Day: July 20, 2007

• Vegyünk ki egy hét szabadságot.
• Írjunk egy cetlit arról, hogy mi mindent akarunk elvégezni ez alatt a hét alatt.
• Az első sorba írjuk be, hogy “faház összerakása”.
• Majd írjunk utána még 42 apróbb tevékenységet.
• Egy hét után enyhén kinyújtott nyelvvel biggyesszünk egy pipát az első sor végére.

Eggyel végeztünk. A negyvenháromból.

Több helyen is megírták, szombat délelőtt viharos erejű szélre számítanak a Balaton dél-nyugati felében – emiatt a Balaton-átúszás bizonytalan időre el lett halasztva.
Most valószínűleg többen is meg fognak kövezni, de a magam részéről megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
Eleve itt volt ez a meglehetősen hajtós hét – nekem viszont nagy szükségem lenne már egy pihenős hétvégére. Ráadásul úsznom sem sikerült, jó régóta. Anno az epeműtétem után, szeptember táján mentem el úszni, de nem bírtam ki a két kilométert, annyira elkezdett fájni gyomortájon valami odabent. Azóta meg még nem teszteltem.
Igazából ma délelőtt akartam, de a hülye kánikula miatt nem lehet csak úgy elmenni úszni, mert mindenhol stranddá alakították az uszodákat. Rácsörögtem a közeli Malév uszodára, azt mondták, hogy 6.15-8.30 között lehet náluk úszni, nincs nagy tömeg.
Csakhogy én mostanában alvás helyett szúnyogokkal háborúzok.
Arról szó sem lehet, hogy éjszaka ne legyen nyitva az ablak – hiszen csak így lehet levegőt kapni. Meg szúnyogot. Kilószámra. Csütörtök hajnalban annyira eldurvult a dolog, hogy lemásztam a nappaliba, behajtogattam magam a kétszemélyes kanapéba és úgy próbáltam aludni. Tegnap persze elmentem boltba és felfegyverkeztem a szúnyogok ellen. Éjszaka bevetettem az egész arzenált, sajnos igen mérsékelt sikerrel. Hajnali fél öt körül találtam meg az ellenszert, sprével jól befújtam a szobát, majd beizzítottam a lapkával működő riasztót a folyadékos helyett. Ez a kombináció végre meggyőzte a dögöket, hogy komolyan gondolom.
Csakhogy… ekkor tévedt rá a tekintetem az ébresztőórára. Mely ötre volt felhúzva.
Lenyomtam. Ennyit a mai úszásról.
Ha meg belegondolok abba, hogy a Balcsi átúszáshoz hajnali négykor kellene kelnünk holnap, hogy még a nagy tömeg előtt leérjünk a reggel nyolcas starthoz… hát, a hátam közepére kívántam az egészet.

Igéretes pizzát rendeltem: chilis bab, csípős kolbász, erős paprika. A látvány felűlmúlta a reményeimet: olyan szinten volt ráhalmozva mindenféle gyanús zöld, piros, hegyes és gömbölyű paprika, hogy vissza is vittem a poharat a konyhába és egyből a másfél literes ásványvizet cipeltem ki az ebédhez.
És akkor a rengeteg babról meg hagymáról még nem is beszéltem.

Megvan annak is a szépsége, ha az ember egyedül van a lakásban.