Füstbement bejegyzés

Írtam ma egy nagyon jó bejegyzést. Úgymond ihletett állapotban voltam, csak írtam és írtam… majd amikor befejeztem, átfutottam és elismerően csettintettem: igen, ezért érdemes volt felkelni. Végül beleszúrtam egy linket és rákattintottam a ‘Publikálás’ gombra. A megszokott képernyő helyett egy üres böngészőablakot kaptam, a következő üzenettel:

Bocs, de először engedélyezni kell a hivatkozások küldését a funkció működéséhez.

Ijedten nyomtam rá a ‘back’ gombra, de már csak egy üres admin ablakot kaptam vissza. A remek kis írásomnak nyoma veszett. Próbáltam visszaemlékezni, foszlányok voltak is belőle, de úgy szépen, kerek egységben, gondos egyensúlyban nár nem jött vissza a szöveg. Nem is próbálkoztam vele, erről az írásról örökre lemaradtunk.
Sokkal jobban zavart, hogy mi volt a jelenség mögött. Az üzenetben volt egy link, ide vezetett. Szépen leírják, hogy az admin form a ‘referer’ értékkel ellenőrzi, hogy aki írt, az tényleg a login ablakon keresztül ért-e el a formhoz. Ha a ‘referer’ küldés le van tiltva, akkor nem lehet adminkodni.
Nézzük, mit javasol az írás. Rakjak fel egy plugint a Firefoxba. Megtörtént. Eredmény nuku. Írjak át egy értéket a konfigurációban. Habár a beírt érték is jó volt, átírtam, semmi hatás. Átmentem a régi gépemhez, onnét simán ment a link beküldés.
Hmm. Vissza az új géphez, nézzük mit csinál az IE7. Ugyanazt a választ kaptam – itt sem lehetett linket elmenteni.

Oké, tehát a géppel van a hiba. Mit csináltam vele az utóbbi időben? Elég sok mindent, hiszen tulajdonképpen most szabom személyre. Na jó, de mégis… Például tegnap ment fel a Windows Firewall helyett a Kerio. Vizsgáljuk meg.
És ott volt. Egy isten háta mögötti eldugott ablakban ott vigyorgott egy beállítási lehetőség, alapértelmezetten bekapcsolva. Kikapcsoltam – és már rendben ment is minden.

Nagyítás

Persze valami rejtély továbbra is marad. Ugyanez a Kerio van a régi gépemen és a munkahelyin is. Az életemre esküszöm, hogy ezt a beállítást soha nem piszkáltam. Igazából nem is tudtam róla. Akkor hogyan lehet, hogy a másik két gépen ez a probléma soha nem fordult elő?

Karácsonyi meglepetés

Remek, váratlan karácsonyi ajándékot kaptam tegnap este. Egy Pratchett-rajongó sorstárs értesített, hogy letölthető a Hogfather film. Ebben az a döbbenet, hogy nemhogy azt nem tudtam, hogy megfilmesítették a történetet, de azt sem hogy egyáltalán egy Pratchett regényt megfilmesítettek volna. Rajzfilmet már láttam kettőt, hát, izé. Viszont ez a mostani rendes, látványos egészestés film – olyan, amilyent már rég készíteni kellett volna, hiszen a figura könyvei ideálisak filmre. (Képzeld el a Gyűrűk Urának képi világát a Galaxis Útikalauz fanyar humorával összekeverve.)

Ja, hogy miért pont karácsonykor. Nos, a Hogfather egyike a harminc körüli Discworld könyvnek. Maga a címszereplő a mosolygós, pirosruhás korongvilágbéli megfelelője a földi Télapónak (Mikulásnak, ha úgy jobban tetszik). Aztán a korongvilággal állandóan fasírtban lévő auditorok megbízzák a Bérgyilkosok cégét, hogy tegyék el láb alól az öreget. Ez valamelyest sikerül is. Igenám, de váratlanul egy kolléga ugrik be helyette. Kolléga alatt értem, hogy az öreghez hasonlóan szintén antropomorphikus megtestesülésként létező Halál kapja magára a piros köpenyt – és próbálja megmenteni az ünnep (Hogswatch) szellemét. Mit mondjak… meglehetősen sajátos eszközökkel lát hozzá. Eközben fogadott unokája Susan a bérgyilkosokkal próbál megküzdeni. A küzdelemben váratlan segítőtársra lel – mellészegődik a Másnaposság Istene. Aztán persze a végén minden jóra fordul.

A linkek: