon azzal a megoldással fogok foglalkozni, amely – számomra is meglepő módon – kezd elfogadható kompromisszumnak tűnni számomra.
Persze ehhez tudni kell, mik is a prioritásaim:
- Hibázás nélkül működjön. (Ciki, mi, hogy ezt így ki kell emelni.)
- Tudjak keresni régi írásokban, tudjak archiválni, méghozzá viszonylag egyszerűen.
- Legyen lehetőségem aggregált olvasásra – azaz pl. el tudjam olvasni egy oldalon, hogy egy kategórián belül milyen írások jelentek meg a legutóbbi olvasás óta.
- Ha egy írást utólag módosítanak, akkor a változás is megérkezzen hozzám, méghozzá úgy, hogy tudjak is róla.
- Ne legyen túl fájdalmas a többgépes használat.
- Legyen meg benne az offline olvasgatás lehetősége. Külön bónusz, ha az offline cuccot valahogy PDÁ-ra is tudom csalogatni.
- Részletesen konfigurálható legyen. Meglehetősen kifinomult olvasási szokásaim vannak, szeretném, ha az olvasó idomulna ezekhez.
- Végül ne kelljen hozzá atomerőmű, fusson el egy P4-es gépen, akár úgy is, hogy állandóan a háttérben van.
- Kategóriákba szervezhessem a csatornáimat, ha kell, több szinten is. Ne legyen bonyolult az átszervezés.
Nos, nem mondhatom, hogy nem vagyok igényes.
A fenti követelményeken a webes olvasók sajnálatos módon hamar elvéreznek. Egyedül az 5. pontot hozzák maximálisan és a 8. pontot is úgy-ahogy. A többiben… tragédia. Ettől függetlenül használom azért őket, de csak vész-vésztartaléknak: a Newsgator segítségével készül ez a csodaoldal a blogon (csak éppen lusta vagyok aktualizálni), a Netvibes-on meg a legfontosabb blogokat gyűjtöttem össze, arra az esetre, ha éppen távol vagyok mindegyik gépemtől.
De nem ez a kedvenc kategóriám. Évekig nem lehetett eltántorítani az RSS kliensektől. Ha visszaolvasol, láthatod is, hogy mindezeket a feltételeket egyedül az RSS kliensek tudják kielégíteni.
Elég szomorú, hogy nincs közöttük egy sem, amelyik mindegyik pontban legalább egy négyest kaphatna. Ellenben a legtöbbnél vannak olyan pontok, amelyekben simán megbukott a kliens.
Nem akarok itt végigmenni azon, hogy konkrétan melyik termék konkrétan hol bukik meg… a legutóbbi, az Omea, többször szétfagyasztotta a gépeimet, ha a háttérben hagytam, akkor piszkosul zabálta az erőforrásokat, egy idő után pedig elfelejtett frissíteni.
Mivel az Outlook minden gépemen, minden körülmények között fut, elkeseredésemben beröffentettem a beleintegrált RSS olvasót.
Lássuk mit tudsz, Dönci.
Hát, elsőre nem sokat. Konfigurálási lehetőség szinte semmi, a layer megjelenítés tragédia, az email alapú leszedés következtében az írások módosítás utáni újrafrissítése értelemszerűen nem működik… szóval nem voltam oda érte. De egyszer ráértem, belemásztam mélyebben.
És észrevettem, hogy nem is reménytelen a helyzet: a kicsike egész jól hajlítgatható, csak egy kicsit eldugták a beállítási lehetőségeket.
Vessük bele magunkat. Új feed felvétele nem nagy ügy, jobbklatty az RSS feed folderen, és már ott is van az Add New feed – illetve az Import opml.
Javaslom, a menüpontok jelenléte ne csábítson senkit könnyelmű mozdulatokra. Először próbáljunk meg csak úgy felvenni egy feed-et.
Megtörtént? Oké, mehetünk tovább.
Próbáljuk meg beállítani a feed paramétereit, hiszen ez a legfontosabb teendő ilyenkor: hová kerüljenek az írások, milyen sűrűn frissüljenek… meg ilyenek. Jobbklatty. A fenébe… elromlott az egér. Akárhogy kattintgatok, csak a szokásos foldermenü jön fel.
Nos, a megoldás el van rejtve, egész pontosan a Tools/Account settings/rss feeds alá.
Nem magyaráznám szénné az ábrát, elég érthető. Nézzük meg, mi van a Change gomb mögött.
Itt azért vannak finomságok. És sajnos hiányosságok is.
Jó, hogy át lehet írni a feed nevét. (Ne röhögj, nem mindegyik kliens engedi. Bár a legviccesebb ilyen téren az Omea, amelyik minden frissítésnél kegyetlenül visszaírja az eredetit, bármire is írtad át.)
Nyilván lehet változtatni, hogy melyik folderbe érkezzenek az üzenetek. Mivel a cégnél erős postafiókméret-korlátozás van, így én az egész RSS katyvasznak csináltam egy külön pst-t. Igaz, így OWÁ-n keresztül nem látom, de ha távol vagyok, úgysem érdekel mind a 120 feed, a fontosabbak meg kint vannak a Netvibes-on.
Az első seggreülés a Downloads szekció láttán történt. Az még csak hagyján, hogy beállítható, hogy az írásokhoz csatolt anyagok is letöltődjenek. De a következő… azt mondja, hogy akkor is leszedi html formában a cikket, ha egyébként csak egy ízelítőt rakott ki a köcsög webfejlesztő a feedbe. Az utóbbi időkben én sorra hajigáltam ki azokat a csatornákat, ahol nem az egész írás került bele a feed-be… innentől vissza lehet venni őket, ugyanis lehet offline módon is olvasni a teljes írásokat.
Legalul pedig elfogadhatjuk, hogy a feed frissítése a webmester elképzelése szerint történjen-e.
Itt álljunk meg. Mi van, ha mégsem fogadjuk el és szeretnénk mi magunk állítgatni ezt a paramétert?
Nos, semmi probléma, Tools/Options/Mail Setup/SendReceive/All accounts/Edit – Itt látjuk baloldalt az RSS ikont is. Azaz az RSS csatornák frissítése ugyanolyan időközönként történik, mint a leveleink letöltése.
Persze, nem biztos, hogy ez jó is nekünk.
Akkor menjünk egy kicsit visszább, csináljunk egy külön Send/Receive group-ot az RSS feed-eknek. (Nyilván ekkor ki kell kapcsolni a levelezési csoportban a jelenlétüket.)
Ez már nem rossz, de mi van akkor, ha valaki feed-enként akar különböző frissítési időt beállítani? Nos, akkor le kell ülni azzal a – feltehetően erősen zöldfülű – valakivel és elmagyarázni neki, hogy ez hülyeség. Az ember egy idő után úgyis kategorizál és a kategóriákhoz rendel gyakoriságokat. Nálam ez úgy néz ki, hogy csináltam egy félórás frissítésű kategóriát és egy nyolcórásat.
A csatornák besorolása úgy történik, hogy mindkét csoportba felveszem az RSS letöltést – és azon belül kapcsolgatom ki/be a feed-eket.
Említettem, hogy van hiányosság is. Nos, nem is kicsi: nem lehet módosítani a feed URL-jét. Ha valahol változtat a webmester, újra fel kell venni a csatornát, majd folder szinten összemásolni a kettőt. (Próbáltam megkeresni, hogy hol tárolja ezeket a cuccokat a program, meg is találtam – de hiába írtam át direktben, valami mechanizmus visszaírta.)
Erről jut eszembe, a másolgatással óvatosan. Ha össze akarunk olvasztani csatornákat, akkor azt hiába játsszuk le folder szinten, az új írások továbbra is a régi folderbe fognak érkezni. Egész addig ez is lesz a helyzet, amíg a feed tulajdonságlapján nem írjuk át az útvonalat.
Hogy miért is kellene összeolvasztani csatornákat? Például hedonista gyönyörök okozása kedvéért.
Nézzük, hol is állunk jelenleg. Van egy csomó csatornánk, mindegyik külön folderben. Egy idő után nyilván kategorizálunk, alfolder kerül alfolderbe, az entrópia csökken. Csakhogy elesünk attól a remek kényelmi szolgáltatástól – melyet az RSS olvasók általában tudnak -, hogy egy kategóriára kattintva feltűnik az összes alátartozó csatornából az összes olvasatlan írás.
Ez bizony baj. Enélkül nem ér egy korhadt hajítófát az egész.
Szerencsére van megoldás – de ehhez meg kell változtatni a szemléletünket.
Felejtsük el azt, hogy egy feed – egy folder. Gyártsuk le a kategóriákat és hajigáljuk bele az összes odatartozó feed-et. Utána pedig a jobboldali panelben vegyük fel az oszlopok közé a blog nevét. Így már tényleg látjuk kategóriánként az olvasatlan írásokat. Ha akarjuk, dátum szerint rendezzük a bejegyzéseket, ha akarjuk blog szerint. (Megjegyzés: egyébként is javasolt az oszlopok között takarítani, az alapértelmezéshez képest eléggé eltérő a normális igény ebben az esetben.)
Alakulunk.
Volt egy másik kényelmi dolog az RSS olvasókban: be lehetett pl. állítani, hogy az olvasott írásokat ne mutassa. Beállítani itt is be lehet, egész konkrétan ráállunk a piszkálni szándékozott folderre, a View/Current view/Customize current view/Filter/More choices alatt ott is vigyorog, hogy ‘only items that are: unread’.
Azért ésszel. Nekem be volt állítva, hogy a Reading Pane alatt 3 másodperc után jelölje olvasottá a levelet. A fenti filter beállítása után úgy fogyott le pár másodperc alatt egy 300 olvasatlan bejegyzést tartalmazó folder nullára, hogy pislogni is alig volt időm. Ugye az egyik automatizmus olvasottá jelölte a leveleket, a filter meg csak az olvasatlanokat mutatta – és amikor olvasottá vált egy bejegyzés, a kurzor automatikusan a következőre ugrott.
Célszerű ekkor úgy beállítani a panel megjelenítését, hogy csak akkor legyen olvasott egy írás, ha elkattintunk róla.
Miután sokadjára szívtuk meg, hogy nem olvastunk végig egy írást, elkattintottunk – és amikor visszamentünk, már nem találtuk meg… el lehet gondolkodni a további finomításon. Különösen azért, mert van egy másik igény is: szeretném, ha a kiemelten fontos írások állandóan láthatóak lennének, függetlenül attól, hogy olvastam-e vagy sem.
A megoldás a kategorizálás környékén lesz. Hozzunk létre egy új kategóriát, mondjuk ‘Important articles’ néven – majd keressük meg, hol lehet összerakni a megfelelő szűrőfeltételt.
Menjünk vissza az előbbi filter panelhez. Gond egy szál se, a legfelső sorban ott van a kategória szerinti szűrés is, rögtön az ‘olvasatlan’ beállítás felett.
Kattanjunk rá… majd csodálkozzunk. Nem fogunk látni egy bejegyzést sem. A magyarázatot meg fogjuk találni, ha visszamegyünk a szűrő beállításaihoz és kiválasztjuk az SQL fület: ott virít, hogy itt bizony AND kapcsolat van a két feltétel között. A korrigálás egyszerű és gyors: bekattintjuk, hogy közvetlenül szerkesztjük a kritériumot és átírjuk az AND szócskát OR-ra.
Huh… nem mondanám, hogy egyszerű… de folderenként egyszer kell megcsinálni.
Vagy sem. Ha ugyanis elfelejtettünk egy írást bekategorizálni, később mégis szükségünk lenne rá, akkor nincs más, ki kell kapcsolni a szűrőt. Utána viszont újra le kell gyártani. De egy idő után nem gond, én már 5 másodpercen belül képes vagyok beállítani. (Igen, sajnos a szűrő hatással van a keresésekre is.)
No, beszéljünk még egy kicsit elvi dolgokról. Egyik ilyen, hogy mivel az aktuális levél email formában érkezik, így logikus, hogy ha neadjisten a szerző utólag módosít valamit, azt már nem látjuk.
Így lenne logikus. De nem az. Ugyanis itt nem egy email alapú RSS aggregátorról van szó, hanem egy RSS aggregátorról, mely email formában jeleníti meg az írásokat. Mi következik ebből? Az, hogy beállíthatjuk, hogy a módosított bejegyzéseket újként kezelje és ismét mutassa meg.
Végül egy nagy szívfájdalom: a beépített html megjelenítő nem tud megbírkózni a rétegekkel. Böngészőből teljesen jól tördeli az oldalt az IE7, de a Reading Pane megbukik rajta.
Hogy érthetőbb legyen:
A bal oldali a böngésző, a jobb oldali az Outlook. És ez különösen akkor kínos, ha sok ábra lett kiúsztatva jobb szélre.
Nos, ennyi. Immár két hónapja használom ezt a felállást, vannak itt is kényelmetlenségek, mert tökéletes RSS olvasó, az nincs – de eddig jól elvagyunk. Viszonylag kevés feed-et frissítek félóránként, a nagy többség nyolcóránként frissül, illetve programinduláskor. Ilyenkor belassul egy kicsit az Outlook, de a Desktop Search miatt egyébként is lassan indul – szvsz nem zavar.
Must read and understand
Napok óta itt motoszkál az agyamban ez a bogár… melyet Lepi tett bele a fülembe ennél az írásnál.
