Month: December 2006

Most pedig leírom, miért _nem_ láttál itt semmilyen újévi üdvözletet sem.
A jókívánság – az én olvasatomban – mindenképpen személyes dolog. Gondolok rád, mármint konkrétan rád, a személyre, nem pedig egy névtelen arcra a sok olvasó közül, és szeretném, ha neked jó éved lenne. Ez így oké – de ilyen szöveget kitenni meglehetősen képmutatás, hiszen dehogyis tudok gondolni minden olvasóra külön-külön – maximum 5%, akit tényleg ismerek valamilyen módon.
A gépies jókívánság-automatától viszont feláll a szőr a hátamon. Lehet, hogy ez egyéni szociális probléma, de én nagyon kényelmetlenül érzem magam, ha azért kell valami jót kívánnom, mert éppen jót _kell_ kívánnom. Közeli rokon, barát felköszöntése, interneten névreszóló jókívánság – ezek mögött érzem, hogy tényleg jót akarnak. Ott van mögötte, hogy tényleg rám gondolt, felrémlett előtte az arcom, ha csak egy pillanatra is, de valószínűleg megfordult a fejében, hogyan is élhetek most… ennek van értelme. De amikor kapok egy levelet és látom, hogy a to/cc mezőben fel van sorolva a fél internet… az ilyen levélre udvariasan nem válaszolok. Kuka. És ugyanígy visszás érzéseket kelt bennem az is, ha egy általam látogatott weblap azzal fogad bármilyen alkalomból, hogy sok boldogságot kíván. Most miért? Azért, mert éppen ekkor azt illik? És akkor meg ráadásul pont azért, mert éppen az oldalán jártam? Azért köszönöm, inkább nem kell. Ez olyan, mintha a Vörösmarty-térre kitennének egy robotot, amely mindenkinek sok boldogságot kívánna, aki megáll előtte. Érzed ugye, hogy ennek mennyire nincs köze a tényleges jót kívánáshoz.

Hogy azért mégse nézzen már ki úgy ez a bejegyzés, mint egy elkeseredett zsörtölődés, beírom a végére az általam egyedül elfogadható automatikus jókívánságot:

“Minden embernek minden napra békét, egészséget és illő mennyiségű boldogságot kívánok – alkalomtól függetlenül.”

Tegnap este autózgattam a városban. Ugyan köd volt, nem is kicsi, de működött a városi közvilágítás, egész tűrhetően lehetett látni. Ennek ellenére szinte mindegyik autóban, amelyikben egyáltalán volt, fel volt kapcsolva a ködlámpa. Egyfelől gondolom működött az, hogy ha már van ködlámpám – pénzt fizettem érte, ember – akkor éljek is azon ritka alkalmak egyikével, amikor legálisan is használhatom… másfelől meg egész biztosan van egy csomó olyan ember, aki mechanikusan viselkedik: “Köd van? Akkor kapcsoljunk ködlámpát”. Ebbe a gondolkodásba már nem fér bele az a kérdés, hogy “Van-e értelme?”. Nem lényeges. Köd -> Ködlámpa.
Ha az lenne az autógyártók előírása, hogy köd esetén bohócsapkát kellene húzni, elég hülyén néznénk ki.

Támasztom a Nagyvárad-tér metrólejáratán a korlátot, várom a nagylányt, hogy menjünk CT-re. Közben természetesen blogolok a palmtopba. Ősz hajú férfi, sapkában, konzervatív fekete szövet télikabátban.
Megérzem, hogy valami történik. Boldog mosollyal felém szaladó fiatal nőt látok, ahogy felnézek. Meglátja az arcom, meglepődik, majd megfordul és erőltetett nyugalommal elsétál.

Mibe keveredtem?

Elővezetem a több éve magamban hordozott egyik legfogósabb problémámat. Aki használ elektromos szakállvágó készüléket, árulja már el, hogy mire való a ‘screener’ feltét? Sem a használati utasítás, sem a magyarázó ábra, sem a gugli és sem a józan ész nem segített. Teljesen jól megvagyok nélküle – de ha nem lenne szükség rá, akkor biztosan nem is csomagolnák be a szettbe ezt a legnagyobb méretű feltétet.

