Amikor a kóstolópohár kifejezetten hátrány

Gondoltam, ma megkóstolom az egyik hétköznapi fogyasztásra szánt horvát vörösboromat: Peljesko Vinogorje, Plavac Barrique 2004.
Más a bontás is elég körülményes volt, a dugó meglehetősen morzsolódott – de azért még zárt, a bor nem volt dugós.
Aztán betöltöttem a mindent eláruló kóstolópoharamba. Hát, mit mondjak… szagra istálló, nem kevés trágyadombbal. Sok lötybölődés után a szag elhalványult ugyan, de a jellege nem változott. Ehhez képest az íze roppant pozitív váltás volt: tömény kelkáposztafőzelék. Nálam ez az étek benne van a top5-ben, de valahogy egy vörösbortól azért fura.
Ki is kaptam az üvegből a vákumzárat, levegőztettem egy kicsit, aztán töltöttem egy újabb adagot, immár egy egyszerűbb kóstolópohárba. A kellemetlen szag teljesen eltűnt, most valami olyasmit éreztem, mintha egy bazaltsziklát szaglásznék. Viszont az íz… teljesen beédesedett. A cukor minden mást elnyomott.
Nem adtam fel, még nem a lefolyóba borítottam, egyelőre csak egy kancsóba. Hátha az egynapos levegőzés jót tesz neki.
Mivel ebből a borból kettő üveggel is vettem, gondoltam, végére járok a dolognak. Felbontottam a másikat is, borítottam egy keveset a szigorú kóstoló poharamba. Szag… érdekes módon, itt szagban jött a kelkáposzta. Ízben már nem volt olyan vészes, talán ezt az ízt kapnánk, ha a Sió szőlőlét barrikolnánk. Mondjuk, ez sem egy kifejezett dícséret.

Persze annyira nem pánikoltam be, ezek 25 KN (900 HUF) körüli borok, nem buktam nagyot. De azt markánsan.
Te ne vegyél ilyet.

4 Comments

  1. Szóval nem voltam egyedül ezzel az élménnyel. Kóstoltam én is sokat kinnt, meg hoztam is haza sok (6) palackkal, de eddig egy árkategóriában sem leltem meg az igazit (itt is vszleg mint mindenhol kellene egy kis helyi segítő aki megmondja hogy mit mennyiért).

  2. Eléggé vegyes az élmény. A Babic nagyon bejött, érdekes bor. A mezei Plavac viszont nem sikerült – de túl sokat szvsz nem is lehet várni a 900 forintos bortól. Dingac-ot már ittam tavaly, kifejezetten finom volt – bár az ár/érték aránya nem túl jó. Nagyon kiváncsi vagyok még a mostani gyűjtésből a Plancic féle Ivan Dolac-ra is, állítólag ez is csúcskategória.
    Apropó, tudtad, hogy az ún. nagy borok (Dingac, Ivan Dolac) is tkp. Plavac szőlőkből vannak, csak éppen annyival másabb ízt ad hozzá a terroir, hogy a piacon a szőlőtermő terület nevével forgalmazzák?

  3. Igen, a Dingac a borvidék Peljesac szigetén, és Plavac Mali a szőlő amiből készül. Egyébként szinte az összes vörösboruk Plavacból vagy Vranac. Néha a szőlőfajat a nevük, máskor meg a borvidék (legalábbis nekem így tünt). Folyóborként mindig a szőlő neve a bor neve is.

  4. Spicc,

    A Peljesac az félsziget, nem sziget. Egyébként szerintem az Adria legjobb része, igaz, Albániában még nem voltam és termelői borokat sem kóstoltam a vidéken.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