Mázli esetén pedig ezek között akad egy-két alapmű, amit érdemes volt elolvasni, és valóban eligazít.
Egy-két??
Aztán gondoltam, összeszedem azokat a könyveket, melyek a megfelelő időben megfelelő erővel – nagyon – rúgtak seggbe.
Kezdjük a gyerekkorral.
- Uszpenszkij: Krokodil Klub
Oké. Sejtem, hogy most kinyílt néhány bicska a zsebekben. De akkor is… ez volt életem első könyve. Hét éves voltam – és maximálisan értékeltem az első könyvet. Abszolút belehelyezkedtem a cselekménybe. Napokig álmodtam róla. Utána többször is újraolvastam. Ideális első köny volt egy magábafordulásra hajlamos gyerek számára – megszerettette velem az olvasást. - Cooper: A Nagy Indiánkönyv
A mi korosztályunkra még az indián romantika volt hatással. Amikor csépeltük egymást a játszótéren, akkor az egyik csapat mindig kovboj volt, a másik meg apacs vagy mohikán. A két nagy indiánoskönyv közül én Cooper ötkötetes regényfolyamát tudtam előbb megszerezni. Nem túlzok: nagyanyám házában lefeküdtem a földre a cserépkályha elé – és reggeltől estig kiolvastam mind az öt kötetet. Voltam talán kilenc éves. - Ráth Végh István összes
Gyerekkorban alapmű. Már jócskán felnőttként egy buliban rendesen összevesztem egy bölcsésszel, aki mindennek lehordta ezeket a könyveket. Szerintem pedig mind a hét könyv tökéletes egy gyerek számára: érdekes, olvasmányos… és észrevétlenül bevezeti azt a kis hátulgombolóst a történelembe. Amellett, hogy tisztázza a fejében a történelmi időszakokat, az eseményeket, párhuzamba téve Európa fontosabb eseményeit, olyan sztorikkal is bőven ellátja, melyektől egyszerűen nem tudja letenni a könyvet. Nálam ezek a könyvek jelentették olvasásban a kenyeret: mindig képes voltam olvasni a hét vastag kötet közül valamelyiket. És mindig olvastam is. (Akkoriban vettem fel azt a szokást, hogy párhuzamosan 4-5 könyvet olvastam egyszerre.) - Komjáthy István: Mondák Könyve
Egy kötetbe összegyűjtve az összes magyar monda. Szépmezők Szárnya… mond ez a név valakinek valamit?
Aztán nézzük most már a felnőttebb válogatást:
- Boris Vian: Tajtékos Napok
Ezt a kötetet miattam nem lehetett évekig megszerezni Veszprémben. Új kiadás nem volt, az antikváriumban pedig egyébként is napi vendég voltam – és amint felbukkant egy példány, egyből megvettem, majd odaajándékoztam annak az illetőnek, akivel éppen olyan viszonyban voltam, hogy érdemes volt odaadni neki. - Clifford Simak: A város
Volt egy olyan időszak az életemben, amikor baromira belezúgtam a sci-fibe. Feltételezem, ez a belezúgás ténylegesen életkorfüggő – mindenesetre, ha így van, akkor én pont beletrafáltam. A rengeteg eredeti ötlet szabályszerűen úgy kitágította a gondolkodásomat, mintha rendszeresen belőttem volna magamat. Tulajdonképpen be is lőttem – mindegyik könyv egy-egy injekcióstű volt.
Ja, és a köny: Simak bácsi mindegyik könyve akkorát üt, mint Tyson. Komolyan. Tudtommal négy könyvet írt, itt most a Várost emeltem ki, mint legismertebbet, de a többi sem rossz. - Stanislaw Lem: Kiberiáda; illetve novellák
Trurl és Klapancius… hihetetlen, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy az összes hozzájuk kapcsolódó történetet öszerendezze egy kötetbe. (Habár nemrégen láttam egy Lem összest, abban talán együtt vannak.) - A.C. Clarke: Űrodisszeia sorozat
Igen, szintén a sci-fi vonulat. - Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Tulajdonképpen még mindig sci-fi, de én nem szívesen sorolom ide. Mióta sci-fi az, amikor valaki az élet értelmét keresi és messzire szárnyal a fantáziája? - Kurt Vonnegut: Börleszk
Brutálisan ütött a könyv – még az a régi, Réber által illusztrált kötet. Egy szerencsétlen családi nyaralást mentett meg. Én már abban a korban voltam, amikor elvártam, hogy elismerjék, hogy önálló lény vagyok – a szüleim pedig ezt még nem igazán ismerték ezt fel. Ha vacak kedvem volt, lefeküdtem a szőnyegre és mondatról mondatra élveztem végig a könyvet, elfelejtve mindent, csak idiótán vigyorogva. - Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Ugyanaz, mint az előbb. Ugyanakkorát ütött, ugyanúgy Réber László, ugyanúgy katarzis. - Vladimir Paral: Kisértések A-tól Zettig
Egy borzalmasan megírt remek könyv. Hogy is mondjam.. a témában sokkal több volt, mint amennyit Paral kihozott belőle… de az aktív olvasó ilyesmin nem akad fenn.