Tanácstalan vagyok.

Mivel minden lúzer január elsején akar új életet kezdeni, én úgy döntöttem, hogy már most lezárom az idei évet és elgondolkodom, milyen lesz, milyen lehet a következő.

2006:

• A nagyon nagy változás: megtalálták végre, mitől kinlódom olyan látványosan 2002 óta. A műtét sikerült és az időnkénti debilitásrohamokon kívül azóta semmi komolyabb egészségügyi problémám sincs. (Na jó, a térdizületem miatt sem vagyok túlontúl nyugodt.)
• Tavasszal MVP lettem.
• Voltam Moszkvában, emellett családdal együtt Dél-, illetve Közép-Dalmáciában. Többször is barangoltunk Szlovákiában és egy rövid kirándulás erejéig megnéztük Bécset, Sopront és Kőszeget. Alapvetően jó kis utak voltak, de nem tudom nem megjegyezni, hogy az időjárás igen erősen ellenezte a megmozdulásainkat. (Pár napra visszatért a télies idő Pünkösdkor, júniusban; a fél napos hóesés november elején; illetve a kerékpártúrát kettévágó eső…) A nyaralásokra még rendesen rányomta bélyegét a félelmem az eperohamoktól.
• Egész éven keresztül elhúzódott a lakáseladási kaland. Őszre végre sikerült belőni a reális árat és jó eséllyel hamarosan tényleg elmegy a lakás.
• Választási év volt, annak minden gusztustalanságával együtt. Gyakorlatilag a tavasz is baromi rosszkedvűen telt, az őszről meg már ne is beszéljünk. Nem tudom, mikor érünk már el oda, hogy a politikusok kampányolások helyett egyszerűen csak teszik a dolgukat. Na jó, a sikerekről azért beszámolhatnak.

2007:
Nagyon nagy változások várhatók. Gyakorlatilag bátran mondhatom, hogy ez az év a Változások Éveként fog bevonulni a személyes naptáramba.

• Január első felében adásvételi szerződést kötünk a mostani lakás eladásáról. Az ár egy kicsit alacsonyabb, mint terveztem, de cserébe bentmaradhatunk a lakásban az egész folyamat alatt.
• Január második felében adásvételi szerződést kötünk a jövendőbeli lakás megvásárlásáról. Habár kell hozzá kölcsön rendesen, de úgy néz ki, bírni fogjuk. Szerencsére a bank is így gondolja.
• Kihasználva a teljes élettér-változást magam körül, megpróbálom egy kicsit átalakítani a saját életemet is. Addig oké volt, hogy a szeptember-októberi óvatos kísérletezések és pozitív visszajelzések után a november-december a nagy zabálások jegyében telt el. Volt mit bepótolnom. Vissza is szedtem a súlyomat, ahogy kell.
  Nos, a kompenzációs időszaknak vége, az új életben ki fogok alakítani egy vállalható, a mostaninál egészségesebb, de azért kellően hedonista életmódot.
• A nagy átalakítások nem csak a lakásra, az étrendre és a bútorokra fognak kiterjedni. Az első lépéseket már megtettem, hogy ne lógjak állandóan a számítógép mellett. Itt még rengeteg végiggondolnivalóm van, valószínűleg néhány optimalizáláson is túl kell esnem – de ez lesz a helyes út.
• Némileg ellentmond az előző pontnak, de nyitni akarok a szakcikkek írása felé. Oké, eddig is megírtam, ha belefutottam egy-egy pofonba. De jövőre bejön az Exchange2007, egy koncepciójában is teljesen új verziója annak a terméknek, mellyel leginkább foglalkozom. Rengeteg tanulnivalóm lesz ezzel kapcsolatban – márpedig az egyik legjobb tanulási módszer a cikkírás.
• És amiben nem akarok nagyot változtatni: továbbra is foglalkozni szeretnék, amennyire csak tudok, a két gyerekkel. Hogy ők is legalább olyan jó évet zárjanak jövőre, mint amilyen jó évet zártak idén.