Alapvetően egy nagyon fontos erkölcsi megfontolásról szól: mikortól vagyunk kurvák?Egy férfi odamegy egy nőhöz.
– Asszonyom, tízmillió forintért lefeküdne velem?
– Hát… tulajdonképpen igen.
– És tíz forintért?
– Hogy merészeli! Minek néz maga engem!
– Az, hogy maga micsoda, azt már tudjuk. Most már csak az árfolyamon vitatkozunk.Tehát néhány embert megkeresnek és pont azt kínálják nekik, amire vágynak: pénzt, hatalmat, előrelépést, lehetőségeket. Cserébe alig kérnek valamit. Tegyenek a nevük elé egy ‘ag’ szócskát. Meg ilyenek. Semmi, azokért az előnyökért, amiket cserébe kaptak az illetők. Csakhogy azáltal, hogy beáldozták a nevüket, beáldoztak egy darabot magukból is. A többi ajánlat is pont ilyen volt, egyre többet kérve az emberektől, egyre inkább arra kényszerítve őket, hogy feladjanak eredeti magukból mindent – egyre kevesebb értékért, melyeket ők, belecsavarodva a spirálba, egyre többnek tartottak.
Sajnos a könyvbe bekerült a klasszikus ‘vörös farok’, a vége heppiend lett – én gátlástalanul felülírtam ezt a saját verziómban és az összes főhős megérdemelten elbukott. - Heinlein: Angyali üdvözlet
Csak ismételni tudom magam: ez is egy rosszul megírt nagyon jó könyv. Annyi a különbség, hogy itt a történet kerek, de a stílus… borzalmas. Viszont vallás, emberneklevés témában nagyon ott van. - Lawrence Durell: Alexandriai Négyes
Tulajdonképpen semmi izgalmas: Alexandriában történt valami, emberhalál lett a vége. Aztán az érintett négy személy elmondja, hogy mi is történt szerintük. Mindenki meg van győződve arról, hogy a tiszta igazságot mondta. Mindegyik történet teljesen más.
Ennyit az objektív igazságról. - Gerard Durell: Családom és egyéb állatfajták
Letehetetlen. - Gerard Durell: Madarak, vadak, rokonok
Ez meg a folytatása. - Tolkien: A gyűrűk ura
Ezt most kicsit gáz felvenni a nagy könyvek közé… de mentségemre szolgáljon, hogy az én életembe ez a könyv 1981-ben lépett be. FEB táborba mentem Miskolcra. (Egyhetes nyári felvételi előkészítő tanfolyam, középiskola harmadik-negyedik között.) Szüleimtől 120 forintot kaptam az egy hétre. Ez rettenetesen nagy összeg volt, akkoriban a havi zsebpénzem volt 150 forint.
Első nap lementem a menzára ebédelni – és a menza mellett megláttam egy könyvesboltot. Bementem, körbenéztem – és megláttam ezt a háromkötetes könyvet. Pont 120 forintért. Mi az, hogy megszólított? Hívott, ordított. Persze, hogy megvettem, aztán egy hétig nem igazán ettem. de nem is hiányzott. Bőven megérte.
Az, hogy most már a csapból is Frodó folyik, az leginkább elkeserít. De ettől még az élményeimet nem tudják elvenni. - Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Mit mondjak, hatalmas könyv. Bár csak én tudnék ilyen széles látókörrel egybemosni életet, hitet, gondolkodást, mint ahogyan Rushdie-nak sikerült. - Robert Merle: A sziget
Egy könyv arról, hogyan mehet tönkre egy demokrácia, ha az elején nekiállnak hatalomszerzésből feszegetni a határait. Aktuális? Naná. - William Golding: Legyek ura
Kicsit rímel az előzőre: hogyan rendezkednek be felügyelet nélküli gyerekek egy szigeten.
Egyszer olvastam el… többször nem volt hozzá kedvem. - Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Időben megkaptam a figyelmeztetést: ‘Tegyél magad elé egy papírlapot és azon vezesd, hogy ki kicsoda, mert a végén belezavarodsz’. Így is volt, a fonal végigvezetett a könyvön. Kellett. - Salvador Dali: Millet Angélusának tragikus mítosza
Nehéz erről a könyvről nyilatkoznom. Egy őrült zseni elemez ki egy képet. Iszonyúan. Itt érzi meg az ember, hogy egy festőzseni mennyire más síkon gondolkodik. Ránéz egy képre – és az nyomasztja. Majd erőt, energiát nem sajnálva megkeresi, miért is nyomasztja a kép – és olyan dolgokat tud meg magáról és a képről, melyekre csak annyit lehet kívülállóként mondani, hogy ‘a-hem’.
Magának a könyvnek is története van. Én akkoriban éppen útkereső fázisban voltam, az egyetemet otthagytam az egyetemi munkásszálló (Tudósotthon) kedvéért. Itt jöttem össze egy oktatómmal. Nőből állt a szerencsétlen, de csak szellemi viszonyról volt szó. Ő csinálta meg, hogy amikor megtudta, hogy a fenti könyv megjelenik, Veszprém összes könyvesboltját – beleértve az utcai bódékat is – felkereste és elrakatott egy példányt magának. Így sikerült levadásznia a Veszprémbe küldött 1, azaz egy darab példányt. - Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio – Díszgyász – Harlekin milliói
Kicsit szeszélyes voltam, hogy ezt a trilógiát ragadtam ki Hrabal életművéből. Hidd el, legalább ennyire jó a többi könyve is. - Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség
Egy jezsuita atya, aki mellesleg paleontológus is. Megvan? Dinoszaurusz csontok vs. intelligens teremtés. A fazon viszi a lécet, sikerül egy olyan elképzelést kihozni a jelenségekből, melyet én is maximálisan el tudok fogadni. Bármilyen furcsa, de némi morgás után ugyan, de az egyház sem rúgta ki. De nem is szeretik, lásd esperes úr. - Robert Pirsig: A zen és a motorkerékpárápolás művészete
Egy időben azt mondtam, hogy ez a biblia. Ezt kell elolvasnia mindenkinek, aki valami gondolkodási rendszert akar kiépíteni a fejében. Most már nem vagyok ennyire kizárólagos… de ezt a könyvet feltétlenül olvasd el. Többször. - Jung: Lélektani Típusok
Vacak 80 oldalas füzet. Amikor 1987-ben szakmai gyakorlatra mentünk az NDK-ba, a három hét alatt mindenki kiolvasta mindenki más könyvét. Én ellenben nem tudtam kivégezni ezt a vacak kis füzetet, pedig megtettem mindent: a szivarmániám miatt a pincébe leüldözve, a lépcsőn ülve olvasgattam ezt a könyvet, tengeri hajón a szűk folyosón… mindenhol olvastam, ahol volt egy szabad percem. De a lassú olvasás meghozta gyümölcsét, köszönöm szépen, fogtam az üzenetet.
Olyannyira, hogy a fenti három könyv érdekes módon olvadt össze a tudatomban. Az úrkúti házunkban álltam neki radiátorokat festeni: baromi hosszú radiátorok, reménytelen, unalmas munka. És egyszer csak beindult az agyam, rájöttem, hogy a fenti három könyv ugyanarról szól, csak máshonnan megközelítve a témát. Egy nagyon hosszú gondolatfolyam során összeolvasztottam a három könyvet, miközben a kezem motorikusan kente a radiátorbordákat. Napokon keresztül. Azt hiszem, kelkáposztafőzeléket ettem, egy héten keresztül. De nem érdekelt – a szellemi kaland ritka izgalmakat hozott. - Douglas Adams: Galaxis útikalauz sorozat
Ugye, a világ egyetlen ötkötetes trilógiája. Szórakoztató – és elgondolkodtató. Ha író lennék, ilyesmiket szeretnék írni. - Terry Pratchett összes Discworld kötete, angolul
Vagy ilyeneket. Pratchett univerzuma, az író bölcsessége… páratlan. Sajnálatosan, mindez a magyar fordításban khmm… nem igazán jön át. Hidd el nekem, már csak ezért a negyven könyvért is érdemes megtanulni angolul. - Márai teljes Napló sorozata, beleértve a kint megjelentetteket is
Megint nem tudok mást mondani, kötelező. Ember akarsz lenni? A gondolkodó fajtából? Tudni akarod, mi az, hogy emberi méltóság, minden körülmények között? Tessék elolvasni a naplókat. Van vagy sok: egyrészt kiadták magyarul a kiherélt verziót, melyre válaszlépésként a Vörösvári kiadó Kanadában kiadta mindazt, amit kihagytak. Nem kicsit pikáns, hogy a kihagyott részekből álló napló vastagabb, mint a hazánkban megjelent. Kicsit kellemetlen összeolvasni a kettőt… de mintha láttam volna a könyvesboltban olyan verziót, mely a kettőt fésüli össze. - Márai füveskönyv
Egy ihletett állapotban írott könyv. Elolvasod – és minta baltával faragnák meg jégtömbbe fagyott jellemedet. - Weöres Sándor: A teljesség felé
Elérkeztünk a keleti misztikához, idehaza. Nehéz olvasmány, nem is ajánlom, hogy csak úgy nekiugorjál, mint a Népsportnak. Nálam ez a könyv hever az éjjeliszekrényemen, 1 versrészlet/este sebességgel olvasgatom. Olyan, mint a lembas a Gyűrűk Urá-ban, időnlént egy-egy csepp elég belőle, hogy hosszú ideig elgondolkodjál. - Faludy: Test és lélek
Korábban pedig ez a kötet hevert az éjjeliszekrényemen. Faludy rengeteg verset fordított a világirodalomból: ez a vaskos kötet a kedvenceit tartalmazza ebből a körből. Igazából én nagyon szeretném Faludy költészetét, de a témája – immár – taszít. Ez az egész tetves huszadik század a ‘ki kommunista, ki nyilas’, ‘kit miért ölünk meg, kit miért alázunk meg’ gondolatkörrel… taszít. Tudom, hogy volt… de nem akarok benne vájkálni.
Ezzel szemben a világirodalomban lubickolni Faludy kalauzolásával, megismerni, hogy a népek hogyan élik meg a szerelmet… ez igen. Erről szól az antológia. - Mrozek: Zuhanás közben
Az írónak azóta megjelent egy bővebb válogatása (4 kötet), plusz elérhető már a drámáinak gyűjteményes kiadása is… de engem a fogékony időszakban a fenti könyv talált el. Mit mondjak… ugyanolyan tudattágító hatása volt, mint a sci-fi könyveknek. - Joseph Heller: A 22-es csapdája
Nocsak, az első kötelező irodalom. Nincs mit írnom róla, ismeritek nyilván. - Tamási Áron: Ábel
Olyan időszakban talált meg, amikor minden szanaszét volt körülöttem,. Márpedig ez a könyv fenyőszagot és rendezettséget hozott az életembe. Elolvastam később is, jót szórakoztam rajta – de ugyanazt a helyrekattintást sohasem éreztem újra. - Shakespeare: Hamlet
Elolvastam a szerző összes drámáját, versét. Félelmetesen ismerte az embereket. De két drámája ütött meg úgy, hogy csak nehezen tudtam felállni a földről. Ez az egyik. - Shakespeare: III Richard
Na, ez meg a másik. - Bacsó Péter: Tanú
Feltételezem, közületek nem túl sok embernek adatott meg, hogy élt valahogy, gondolkodott valahogy – aztán hirtelen közölték vele, hogy minden máshogy van. Ma már csak egy furcsa korszak dokumentuma – akkor egy nagyon fontos gondolatébresztő könyv volt. - Hofstadter: Esher, Gödel, Bach
Most csaltam egy kicsit. Ezen a könyvön még nem tudtam átrágni magam – de már az első száz oldal is adott annyit, amennyiért ezt a könyvet fel kell venni a listára. És még hátravan 650 oldal. - Walter E. Kugemann: Tanuljunk meg tanulni
Ha eddig nem tudtad, miért nem tudsz tanulni, ez a te könyved. - Pratkanis-Aronson: A rábeszélőgép
Én ezt tenném meg kötelező irodalommá minden iskolában. El se tudom képzelni, hogyan élhetnek emberek, akik nem olvasták – mit olvasták! – nem sajátították el mindazt, ami ebben a könyvben van. Zavaros világunkban olyan ez a könyv, mint az oxigén. - Aronson: Társas lény
Ez se rossz, de nem annyira közvetlen, nem annyira gyakorlatias, mint az előző kötet. De ha tudni akarjuk, miért is viselkedünk úgy, ahogy éppen… akkor segít. - Mérő László: Mindenki másképp egyforma
Hja. Ha nincs kedved az emberi gondolkodással foglakozó irgalmatlan nagy kupac könyvön átrágnod magad, akkor olvasd le ezt a remek stílusú, értő összefoglalást. - Mérő László: Észjárások
Dettó. - Eric Berne: Emberi játszmák
Most nem részletezném, milyen élethelyzet vitt rá, hogy átrágjam magam Berne tranzakcionális pszichológiáján. Legyen elég, hogy segített. Nem csak a szituáció kezelésében, hanem általánosabban is. Hiszen nincs olyan túl sok megközelítése az emberi viselkedésnek… de Berne elmélete üde újdonság volt számomra. - Szentgyörgyi József: Nagy Paulóskönyv
Már látom a zavart guglizást az olvasók között: hát ez meg mi a csoda lehet? Egy méltatlanul elfeledett könyvről van szó, egy rendkivüli humorral megírt lexikonról. Ha bármikor rossz a kedvem, akárhol felcsaphatom – és már jön is a váratlan gyomros. - Dévényi Tibor: De hová tűnt Artúr?
Na, kezdhettek megint guglizni. Nem, ez nem az a Dévényi Tibor. Ez egy fenomenális humorral megírt helyzetjelentés a nyolcvanas évekből. Elméletileg sci-fi lenne… de ne dőlj be. - Scott Adams: A Dilbert-elv
Scott Adams-től mindent. Nem hülyéskedek. - Scott Adams: Dogbert szigorúan titkos vezetői kézikönyve
Igen, ezt is. - C. Northcote Parkinson: Parkinson törvénye
Habár a Dilbert-elv (Peter-elv) fényében kicsit már ódivatú, de azért még elég ütős elemzésekből áll. - Lao Ce: Tao Te King
Hát, igen. - Biblia
Most meglepődtél? Hogyan akarsz megismerni más gondolkodásmódot, ha nem ismered azt a könyvet, amely a környezeted gondolkodásmódját a leginkább meghatározta az utóbbi durván ezer évben?
Macska a forró bádogtetőn
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy horvát barátaink pont arra az alkalomra találták ki a literes sört, amikor valaki 38 fokos kánikulában egész nap kátránypapírt szerel egy tetőre.
Na, itt van. Innen indultam. Néhány napnyi szerelés után egyszer csak eszembe jutott, hogy még meg sem néztem, hogyan fér be a bringa. Jelentem, tökéletesen.
Az első képen az első kátránycsíkot látod. Ne tudd meg, mekkora öröm volt, amikor végiggurítottam életem első kátrányos papírját a tetőn, majd helyére igazgattam és leszögeltem. Ez működik…
A következő képen már azt láthatod, amikor az összes csík ki volt terítve a tetőn, de még csak úgy parasztosan, elvarrások nélkül.
Na most, nézd meg barátom ezt a képet, különösen a másodikat. Próbáld meg elképzelni, hogyan szögeztem le a háztető gerincén a szögeket.
Előszöris letepertem a padlásról a nagylétrát. (Imádom a kölyköket, alig várom, hogy itthon legyenek – de a padlásért és a legutóbbi pakolásért nemes bosszút fogok állni.) Majd a nagylétra legfelső fokáról óvatosan felfeküdtem a tetőre, egyik lábam a meglehetősen kihajló létrán támaszkodott, én pedig a pokolian izzó kátrányon feküdve próbáltam eltalálni a forró levegőben több példányban is vibráló szöget a kalapáccsal. Ezek voltak az ‘Ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el!’-szögek. Mondanom sem kell, a ruhámnak annyi lett. A nadrágért nem is kár, de a GT-s póló tönkretételéért valószínűleg a pokol tüzén fogok égni.
És íme, már vannak ajtók is. Igaz, az első képen az élesebb szemű olvasók észrevehetik, hogy bizony ezt az ajtót kinyitni nemigen lehet. Némi földmunkára volt szükség, hogy eljussak a második ábrán látható állapothoz – de már nyitható a kecó.
Magunk között szólva, enyhén eufórikus állapotban vagyok. Harmadik napja tartom, hogy mindegyik nap a maximális tervet teljesítem. Izzó kánikulában. Ügyes vagyok és elszánt.
Időnként persze eszembe jut, hogy ha a gyártó cégtől megrendelem az összeszerelést is, akkor két szaki egy nap alatt összedobja a házat 15 rongyért… de ezeket a gondolatokat elhessegetem: nagy általánosságban is elmondható, hogy az ember annál jobban kötődik valamihez, annál jobban megszereti, minél többet szenvedett érte. (Figyelem, ugyanez fokozottan érvényes a szerelemre is!)
Másrészt meg semmi garancia sincs arra, hogy az illetők olyan alapossággal rakták volna össze, mint ahogyan én próbálom – igaz, jóval több idő alatt.
Recent Comments